Kopik a kormányzattal szembeni kritika, és a Fidesznek sikerült szinte teljesen mozgósítania táborát – a felületes szemlélő joggal hihetné mindezt.

Ugyanis jóval kevesebben elégedetlenek a kormánnyal most, mint egy hónappal korábban. A Publicus Intézet kutatása szerint – amely a Vasárnapi Hírek megrendelésére készült – szeptemberben még 62 százalék nem szerette, ami az országban zajlik, ám ez az arány mára 58 százalékra szelídült (lásd elégedetlenségi grafikonunkat).

Ezzel párhuzamosan pedig egyre jobban pezseg a részvételi kedv, ugyanis a polgárok 66 százaléka állítja biztosan, hogy igenis voksol az országgyűlési választásokon. Ez az elszántság pedig szinte példa nélküli 2015 májusa óta. Szóval a kormány hátra is dőlhetne. Ám a látszat szokás szerint csal. Érdemes az előbb leírt, „szinte példa nélküli” kifejezésre koncentrálni. Ugyanis egyszer volt magasabb részvételi hajlandóság, nevezetesen idén áprilisban az emberek 69 százaléka érezte úgy, hogy megrohamozná a szavazóhelyiségeket. Hogy miért?

Mert ekkor járt csúcsra a Fizessenek a gazdagok! kampány. A balos belharcoknak köszönhetően a szavazási kedv némiképp alábbhagyott, azonban a jelek szerint most visszaerősödik. Márpedig egyértelmű, hogy minél tömegesebb a részvétel, annál nehezebb helyzetben van a kormánypárt: nem vitás, hogy a Soros-kampánnyal és a nemzeti konzultációval sikerült izgalomba hozni a Fidesz-tábort, de csak azt. A mérések azt mutatják, kívülről nem hozott szavazókat a gyűlöletpropaganda – ha egy nem Fidesz-szimpatizáns egyet is ért a migránsozással, nem ez alapján dönti el, melyik párt mellé teszi az ikszet.

Különösen fenyegető a hatalom számára az intenzív szavazási kedv, annak fényében, hogy 2016 novemberében még 39 százalék szerette volna, ha a Fidesz-kormány folytatja, illetve ugyanennyien akartak egy másik kabinetet. (Akkor az emberek 22 százaléka nem tudta vagy nem akarta elárulni, milyen politikai jövőt szeretne.) Most viszont átvették a vezetést az új kormányt akarók (részesedésük 49 százalék), az Orbán-kabinet újrázását preferálók pedig kisebbségbe (32 százalék) szorultak. És ezt a különbséget már nehezen fordíthatnák meg azok, akik nem tudják vagy nem akarják megmondani, milyen választási eredménynek örülnének 2018-ban, ugyanis arányuk 18 százalékra apadt. Hogy a Fidesz-tábor 94 százaléka Orbán-folytatást akar, az nem meglepő, ahogy az sem, hogy az ellenzéki pártokra voksolók 83–97 százaléka nem szeretné ugyanezt. Ami érdemi információ, hogy a bizonytalanok mindössze 13 százaléka tartaná hatalomban a miniszterelnököt, 58 százalékuk viszont szabadulna tőle. (Az persze némileg bonyolítja a helyzetet, hogy ennek a körnek a 29 százaléka nem tudja, nem akarja bevallani, hogy kit szeret.)

Ez pedig komoly kihívás a rezsimnek, ugyanis azoknak a száma, akik nem a Fideszre szavaznának: 6,07 millió. Azaz elvileg a Fidesznek mintegy 2,2 milliós tábora van. Az említett mintegy 6 millió ember többsége pedig két esetben lenne hajlandó egy baloldali együttműködésre szavazni. Egyrészt akkor, ha annak győzelmi esélye van – ez 62 százalék. Másrészt pedig akkor, ha csak így lehet megakadályozni a Fidesz újabb kétharmadát (lásd számainkat). A különbség oka egyébként az LMP és a Jobbik szavazóinak hozzáállásából adódik. Ha „csak” a győzelem a tét, akkor az LMP-tábor 75, a Jobbik-híveknek pedig 47 százaléka voksolna balra. Ha viszont a kétharmadnak kell keresztbefeküdni, akkor 85, illetve 61 százalékra módosul az arány.


2,48 millió
ember szavazna egy baloldali együttműködésre, ha reális lenne a győzelem esélye


2,64 millió
választó voksolna egy baloldali együttműködésre, ha csak így lehetne megakadályozni a kétharmadot

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!