Csak az első éjszaka joga hiányzik - Interjú Mellár Tamással

– Az Országgyűlés épp most mondta ki, hogy a jegybank által saját alapítványának utalt százmilliárdok „elveszítik közvagyon jellegüket”. Melyik konzervatív-jobboldali gazdaságpolitikai irányzat tekinti „megvakított” fejőstehénnek a polgárokat?

– Nem konzervatív és nem jobboldali a kormány gazdaságpolitikája – ahogy a társadalomfilozófiája sem.

– Akkor milyen?

– Egyes vonásai a szocialista kormányzásra emlékeztetnek, sok elemében pedig a ’30-as évek horthysta hatalomgyakorlása köszön vissza.

– Például?

– Amit a földekkel csinálnak. Félelmetesen támogatják a nagybirtokokat, most privatizálnák a halastavakat és az erdőket is. Tipikus félfeudális rendszert építenek, már csak az hiányzik, hogy az új földesuraknak ismét kijárjon az első éjszaka joga.

– Nem ellentmondás egyszerre szocialistázni és horthystázni a rendszert?

– Nem. A közös nevező az erős központosítás – a kormány is épp így centralizál. Pedig az emberfia azt várta volna a 2010-es választások után, hogy a konzervatív kabinet erős kézzel rendbe teszi, felpörgeti az úgy-ahogy működő jogintézményeket és a döcögő piacgazdaságot. Nos, ebből semmi nem valósult meg – egyedül az erős kéz van meg. Igaz, a kormány nem árul zsákbamacskát: immár illiberális demokráciáról beszél. Ez semmilyen konzervatív ideológiával nem egyeztethető össze, a konzervativizmus alapélménye a szabadság, a jogállam, az állam átláthatósága – ehelyett nálunk félelmetes méreteket ölt a korrupció. Engem konzervatív gondolkodóként kifejezetten taszít a Fidesz uram-bátyám Magyarországa, ami azt üzeni az embereknek: ne iparkodj és teljesíts, csak parírozz és gazsulálj, így lehetsz része a hatalomnak. Emiatt nem tud kitörni perifériális európai helyzetéből az ország.

– A hivatalos verzió szerint a külső és belső ellenség húzza vissza…

– Á, dehogy húzza. A ’90-es évek közepén az egy főre jutó GDP az uniós átlag mintegy 48 százaléka volt, aztán egy évtized alatt 62-63 százalékra izmosodott az arány. Azaz lehetett előre menni. Ám évek óta 66-67 százalékon állunk, mögöttünk csak Románia, Bulgária és Horvátország toporog. A kormány persze önmagát nem okolhatja, tehát másban kell megtalálnia az ellenséget: Brüsszelben, a karvalytőkében, a zsidókban, a menekültekben.

– Lépjünk egyet hátra: fentiek tükrében van bármilyen kormányzati gazdaságpolitika?

– Nincs. Abból, amit mi 2010 előtt a gazdasági háttérműhelyekben kidolgoztunk, semmit nem valósított meg a kormány. Hamar világossá vált, hogy a kabinet ideiglenes forrásokból (magánpénztárak 3 ezermilliárdjának lenyúlása, banki különadó) próbál túlélni – a rendszerszintű átalakításoknak neki sem kezdett. Nem tett semmit a kis- és középvállalkozások, illetve -birtokok helyzetbe hozásáért, holott a holland és a dán példa megmutatta, hogy ezeket sikerre lehet vinni. Orbán kormánya viszont a nagybirtokot támogatja: mintagazdasággá nyilvánították például Csányi Sándor OTP-vezér több ezer hektáros birtokát. Hát mire lesz ez minta? Két-három ilyen akad az országban. Szóval a gazdaságban senki nem tett semmit a versenyképességért, a termelékenységért és a szerkezeti változásért – miközben a humántőkébe sem fektetett be senki, sőt: a kormány csak kivonta a pénzt az oktatásból és az egészségügyből.

– Ez az oka, hogy hiába futnak be az uniótól ezermilliárdok, azok mégsem képesek a gazdaságot megerősíteni?

– Az uniós pénzek sorsa duplán fájó. Egyrészt a közösségi források felhasználásához borzasztó korrupció társul. Másrészt csak nagyon kevés pénz jutott az érdemi fejlesztésre – utakon kívül stadionokra, játszóterekre stb. ment a támogatás. A termelőtőke nagysága nem nőtt: így sem az áruk mennyiségét nem sikerült növelni, se a technológiákat nem modernizálták. Az uniós pénzek felhasználása leginkább arról szólt, hogy miképp lehet a legkönnyebben jogcímet kreálni a közösségi támogatások kifizetéséhez.

– A kormány szerint igenis produktív a gazdaság, ezt bizonyítja, hogy a folyó fizetési mérleg pozitív – azaz több pénz jön be az országba, mint amit kivisznek.

