Mintha a magyar labdarúgó-válogatott legyőzné Németországot – nagyjából ekkora sikerrel ér fel Végső János dartsozó 6-3-as szeptemberi győzelme a holland Raymond van Barneveld ellen. Az 1990-es születésű „Morzsi” becenevű dartsversenyző a European Tour selejtezőjében tréfálta meg az ötszörös világbajnok hollandot, amivel meg is váltotta jegyét az októberi, hildesheimi tornára. A magyar játékossal az igazi dartskocsmák hangulatát idéző Pestújhelyi Sport Clubban beszélgettünk karrierjéről, vetélytársakról, illetve a magyar darts helyzetéről.
– A Barneveld elleni siker áttörés jelent a karrierjében. Mi kellett a holland legyőzéséhez?
– Jól ment a játék, sikerült a maximumot kihoznom magamból. A sorsolással is szerencsém volt, fokozatosan erősödtek az ellenfelek. A Barneveld elleni volt az utolsó meccs, addigra kellően felpörögtem ahhoz, hogy meg tudjak verni egy világklasszist.
– Mennyi munka, gyakorlás, verseny kell ehhez?
– Serdülőként, 12 éves koromban kezdtem, 14 éves korom óta pedig már a felnőttmezőnyben versenyzem. Valójában ez hozta meg az igazi áttörést, mert az erősebb közeg jobb teljesítményt követelt, így gyorsabban fejlődtem.
– A magyarok kemény ellenfelek?
– Magyarországon már csak csapatban játszom. Viszont sok a tehetséges játékos. Ami viszont gondot jelent: fontosak a nemzetközi tornák, ám a külföldi versenyek költségesek. Magyarországon ugyanakkor nehéz szponzort találni. Ha lenne egy nagyobb támogató, akkor több játékos több hazai és nemzetközi versenyen tudna részt venni, ahol szokni lehet a légkört, illetve tapasztalatot lehet gyűjteni.
– „Kocsmasport” lévén mennyire kezelik itthon komoly sportként a dartsot?
– A darts annak kocsmasport, aki úgy fogja föl. „Privátban” meg lehet inni egykét sört, hiszen az alkohol nincs rajta a doppinglistán, de csak szolidan. A versenyzőnek színpadképesnek kell lenni. Profi szinten ez már nem kocsmasport, a versenyzők a karrierjükből élnek. Az emberek 95 százaléka hobbiként, kikapcsolódásként tekint erre a játékra, a tévés közvetítések is sokat segítenek a darts népszerűsítésében, ami rendben is van – de a profi versenyeken komoly tétről van szó.
– Itthon is meg lehet ebből élni?
– Igyekszem csak a dartsra koncentrálni. Sokat járok külföldi versenyekre – most épp Ausztriába készülök –, ahol magasabb a pénzdíjazás, illetve itthon a hétközi fordulókban szoktam játszani. Igyekszem ebből fenntartani magam, illetve ha kell, alkalmi munkát vállalok egy dartsos barátomnál.
– Hogyan edz? Tart esetleg fizikai vagy mentális tréninget, vagy „csak dobál”?
– Csak dobálok. Az angolok például csak a nemzetközi versenyeken alkalmazott 501-es játékot játsszák egymás között. Én is ezt a módszert követem, hiszen ugyanúgy kell dobni a triplákat és a kiszállókat egy baráti játszmában is, mint egy európai versenyen.
– Van realitása annak, hogy a közeljövőben magyar versenyzőt láthatunk BDO- vagy akár PDC-világbajnokságon?
– Abszolút. A magam részéről mindet megteszek ezért. Egyelőre mindkét szervezetnél játszhatok, amíg nem kötelezem el magam valamelyiknél. Szeretnék világbajnokságon szerepelni, ha nem is idén, de jövőre mindenképp. Természetesen – mint minden játékos – meg akarom nyerni a PDC-világbajnokságot, de mindenekelőtt az a fontos, hogy ott játsszak a színpadon. Ha majd ott állok, jöhet az újratervezés, hogyan is kéne nyerni. Ami pedig a többieket illeti: a BDO-ban több magyar játékosnak is lenne keresnivalója.
– A dartsosoknál gyakori az alkaron lévő tetoválás, önnek viszont nincs. Lesz?
– Ötlet szintjén már felmerült, de még nincs kiforrott tervem. Ha lesz, valószínűleg én is tű alá ülök.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!