Vagy három habkönnyű frakció és nyomasztó Fidesz-többség vagy ellenzéki összjáték. Kunhalmi lázba hozza a tagságot, Karácsony komilfóvá teszi az MSZP-t. Hiába konstans az LMP, rengeteg múlik rajta.
Nem tévedett nagyot, aki azt jósolta, Áder János a lehető legkorábbi időpontra írja ki a választást. És valóban, a köztársasági elnökben a pártkatona legyűrte az államférfit, így április 8-ra időzítette a voksolást – így nincs sok idő mozgósítani. Ami a politikai közhely szerint a Fidesznek kedvez, hiszen a kormánypárt bázisa már „javában ég”, azaz lagymatag részvétel esetén markánsan nő a Fidesz győzelmi esélye. Úgyhogy az ellenzéknek – ha nem akar újra kétharmados többséget – tempósan támadási alakzatba kell rendeződnie.
Felerősítik az emberek hangját
Az MSZP már megtette, a választókerületek zömében – ahol a DK-val kötött megállapodás szerint a szocialisták embere áll rajtvonalhoz – megvan a jelöltje, illetve felmutatott egy miniszterelnök-jelöltet és egy érzelmi azonosulásra alkalmas kampányarcot.
A hallgatólagos megállapodás szerint Karácsony Gergely nem húzza magára az MSZP-t, azaz pártügyekbe nem folyik bele – így eséllyel nyerheti el civil szervezetek támogatását, illetve a bizonytalan szavazók rokonszenvét. Utóbbiból pedig több akadhat ugyanis a V18 (egykori jobb- és baloldali minisztereket, államtitkárokat tömörítő választási mozgalom, amelyiknek talán legismertebb arca Balázs Péter) arra nógatja majd az embereket: mindenki menjen el szavazni. Ez pedig nem kevés, hiszen a mintegy 3 millió bizonytalanból egyelőre legfeljebb 1 millió mozdítható. Ráadásul a V18 senkinek nem akarja előírni, kit is szeressen: Szél Bernadettet épp olyan kormányfőaspiránsnak tartják, mint Karácsonyt.
Ám a V18 kampánya inkább Karácsony bázisát erősítheti. Egyrészt a bizonytalanok közé visszahúzódó szocialista szavazókat a Kunhalmival felvértezett zuglói polgármester szólíthatja meg, másrészt az LMP még mindig inkább nagyvárosi párt, míg a bizonytalanok derékhadát a vidéken élő, alacsony státuszú emberek adják – közülük a középkorú/idősebb nőket a legkönnyebb megmozdítani. (Nem véletlen, hogy a Fidesz szociális juttatásokkal próbál ennek a rétegnek kedveskedni, míg az MSZP kampánya többek között a nyugdíjakra fókuszál.) Az MSZP viszont – a Karácsony vezette országos üzenetekkel dolgozó kampány mellett – helyi korteshadjáratokat is folytathat.
És mégis
Ennek ellenére hiba lenne nem súlyán kezelni az LMP-t és lehetséges gyarapodását.
Nem véletlen, hogy Botka László és Vona Gábor egyaránt ezzel a párttal akart szövetséget kötni, és a jelenlegi szocialista vezetés is szépen gondol rá. Ugyanis az LMP – annak ellenére, hogy nyolc éve gyakorlatilag öt százalékon áll – mégis lehet fajsúlyos erő. Csakhogy az öt százalék annak fényében értelmezendő, hogy a párt túlélt egy szakadást, kibírta, hogy kiugrott meghatározó arca, Schiffer András. Amennyiben sikerrel alakítja át kommunikációját, és kitör a városi értelmiség nyelvi szimbólumai közül, úgy a jelenlegi helyzettel szemben sikerrel szólíthatja meg a bizonytalanokat. (Az a sors fura fintora, hogy az LMP-nek épp kampányhajrában kell nyelvet cserélni.)
Antallt idézik, Antallt ütik
Amennyiben kialakul egy MSZP–LMP-összjáték, az olyan vonzást jelenthet, ami összerántja a demokratikus ellenzéki oldalt. És ennél a pontnál érdemes visszatérni a V18 szerepére. Az, hogy Antall József miniszterei és államtitkárai buzdítanak voksolásra, ellensúlyozhatja az egyes politikusoktól és brandektől való ódzkodást, és például kompromisszumképpen az LMP felé mozdíthatja a jobbközép (értsd: klasszikus konzervatív) szavazókat. Nem véletlen, hogy miközben a Fidesz ütemesen távolodik az antalli értékrendtől, az LMP az első demokratikusan választott miniszterelnök kormányának meghatározó figurával támasztja alá igazát. (Legutóbb Hadházy Ákos társelnök Jeszenszky Gézával tartott volna sajtótájékoztatót a Képviselői Irodaházban. És azért csak volna, mert Kövér László az Antall-kormány volt külügyminisztere kedvéért sem volt hajlandó méltányosságot gyakorolni, és eltekinteni attól a szabálytól, hogy csak országgyűlési képviselők mondhatják el abban az épületben a médiának, mit gondolnak a világról.)
Ki kell gyúrni az MSZP-t
Hogy mi a feltétele a jelenleg csak vágyott MSZP-s, LMP-s együttmozgásnak, az egy szóba sűríthető: siker. Több szóban úgy hangzik: Karácsonynak és Kunhalminak egy hónap alatt érdemben fel kell pumpálnia az MSZP-t, hogy az a választók, más pártok és különböző civil szervezetek számára is vonzó legyen. (Jelen állás szerint az MSZP és a Párbeszéd közös listán indul – és ez jót tesz a politikai látszatnak. Ugyanis így az Országgyűlésbe kerüléshez 10 százalékos küszöböt kell megugrani, így a szövetséggel az MSZP egyértelműen azt üzeni: nem ad azokra a pletykákra, miszerint a parlamenti lét határán billeg.) Hogy mire képes a Karácsony– Kunhalmi tandem, azt a januári közvélemény- kutatások verifikálják, de a nyilvánosságérzet szerint valami megmozdult:
Kunhalmi a párttagságot aktivizálja, Karácsony pedig újra szalonképes branddé tette az MSZP-t. Ha a szocialisták február 10-i kongresszusáig folytatódik ez a folyamat, akkor az LMP is együttműködhet szolidan a baloldal vezető pártjával – a választókerületek egy részében például koordinálhat a két párt. Ez pedig azt jelezheti a választók számára: itt koncentrálódik a Fidesz leváltásához szükséges erő. Annál is inkább, mivel tisztul a pálya. A hétvégén tisztújításra készülő Momentumot például sorban hagyják ott különböző tisztségviselői, ugyanis egyre inkább úgy fest: a párt nem lesz érdemi szereplője a 2018-as választásoknak, ha elindul.
Ha a kormányváltási-korzóképességi hit nem alakul ki, vagy elmarad az összjáték, akkor jelen állás szerint lesz három habkönnyű frakció a parlamentben, és egy nyomasztó Fidesz-többség.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!