– De minek köszönhetően? Egyfelől az export miatt – ennek 80 százalékát a külföldi cégek állítják elő. Másodsorban azért pozitív a mérleg, mert évi 2 ezermilliárd uniós pénz érkezik, illetve a külföldön dolgozók mintegy 1000 milliárdot utalnak haza. Ez pedig ellensúlyozza, hogy a külföldi tulajdonú cégek évente mintegy 2400 milliárdnyi profitot visznek ki – igaz, cserébe megtermelik a GDP negyedét, mintegy 9 ezermilliárdot.

– Mi történne, ha az uniós források elapadnának és a külhonban dolgozók nem küldenének pénzt?

– Részben mindjárt kiderül: a kabinet – nyilván a választásokra való tekintettel – el akarja költeni a 2021-ig járó összes uniós pénzt 2018-ig. Pedig ha nem jön uniós pénz – és nem utalnak a külföldre szakadt hazánkfiai –, teljesen leáll a gazdasági növekedés, sőt egy százalékkal csökkenhet is a gazdaság teljesítménye. Azaz egyértelműen lélegeztetőgépen vagyunk. Ráadásul amennyiben a hagyományos autóiparban (ez Magyarországon húzóágazat) valami miatt – például az elektromos autók gyors elterjedése okán – kitör a válság, ennél is sokkal rosszabb lesz a helyzet. És ezt kell ünnepelni? Ezt kommunikálja sikereként a kormány?

– Meg azt, hogy megvédi a külföldtől a magyarokat, ezért épít állami monopóliumokat, legyen szó a nemzeti közműszolgáltatóról (gáz, villany, telefon), esetleg a közétkeztetésről. A monopólium védi vagy inkább erősíti az emberek állami függését?

– Azt gondolom az utóbbi igaz. Bár Orbán Viktor remekül látja, hol vannak a problémák – ezzel nyerte meg a Fidesz a választásokat –, a bajokra adott válaszai rosszak: a mindenáron való központosítás elve is abszolút hibás. Hogy ez a régi szocialista emlékeiből jön, vagy a természete olyan, hogy imád vezetni, azt nem tudom, de úgy tűnik, a miniszterelnök azt hiszi: csak az a biztos, amit ő felügyel, ami központi kézben van. Tény, a centralizációnak akadnak előnyei, az egyik az, hogy amit az állam ural, azt nagyon gyorsan meg tudja változtatni.

– A KLIK példája mintha azt mutatná, hogy a gyors központosítás nem sikertörténet.

– Na, ez az! Nem egy nonszensz dolog, hogy egy kréta felhasználásáról egy központban döntenek? Sírtunk és nevettünk a szocialista tervutasításos rendszeren, abban mondták meg, hogy a bonyhádi zománcárugyárban hány húszliteres lábost csináljanak. Hát honnan tudták volna, hányra van szükség – vagy őrült nagy láboshiány volt, vagy brutális túltermelés. A központosítás nem orvosolja a bajokat, ha megtöbbszörözik az irányítási láncot, akkor csak romlik az adott terület teljesítménye – legyen szó a KLIK-ről a közoktatásban, a kancellári rendszerről a felsőoktatásban vagy a Nemzeti Turisztikai Ügynökségről az idegenforgalomban. A centralizáció egyre jó: őrülten megnöveli a pazarlást. És egyértelmű, hogy a központosítás pótcselekvés: azt hivatott elfedni, hogy a hatalom képtelen kitalálni, mit is kellene/akar csinálni az adott területen. Az erőltetett központosításnak egyetlen esetben van, pontosabban lenne létjogosultsága: ha hadigazdálkodás van. A szovjet hadigazdálkodásból nőtt ki a szocializmus, és a vezetők szeme előtt ott lebegett a cél, a világforradalom. Ekkor volt jogosultsága annak a mondásnak, hogy ágyút kell gyártani és nem vajat. De minden más esetben majd a piac eldönti, hogy mennyi ágyú kell és mennyi vaj.

– Meg tudná becsülni, hogy a központosító hatalom a gazdaság mekkora részét mozgatja?

– Direkt módon legalább a gazdaság 40-50 százalékát irányítja a kormány, de nyilván számolni kell a közvetett hatással is, például akkor, amikor a gazdasági környezet kialakítja. Nehéz úgy élni, hogy Magyarország hét régiójából négy az EU legszegényebb térségei közé tartozik, mivel a kormányzati célok csak Budapestet, Közép- és Nyugat-Magyarországot „építik”.

– Az a mondás, hogy az államnak kell eldöntenie, mire és hova ad pénzt, ugyanis hiányzik a prosperitáshoz szükséges vállalkozói réteg. Amikor a sok uniós támogatást besöprő nagybirtokrendszert építi a kabinet, vagy építőipari vállalatokat tol meg, akkor nem a hazai, a jövőbe majd befektető tőkésosztályt formálja?

