Legkorábban a mostani 12 évesektől várhatjuk, hogy ha megfelelően foglalkozunk velük, felnőttként kirángathatnak minket az európai középmezőny aljáról – mondta lapunknak egy hete Muszbek Mihály sportközgazdász, a Magyar Labdarúgó Liga egykori elnöke, amikor a magyar futball kilátásairól kérdeztük. Úgy döntöttünk, a saját szemünkkel akarjuk látni, kik azok, akikben még él a remény. Jelentjük: ügyesek, lelkesek, és úgy fest, jó kezekben vannak.
„Lesz egyáltalán edzés?” – nézek ki fanyalogva a szerkesztőség ablakán szerdán, miközben odakint szakad az eső és erős szél fúj. Két, úgynevezett alközponti edzés is be van ütemezve aznapra, ahová 10-10 budapesti egyesület legjobb 2001-es születésű játékosait várják. Hamar kiderül, másban fel se vetődött, hogy nem mozdul ki, a 15 órai kezdés előtt negyed órával már 25 gyerek gyülekezik a kőbányai KISE sporttelepén. A nagy nyüzsgésben el-elcsípni, hogy többnyire a fociról beszélgetnek, persze nem az előző nap játszott Andorra elleni válogatott meccsről. „Nekem a szüleim nem engedik, hogy magyar focit nézzek, mert abból nem lehet tanulni” – mondja a halk szavú Marci, az ember pedig kissé szomorúan ugyan, de csak bólogatni tud.
A pályára a kicsik a szülők sorfala közt vonulnak ki: „gyerünk, fiam!”, „ügyes legyél, jó?”. Ők azok, akikről sokszor nem alaptalanul mondjuk, hogy saját meg nem valósult álmaikat kergetik a gyerekeikkel, ugyanakkor kétségkívül nagy áldozatot hozva mindig ott vannak, és végigállják az edzéseket, meccseket. Most a zord idő elől egy tető alá húzódnak. „Nálunk nincs hétvégi program, csak Zsombi meccse” – avat be Ildikó, akinek fia – mint itt mindenki – biztos benne, hogy focista lesz! Hogy Barcelonában, Madridban vagy a Chelsea-nél, az már mindegy.
Bemelegítés
Kezdésnek háromszög alakban labdavezetést és passzokat gyakorolnak a srácok. „Nézz oda, elmondja az edző, hogy mi volt a hiba! Ez egy csoda!” – kiált fel egy anyuka, összekulcsolt kézzel az ég felé pillantva. Bizony, egy jó tréner legalább annyira pedagógus is. „Ők már abban a korban vannak, ahol a negatívumot is el kell mondani, de lehet azt úgy is, hogy véletlenül se hangozzon leszidásnak” – mondta el utólag Kovács József, a KISE alközpont vezetője, utalva arra, hogy sok helyen sajnos ennek ellenkezőjével veszik el a gyerekek kedvét a játéktól.
Nyújtás
„Világsztárnak születni kell, de egy jó balbekket én is tudok csinálni!” – ezt már Kiss László, a budapesti utánpótlásképzés szakmai igazgatója mondja. Egyetért azokkal, akik szerint alkalmazkodnunk kell a modern futball követelményeihez, de mindezt úgy, hogy közben megtartjuk a jellegzetes „magyaros stílusjegyeket”: a kreativitást például.
Kettő az egy ellen
Eljön a szakzsargonban „kisjátékoknak” nevezett, meccs-szituációkat modellező feladatok ideje. A két támadónak az egy szem védőn kell túljutnia valamilyen váratlan megoldással. Az edzések egységes menetét az MLSZ vezetésével egyetértésben Kiss László dolgozta ki, aki a nálunk fejlettebb futballú országok trendjeire is figyel. De nem csak ő tartja a szemét a „Nyugaton”, hiszen mint meséli, lassan „felnő” egy olyan edzőgeneráció, akik az internet segítségével videókat szereznek be a legjobb európai képzőközpontok munkájáról.
Három a kettő ellen
Plusz egy-egy támadó és védő érkezik a gyakorlatokba. A szerepek immár felcserélődhetnek, ha a védők megszerzik a labdát, egymást segítve ki kell vinniük a négyzet alakú területről. Mire a nap második, általunk meglátogatott edzésén, az Újbudai FC kamaraerdei pályáján is elérnek ide, már besötétedik, az idő viszont csak romlik: a reflektorok fényében úgy néz ki, a viharos szél szinte vízszintesen fújja a továbbra is ömlő esőt. Míg mi szentségelünk, feltűnik, a gyerekeknek egy szavuk sincs, fegyelmezetten teszik, amit kell.
Játék
Nyolc a nyolc elleni „mérkőzéssel” zárul az edzés. Az eredmény másodlagos, mint ahogy az ennek a korosztálynak szervezett tornákon sem hirdetnek győzteseket (és velük veszteseket). Ők csak játsszanak! – vallja itt minden szakember. A 90 százalékukból, vagy még többől, nem lesz profi focista, de szurkoló, néző még lehet, ezért fontos, hogy senki ne utálja meg a labdarúgást. Nem titok, ezért is kapnak jutalmul az ilyen edzések végén 1-1 üveg ásványvizet, banánt és csokit.
Átöltözés
„Milyen volt?” – kérdezi befelé jövet a fiát az elmúlt másfél órát a klubház melegében töltő apuka. „Vizes” – kapunk tömör, de precíz összegzést. Miközben a kis ázott verebek öltöznek, Kiss László Pári Sándor kollégájával arról is mesél, nem minden fenékig tejfel. Bár a Bozsik-program, amelynek egy szeletét láthattuk, nagy anyagi és erkölcsi támogatásnak örvend, de a legnagyobb veszély most az, hogy fővárosi pályák híján később sokan abbahagyják a focit. Ismert olyan műfüves pálya, amelyet 32(!) egyesület bérel. Azért van okunk bizakodni, de 8-10 évnél korábbi pozitív jóslatokba itt sem bocsátkozik senki.
A gyerekek indulnak haza, a csuromvizes tréningruhák helyett előkerülnek a kincsként féltett, esőtől óvott mezek. Messi, Ronaldo, Rooney és Ibrahimovic ballag el előttünk a folyosón.
Hát igen, a magyar példaképek. Azok nagyon hiányoznak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
