Csak az éhség marad

Fura kettősség jellemzi a munka világát: egyrészt a kormány több százezer munkavállaló járandóságát emelné, miközben több tízezer embert szinte szó szerint éhhalálra ítél; másrészt a kabinet erővel kényszeríti ki a fizetésemelést, miközben a hasonló célért küzdő szakszervezeteket letöri.

Hogy mi lesz az egymásnak ellentmondó folyamatok vége, azt nem lehet megjósolni, de a jelenlegi állás szerint úgy tűnik: kevesebben dolgozhatnak majd több pénzért.


Így trükköznek ők

Emlékeztetőül: a kormány úgy döntött, 2017-ben bruttó 127 500 forintra emeli a 111 ezer forintos minimálbért, illetve bruttó 161 ezer forintra tornázta fel a 129 ezer forintos garantált bérminimumot.

Jövőre kisebb, de hasonlóan markáns béremelést tervez a kormány. És bizony ezt a többletkiadást a járulékcsökkentés (2 százalék) nem ellensúlyozza.

Nem csoda, hogy a munkáltatók próbálják kijátszani az új szabályokat.

A legegyszerűbb technika, hogy a jövőben részmunkaidőben (4-6 óra) jelentik be alkalmazottaikat, így nem kell felpumpálni a fizetésüket, miközben ugyanazt a munkát várják el a dolgozóktól.

Egy másik trükk a dolgozó munkakörének átminősítése – hiszen a garantált bérminimumot akkor kell kicsengetni, ha az állás betöltéséhez szükséges egyfajta szakképzettség. Így például a vendéglátásban pincéreket konyhai kisegítőként tüntetnek fel papíron, vagy épp a bolti eladókat „mezei árufeltöltőként” foglalkoztatják. Márpedig garantált bérminimum csak szakképzett munkaerőnek jár, az „átminősítetteknek” be kell érniük a minimálbérrel.

A harmadik bérkerülő megoldás pedig az, hogy sok forráshiányos önkormányzati és állami intézmény kirúgja embereit, és közmunkásként foglalkoztatja őket.


Kommandó és állástalanság

Hogy elejét vegye a trükközésnek, a kormány bérkommandókat vet be, akik rajtaütésszerűen ellenőrzik, emeli-e tisztességgel a bért a munkáltató.

A multik valahogy kiizzadják a többletköltséget, ám a mintegy 3 millió alkalmazott 70 százalékának kenyeret adó kis- és középvállalkozások aligha. Ha egyáltalán nincs pardon, akkor a cégek mintegy tíz százalékát lökheti csődbe a kötelező béremelés. Azaz szélsőséges esetben akár 200 ezer állás is veszélybe kerülhet – és még akkor is egy „nagyobb város lakossága” maradhat munkahely nélkül, ha az összes, jelenleg üres (mintegy 72 ezer) álláshelyet betöltik.

Ott pedig, ahol nem fenyeget elbocsátás, a bérfeszültség köszönt be, hiszen a kispénzek kigyúrása miatt nem marad keret a többi bér emelésére.


Az államiak lenyelhetik

Atombiztosan azonban még a költségvetési szervek és az állami cégek alkalmazottai sem számíthatnak béremelésre. Ugyan az állam nem bújhat ki a törvények alól, ám több állami intézmény arra készül, hogy pont annyival csökkentse dolgozói fizetését, amennyivel a garantált bérminimum emelkedik. Magyarán: az állam lenyelheti a béremelést (lásd keretes írásunkat). És valószínűleg így is tesz majd azoknál a munkavállalóknál, akiknek nincs zsarolási potenciáljuk.

Példának okáért, úgy tűnik, a szociális ágazat munkásai egy fillér valódi emelést sem kapnak, ugyanis nem befolyásolnak érdemi választói tömeget. Ezzel szemben a vasutasok – akik egy sztrájkkal komoly választói elégedetlenséget képesek szítani – járandóságát három év alatt több mint 30 százalékkal hizlalják.

Hasonló arányban ugrik a volánosok, a postások, illetve a vízügyesek jövedelme is.


Egy fillér nélkül

Miközben a kormány – látszólag – azért küzd, hogy feljebb tornássza a béreket (és ezzel persze növelje az adóbevételeket, illetve pörgesse a fogyasztást, ami megint csak a büdzsét duzzasztja), „nem produktív” emberek tízezreit rúgja le magáról. Ugyanis eddig az egészségügyi okok miatt munkaképtelen emberek (a polgármesterek és az illetékes munkaügyi hivatalok összekacsintásának köszönhetően) is részt vehettek a közfoglalkoztatási programban. Az ok az emberség volt, ugyanis legalább évi egyhavi közmunka a feltétele annak, hogy valaki jogosult legyen a 22 800 forint foglalkoztatáshelyettesítő támogatásra. Most viszont a kormány ügy döntött: a közelébe sem mehet az a közmunkának, aki egészségügyi állapota miatt papíron alkalmatlan a munkavégzésre.

Ez viszont azt jelenti, hogy automatikusan elvész a havi 22 800 forint, magyarán ellátás nélkül marad sok-sok ember. Hogy pontosan mennyi, arról csak találgatni lehet, észak-magyarországi polgármesterek becslése alapján a közmunkások mintegy ötöde „igazából kripli”. Ha ez helytálló, akkor mintegy 40 ezer embert fenyegethet az, hogy egyetlen szociális fillér nélkül marad.


Közmunkások az éhhalálba

És ez nem túlzás, illetve nem egyedülálló jelenség. A kabinet ugyanis szisztematikusan szorítja ki a szegényeket az ellátórendszerből. A jelenlegi intézkedéssel párhuzamosan ugyanis átalakítja a közfoglalkoztatási programot. Ennek eredményeképpen a jövőben három év alatt mindenki csak egy év közmunkát végezhetne – a kormány szerint azért, mert a munkaerőhiány úgyis felszívja az állástalanokat. Csakhogy ez eddig sem történt meg, mivel csak adott régiókban, adott képzettséget igénylő állások vannak, ezekre Észak- és Kelet-Magyarország közmunkásai nem pályázhatnak sikerrel. Ez pedig megint csak azt vetíti előre, hogy azoknak, akik nem vehetnek részt közmunkában, megint csak nem jut semmiféle ellátás.
És bizony ez is több tízezer embert érinthet.

Hogy mi lesz azokkal, akik kizuhannak a közmunkaprogramról, azt senki nem tudja. De a kézenfekvő válasz a lassú éhhalál.

A munkaügyi statisztikák azonban látványosan javulnak, hiszen azok, akik kiestek az ellátórendszerből, már nem regisztrált állástalanok, magyarán papíron csökken a munkanélküliség.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!