Az európai válsággal járó félelmeket meglovagoló új szélsőjobboldali tömörüléssel kell szembenéznie az Európai Uniónak. A csoport élén a Geert Wilders vezette holland Szabadság Párt és a francia Marine Le Pen Nemzeti Frontja áll, melyhez csatlakozott az olasz Északi Liga, a belga Flamand Érdek, a Svéd Demokraták és az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) is. A szélsőjobboldali csoportnak hét tagállam legalább huszonkét parlamenti képviselőjére van szüksége ahhoz, hogy frakcióként helyet szerezzen az Európai Parlamentben. Ezek a szélsőséges politikai csoportok saját országukon belül jelentős népszerűségre tettek szert az utóbbi években. Marine Le Pen pártja egy francia lap közvélemény-kutatása szerint a szavazatok 24 százalékát is megkaphatja, a Geert Wilders vezette Szabadság Párt a második legjelentősebb csoport Hollandiában, az osztrákok Szabadságpártja a szeptemberi választásokon húsz százalékot szerzett. Legrosszabbul a Svéd Demokraták állnak, akik így is a szavazók 9 százalékának a támogatását élvezik.

Tamás Pál nem ért egyet azokkal a szakértői jóslatokkal, melyek szerint a 766 európai parlamenti helyek harminc százalékát is megszerezheti az új formáció. Szerinte a szélsőséges politikai tömörülések előbb-utóbb mindig belesimulnak az európai tájképbe, különösen akkor, amikor a kontinens kezd kimászni a krízisből. Ezért a professzor úgy tartja, hogy Nyugat-Európában kevésbé indokolt a szélsőségesektől való félelem, épp úgy, mint a másik oldalon a szélsőjobboldaliak növekvő népszerűségük miatti elbizakodottsága. Az euroszkeptikusok különböző formációi eddig is ott voltak az Európai Parlamentben, de túl sok kárt azért nem okoztak.

A Szabadság és Demokrácia Európája (EFD) elnevezésű euroszkeptikus frakció a nemzetállamok szuverenitásának Brüsszellel szembeni megóvását tűzte ki fő feladataként. Ám maga a csoport korántsem egységes, tekintettel arra, hogy a frakció az olasz populista Öt Csillag Mozgalomtól kezdve a bevándorlás ellen politizáló brit UKIP-on át a lengyel nacionalista Jog és Igazságosságig igen széles skálát vonultat fel. Nem képviselnek igazán befolyásos erőt a parlamentben, annak ellenére, hogy egyre több uniós választópolgár fülének kedvesen hangzó bevándorlás- és euróellenes tirádákat hallani tőlük.

Az, hogy az újonnan alakuló szélsőjobboldali csoport tagjai képesek-e ideológiájukat összehangolni, vagy egyáltalán, egységes politikai programot megalkotni, egyelőre kérdéses. Tamás Pál szerint a szigorúbb bevándorlási politikán kívül nem tudnak más közös platformot létrehozni. Az új formációban nem az az érdekes, hogy euroszkeptikus, hanem hogy azt szélsőjobboldali üzenetekkel kapcsolja össze. Ugyanakkor ezek a nyugat-európai, modern szélsőjobbolda liak, igyekeznek elhatárolódni az 1945 előtti európai fasizmustól, vagy a kelet-európai rendszerváltási vesztesek, magyar, lengyel, bolgár „újdühösök” internacionáléjától. Közös nevezőjük a bevándorlóellenesség. Nagyon vigyáznak arra, hogy ne legyenek antiszemita jelszavaik. Saját középosztályuk erre most nem igazan vevő.

Példa erre, ahogy Marine Le Pen holokauszttagadó apjától örökölt pártjában igyekszik az antiszemita felhangot elnyomni, ám sokan gondolják úgy, hogy ezt kizárólag a mérsékeltebb jobboldali szavazók megnyerése érdekében teszi. Geert Wilders pedig nem a zsidóság, hanem a muszlim bevándorlók iránti ellenérzéseket tápláló szavazókra épít. A brit UIK párt, melynek 9 tagja is ott van az Európai Parlamentben, Wilders iszlámellenes nézetei miatt tagadta meg a tömörüléshez való csatlakozását. A holland politikai szféra egyik sajátossága az is, hogy a melegek jogai ugyanannyira jobboldali, mint baloldali értékek. Ugyanakkor a legtöbb szélsőjobboldali párt ellenzi a meleg jogokat.

Az új tömörülés nyíltan elhatárolja magát a görög Arany Hajnal Párttól, valamint az antiszemita, a roma kisebbséget támadó Jobbiktól is. Tamás Pál szerint ennek oka, hogy bár a nyugat-európai szélsőjobboldali pártoknak is megvan a maguk agresszív retorikája, a Jobbikra jellemző nyílt neofasiszta jelszavak használatától határozottan távol tartják magukat. Fel sem merül, hogy 45 előtti fasiszta megmozdulásokra hajazó meneteléseket rendezzenek. A professzor szerint a Jobbik sajátos formáció, amelyben képzett értelmiségiek a nyilas múlt hangsúlyozására építenek politikai karriert. A nyugat-európai formációk történelmi okokból sem építhetnek ilyen retorikára, hiszen ezekben az országokban már a második világháború után is sokkal keményebben számoltak le azokkal, akik a háború alatt kapcsolatban álltak a nácikkal. A Jobbikot tehát a most formálódó új európai szélsőjobboldali tömb sem látja szívesen.

A szakértők szerint e ponton a jelenlegi európai parlamenti euroszkeptikusokhoz sokkal közelebb áll a magyarországi kormánypárt retorikája, mely a tagállamiságot az uniós szervekkel való állandó harcként képzeli el, békemenetes szimpatizánsainak kezébe pedig a kifejezetten EU-ellenes „Nem leszünk gyarmat” feliratú molinót adja.

Tamás Pál szerint a Fidesz-kommunikáció 19. századi, ebben a formában a világban már nem létező szuverenitásról beszél. De hát ilyesmiben igazán Európában már régóta senki sem utazik, az igazgatási lépések szintjén egyébként a Fidesz sem.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!