– A kormány nem vállalkozást ösztönöz, baráti oligarchahálózatot épít ki. Ezt bizonyítja, hogy amikor összeveszett a miniszterelnök Simicska Lajossal, akkor minden pozíciójából elkezdték kiszorítani és az új csókosokat próbálják helyzetbe hozni. És Mészáros Lőrincet vagy Garancsi Istvánt sem azért támogatja, mert ezzel egy-egy szektort ösztönöz, hanem azért, hogy a politikai hatalmát megtámasztja néhány nagyvállalkozó, ráadásul mivel egy koncentrált-centralizált szféráról van szó, csak pár szereplővel kell kiegyeznie – és ezek az oligarchák gazdasági oldalról biztosítják a hatalmat. Aki viszont kimarad a támogatotti körből, az lehetetlen helyzetben van. Nincs igazi vállalkozásösztönzés. Noha anno írtunk róla tanulmányokat, hogy legyen és miképp – például a mezőgazdaságban azt, hogy 50–200 mezőgazdasági vállalkozó létrehozhat egy komplett termelésrendszert, az állam meg hitelt nyújt a feldolgozó kapacitások kiépítéséhez.

– Termelői, feldolgozói szövetkezetről beszélünk?

– Igen, huszonöt évvel a rendszerváltás után merjük kimondani: szövetkezet – ami egyébként naggyá tette Dániát. Nem az orosz kolhozra gondolunk. Két lehetőség van: vagy azt mondjuk, hogy a mezőgazdaságban legyenek Csányik, több ezer hektárral, magas gépesítettséggel, kevés alkalmazottal, és termeljenek gabonát kis hozzáadott értékkel, vagy 30–80 hektáros kisbirtokokat hozzon helyzetbe az állam, és termeljenek nagy hozzáadott értékkel, sok alkalmazottal gyümölcsöt, zöldséget, amit a közös szövetkezetük akár exportálni is tud.

– Ha a nagybirtokrendszer mindent visz, mi lesz a falusi gazdákkal?

– Nagy részük kénytelen lesz otthagyni a vidéket, legrosszabb esetben a nagyvárosok peremére költöznek – majd nálunk is lesznek bádogvárosok, mint Dél-Amerikában.

– Nem túloz?

– Nem. Semmit nem tud csinálni a faluban. Épp ezért kéne helyzetbe hozni a megmaradt kisebb gazdálkodókat, például úgy, hogy 100 hektáros tulajdonig adómentes a vállalkozás által használt föld, aztán ahogy nő a terület, úgy emelkedik az adóteher, az 1000 hektár feletti birtokokat pedig dézsmajelleggel kellene kőkeményen sarcolni. És persze legyen összeszámítás: az nem járja, hogy a gyerekeknek is van több száz hektárja, meg az asszonynak is – de nem egyben adózik. Nonszensz, hogy ma ugyanolyan koncentrált a földvagyon, mint a két világháború között.

– A kis- és középvállalkozások esetében az MNB azt látszik csinálni, amit ön mond: nagyon kedvezményes hitelekkel juttatja tőkéhez a szféra szereplőit. Akkor miért nem mozdul ez a szektor?

– A jegybanknak csak az első ilyen akciója volt igazán sikeres, akkor a vállalkozások a régi, magas kamattal terhelt hiteleiket cserélték le az alacsony kamatozású MNB-s kölcsönökre. Most egyre kevesebben élnek a lehetőséggel, de a kereskedelmi bankoknak kötelező átvenni a jegybanktól valamennyit ezekből a kedvezményes hitelekből, ebből fölösleges pénzük keletkezik, amit állampapírra költenek – így teljesítik azt az előírást, hogy adott mennyiségű tőketartalékot kell tudniuk felmutatni állampapírban.

– Jól értem, hogy a Matolcsy György vezette jegybank tőkéjéből vesznek állampapírt a bankok, azaz az MNB finanszírozza a magyar államot, illetve segíti elő az államadósság visszafizetését, majd amikor eljön a kamatfizetés ideje, kereskedelmi bankokat juttat pénzhez?

– Nagyjából ez a helyzet. Mégpedig azért, mert az tilos, hogy a jegybank állampapírt jegyezzen le, azaz áttételesen teszi mindezt. Az állami kiadásokat pénzteremtéssel finanszírozza a jegybank.

– Egyébként az rendben van, hogy a jegybank közvetlenül próbál belenyúlni a gazdaságba?

– Dehogy van! Csak a monetáris politikát alakíthatná, illetve a hazai fizetőeszközt védhetné. Amúgy gazdasági tevékenységet sem folytathatna.

– Pedig a nyereségéből épp közgazdászokat készül képezni.

– Klientúrát akarnak. Ugyanaz zajlik, mint a szocializmusban: a régi polgári közgazdászokat kiszorították és helyettük jöttek a marxista közgazdászok. Láttuk, milyen eredménnyel.



Névjegy
Mellár Tamás
Közgazdász, az MTA doktora.
Az első Orbán-kormány idején irányította a Központi Statisztikai Hivatalt, dolgozott a Századvég Gazdaságkutató Zrt. kutatási igazgatójaként, most a Pécsi Tudományegyetem tanára.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!