Tizenöt éve, 2003 áprilisában írta alá Magyarország az uniós csatlakozási szerződést, pár nappal a csatlakozásról tartott népszavazás után. Azóta az ország majd’ minden jelentős fejlesztése uniós pénzből valósul meg, mégis tömegeket lehet harcba vinni Brüsszel ellen.
Az „úri klub” alapítói aligha számoltak azzal, hogy valamikor is sáros bakancs kerül az asztalra.
A nyugati integráció, Magyarország EU-tagságának kérdése volt a rendszerváltás utáni legfőbb konszenzusos célkitűzés. A 2003. április 12-én megtartott országos népszavazáson 45,62 százalékos részvétel mellett 83,76 százalék támogatta a belépést, ami 2004. május elsején meg is történt. Pechünkre, igen gyorsan jött a világgazdasági válság és vele együtt a kiábrándulás. Azonnali csodát várt a magyar lakosság az EU-tól, illetve a csatlakozástól, azt, hogy a tagsággal együtt azonnal eltűnjenek a gazdasági fejlettségbeli különbségek is, és Magyarország egyik napról a másikra Ausztria legyen.
a legyen. Nem lett, és az EU-ba vetett bizalmat közösségi szinten is megrengette a válság. Ám mindennek ellenére a tagsággal járó pénz a magyarországi gazdasági fejlődés egyik legfontosabb tényezője lett – még ha ezt igyekeznek néha elfelejteni vagy letagadni egyes politikusok. Orbán Viktor miniszterelnök, aki később Brüsszelben találta meg az ördög megtestesítőjét, még tavaly év végén is azt állította egyik péntek reggeli rádiós szereplésében, hogy a magyar gazdaságot lehet működtetni uniós források nélkül, mert annak motorja nem az uniós pénz, hanem a magyar dolgozó emberek. Hangsúlyozta, hogy senki pénzére nem vagyunk rászorulva, az ország a saját lábán áll, a magyar gazdaságpolitika pedig rugalmas, bármikor tudna alkalmazkodni egy olyan új helyzethez is, ha például az uniós források rendszere megváltozna.
Orbánt azonban nemcsak a gazdasági szakemberek cáfolják, hanem saját intézményei is. A Magyar Nemzeti Bank év végi inflációs jelentése szerint is az EU-pénz „meghatározó tényező” a növekedésben és „érdemben hozzájárul” a GDP-bővüléshez, ha az uniós pénzfelhasználás lassul, (márpedig le fog lassulni 2019-2020-ban, mert addig lehívjuk a jelenlegi keretet), akkor a beruházások és a gazdasági növekedés is lassulni fog. Kimutatások bizonyítják, az uniós pénzek tartották felszínen a magyar gazdaságot a 2007–2013-as uniós költségvetési ciklusban. Ez éves szinten 2000 milliárd forintnyi támogatást jelentett, ami nélkül nemhogy nem nőtt, hanem egyenesen csökkent volna a magyar GDP.
A magyar összlakosságban még mindig több mint 70 százalékos az EU-tagság támogatottsága, miközben érdekes módon csupán 57 százalék elégedett azzal, hogy uniós polgár. Ugyanakkor kétirányú elégedetlenség is jelentkezik. Míg egyik oldalon Brüsszelt azért kárhoztatják, hogy mindenbe beleszól, másik oldalon épp azt kifogásolják, hogy túl elnéző a magyar illiberális, unortodox demokráciával. Bírálatok és fenntartások vannak ugyan uniós szinten a magyar jogállamiság helyzete miatt, de az Európai Néppárt ernyője továbbra is védelmezi Orbán Viktort és a Fideszt. A lengyel kormánypárt, a PiS nem EPP-tag, így Kaczynskiékkal próbál példát statuálni az EU. Magyarország ellen nem valószínű, hogy tényleg elindul a 7. cikkely szerinti eljárás, hogy az uniós atombombának is nevezett drasztikus eszközhöz nyúl Brüsszel/Strasbourg (ez akár a szavazati jog megvonásával is járhatna). Az uniónak pillanatnyilag nincs eszköze az alapértékekkel szembemenő tagországok szankcionálására, esetleges kizárására.
Az EU szabad akaratból épülő „úri klub”, amelynek szabályzatát önként vállalták a belépők. Az alapító atyák pedig azzal nem számoltak, hogy valamikor is sáros bakancs kerül az asztalra.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
