Szalkszentmárton központjában, a presszó lépcsőjén ülünk. Rendőrökre várunk. Nyugalmat színlelünk, de találgatjuk, mi lesz. Kihívtuk a sorsot magunk ellen, na! Hamarosan szirénázó autó érkezik, s vele rendőrök. Magabiztosak, elszántak lesznek, igazukban megingathatatlanok. Erőt mutatva himbálóznak, úgy mondják: tagadni kár, mindent tudunk! Fejet lesunyva mondhatjuk: ártatlanok vagyunk.
Fél órája jöhettünk. Nem mondhatni, hogy jókor érkeztünk. Úgy értesültünk, az országban 5297 helyen rend lesz végre, vége lesz a káosznak, anarchiának, nemzeti trafikokat nyitnak. Egyen barna ajtajú, ablakú, egyen sötétített üvegű, egyenpolcokkal teli rámolt trafikokat. Helyes! Mert mi volt eddig? Improvizáció, szabatosság. A vevő? Na hiszen, ő ösztöneinek engedelmeskedve különféle boltban vett cigit. Hibáját, gyengeségét leplezve tett mellé macskakaját is, szárazat, s nedveset, de lótúrót ért az. Látszott, egyébiránt jellemtelen alak. Nem ura az indulatainak, alig várja, hogy cigarettázzon. Pfuj! S reggel is, még nem is ébredt igazán, rágyújtott. Pöfékelt, mikor az első kávét főni a lángra tette, de szívta borotválkozás, még zuhanyozás közben is. De jó, hogy ennek vége! Egyenbolt rejtekében, a sötétített üvegeken is túl, az új, Nemzeti Dohányboltba az ember lelkében rőzsedalokat dúdolva érkezik. S, hogy a vásárlással vétkezik netán? Ugyan, bocsánatos bűn ez, s kintről nem látni, mit cselekszik, s ha közben még adózik is, közel a feloldozás.
De valamit mi most elbaltáztunk. Végül is kik vagyunk mi? És mit akarunk pont a szalkszentmártoni trafikokban? Egy ideje már nem is gyújtunk rá. Jó, különös hely ez. Két bolt ez, szorosan egymás mellett. Mint két tyúktojás, úgy hasonlítanak egymásra. Nincs különbség semmi, ha csak az nem, az egyiket Szilágyi József Zsolt nyerte pályázaton, a másikat hitvese, Szilágyi József Zsoltné. Egészen jó az arány: egyet-egyet a faluban meghirdetett kettőből, de nincs is ebből baj. Miért lenne? Esténként, ha standolás után a konyhaasztal fölött egymásra néznek: hogy szívem, hogy ment a bolt? Egymást vigasztalhatják, hogy nekem ma sehogyan se. S neked? Én ma nem panaszkodhatom. De jó, ma nekem, holnap neked. És tényleg jól van ez így, a faluban ők voltak öt közül mesze a legjobb a pályázók. Ne akadjunk fent apróságon, történtek trafikügyben nagyobb csodák is. Szemünk se rebben már, mikor halljuk, másutt 19 frissen bejegyzett cég elfér egy aprócska lakásban, s pár napra rá mind a 19 olyan ügyes trafikpályázatot írt, hogy nyer is. Mi a baj ezzel? A jó példa ragadós. S így nyert egy másik cég úgy 500 trafikot. De ez is szerencsés, vevő menjen bárhova, mindenütt ugyanazt látja, kapja. Már azon se csodálkozunk, hogy az ifjúságot oltalmazva, több helyen nemzeti trafik az iskola oldalában nyílik. Helyes! Ez acélozza az akaraterőt. Mert könnyű úgy nem rágyújtani, ha a közelében nincs cigaretta, nincs bolt. Az így smafu! Cigivel a kézben nem dohányozni, az a tett. És annak is örvendünk, hogy Sárváron a tüdőgondozó bal és jobb oldalán trafik nyílt. Így, ha balos, ha jobbos a vevő, és cigit vesz, útját megszakítva megnézheti, az elszívott cigaretta a tüdejében mekkora pusztítást végzett.
Ám még csak Szalkszentmártonban járunk. A boltokat nézzük, hogy még ilyet: kívül-belül kiköpött egyformák. Ennek örömére nyitnánk is be. Hanem döbbenet, az ajtó nyitva áll! Rosszallóan hümmögnénk, hogy ilyet nem szabad, Nemzeti Dohánybolt differencia specifikálja (megkülönbözető ismérve) hogy mindig csukva az ajtaja. Oda 18 év alatti honpolgár be nem kukkanthat. Micsoda dráma: az anyuka 3 éves szöszke fiát a boltba hozta, hanem oda be nem viheti. Viszont a gyerek felügyelet nélkül a főút mellett se maradhat. Őszinte fiúcska ő még, ordít, toporzékol. Vigyáznánk rá, de még jobban üvölt. Az anya is makacs, neki cigi kell, hanem ez nyitott ajtó mellett tiltott vállalkozás. De szép is lesz, mindenki, aki csecsemővel, babakocsival érkezik, a gyerekét kint hagyja, persze pluszban hoz magával egy kísérőt.
Hát itt tartunk, én a gyerekkel kint, aki üvölt, s bent a mama, aki jól ráijeszt a trafikosra, hogy ide se jövök többé. S még be se lépünk, a szomszéd boltból kiszalad Szilágyiné, hogy az uram üzeni, nem nyilatkozunk. Mondjuk neki, nem lep meg vele, bár a pályáztatásokkor minden a legnagyobb rendben volt, ezt a Nemzeti Dohányértékesítési Nonprofit vezetője naponta elmondta. Pesttől idáig talán, ha 80 kilométer, névvel senki se akart nyilatkozni.
Rendben, mondjuk Szilágyinének, s a bolt előtt helyiekkel beszélgetünk, mire Szilágyi úr jő. Hangosan szól, elege van mindenből, mindenkiből. Szótartó férfi, nemcsak fenyegetőzik, de mobiltelefonon rendőrt is hív. Mi a rabosítás reményében kíváncsian a lépcsőre ülünk, várunk. Sokáig várunk, ezért lekéssük a hírt, hogy július 15-től már koncerteken, fesztiválokon, meccseken is tilos lesz cigarettát árulni. Lesz itt rend végre! A rendőröket várjuk, hogy elmondhassuk, hogy tudjuk, minden értünk történik, s majd jó lesz nekünk. Reméljük, erről határozat is születhet. Kétharmados, meggyőző erejű.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!