Csapdahelyzet

Sok veleje nincs annak a riportnak, amit az egyik kormánymédium közölt a Jobbik siófoki frakcióüléséről, egy figyelemre méltó mondat azonban akad benne. Lényege, hogy bár nyílt pártütéstől a tavaszi választásokig Vona Gábornak nem kell tartania, számos jobbikos országgyűlési képviselő és helyi politikus arra készül, hogy megszabadul a pártelnöktől – bukta esetén.

Hogy mi minősül választási vereségnek, az relatív. Ha kormányt nem is alakít – egyedül – a Jobbik, vélhetően egy 25-30 százalék körüli eredményt (listán) már nehéz lenne elhasalásként kommunikálni, hiszen negyedével-felével több, mint amit 2014-ben produkált a Jobbik. A helyzet pedig az, hogy ez realitás is lehet. A közvélemény-kutatások átlaga szerint a radikálisból magát néppárttá festő formáció a lakosság mintegy 13 százalékának támogatását bírja, azaz 1,1 millió szimpatizánst tudhat maga mögött. Ez egy 60 százalékos választási részvétel esetén körülbelül 23 százalékos eredményt jelent.

És az a helyzet, hogy Vona ideiglenes érinthetetlenségének kulcsa épp a támogatottsága. A Jobbik – formálisan – a második legerősebb párt, ez az első mondás. A második pedig az, hogy támogatottsága nem sokat mozdult az utóbbi évben. Csakhogy a néppártosodás során különböző becslések szerint a Jobbik korábbi támogatóinak harmada odalett, magyarán a mozdulatlanság azt mutatja: sikerült új támogatókat toborozni a távozók helyére. Hogy honnan meríthet a Jobbik, az kérdéses, de érdemi segítséget nyújthat az a mérés, amit a Publicus Intézet készített a Vasárnapi Hírek megrendelésére (lásd cikkünket a szeptember 23-án megjelent Vasárnapi Hírek 16-17. oldalán). A kutatás a nyugdíjasok helyzetét veszi górcső alá.

És az derül ki belőle, hogy hiába akarta a Fidesz telefonos kampánnyal, illetve sajtóhadjárattal bizonyítani, miszerint a Jobbiktól okkal retteghetnek a nyugdíjasok, a bizonytalanok nem adnak hitelt a kormányzati kommunikációnak.

A jobbikos tábor után a bizonytalanok a legbiztosabbak abban, hogy a hatalom ígéretekkel/fenyegetésekkel képes befolyásolni a szinte kizárólag az államtól függő nyugdíjasok szavazási hajlandóságát. És a bizonytalanok nagy része azt is gondolja, hogy a nyugdíjasok zöme ma a Fideszt támogatja.

Márpedig az egyértelmű, hogy a választást a mintegy 1-1,2 millió, még mozgósítható bizonytalan dönti el. Akiknek értékrendje azonban távol áll a Jobbik eredeti, radikális eszmeiségétől. Hogy az eszmeiség cserélődött, avagy a hang változott mindössze, azt nem lehet tudni, de azért árulkodó kiszólások akadnak: a legutóbb például Dúró Dóráé, aki megvonta volna mindenkitől (praktikusan a mélyszegénységben élőktől, akik között felülreprezentált a cigányság) a szavazati jogot. Mégis, a demokratikus ellenzék egyre több háttérembere hangoztatja, célszerű lenne együttműködni a Jobbikkal, legalább annak érdekében, hogy az egyéni választókerületekben mindenhol egy ellenzéki jelölt induljon a kormánypárt embere ellen. Csakhogy a helyzet az, hogy az együttműködés visszájára fordulhat.

Nem vitás, a Jobbiknak, pontosabban a pártbéli túlélésért játszó Vonának égető szüksége van a baloldali együttműködésre, hiszen csak így érhet el a párt a valós beágyazottságát érdemben felülmúló eredményt. Igaz, a Jobbikkal való összedolgozás a baloldalnak is hozna hasznot, de legfeljebb rövid távon.

Példának okáért mi van akkor, ha a Fidesz ugyan nem húzza be a parlamenti mandátumok felét, de az Országgyűlés legnagyobb pártja lesz. Az egyik verzió, hogy a Jobbik – hiszen ebben a konstrukcióban a legnagyobb a zsarolópotenciálja – hajlandó kívülről támogatni a Fideszt, vagy épp koalíciót kötni vele. Ebben az esetben a kormányváltásnak annyi. Amennyiben nem adja be a derekát, megpróbálhat a demokratikus ellenzékkel kormányt alakítani.

Megeshet, hogy ezek a tárgyalások kudarcba fulladnak, illetve előfordulhat, hogy feláll egy kérészéletű szakértői kormány – mindkét eset vége egy új választás kiírása. Ami bizonyítja a választóknak, hogy a Fidesz ugyan leváltható, de a kormányzás nem megoldható – így büntetni fogják az ellenzéki formációkat, és visszaerősödhet Orbán Viktor pártja. Ez pedig szintén arra mutat, hogy a megerősödött Jobbik jobban jár, ha a Fidesz felé közeledik.

Egyszerű megoldása persze nincs a problémának – viszont az már reményre adhatna okot, ha a demokratikus ellenzék pártjainak sikerülne koordinálniuk a jelöltállítást az egyéni választókerületekben.  Amennyiben sikerül helyi erős embert találniuk, akkor választói szinten egyesíteni lehet az ellenzéki szavazókat.
Ami annyit tesz, hogy az emberek arra a jelöltre voksolnak, akiben érzik az erőt, a változtatás képességét – és a jelek szerint (lásd a miniszterelnök-jelölt méréseket) adott esetben a Jobbik szimpatizánsai is hajlandók balra szavazni  
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!