Alacsonyan szállnak a 100 milliárdok, a Buda-Cash és a Hungária után ezen a héten a Quaestor csődje következett. Kattant már a bilincs is, ahogy azt a miniszterelnök igényelte, bár a Quaestor Fidesz közeli tulajdonosán – még? – nem. Laikus csak kapkodja a fejét a számok és szakkifejezések tengerében, és leginkább azt kérdezi: hogyan történhetett ez meg? Erre és még pár fontos kérdésre igyekeztünk közérthető választ találni.
Tudjuk-e már, hogy mi történt?
Csalás és hamisítás, aminek vajmi kevés köze van a klasszikus brókertevékenységhez. Nem véletlen, hogy a minap is úgy helyezte előzetes letartóztatásba a Fővárosi Törvényszék a Buda-Cash volt vezetőit, hogy az indoklásban elhangzott: az eljárás jelenlegi stádiumában nem állapítható meg a 60 milliárdos hiány oka. A pénzügyi felügyelet gyanúja szerint ennek a hiánynak fedezésére vontak el a pénzügyi csoporthoz tartozó kisbankoktól értékpapírokat, ellehetetlenítve ezzel azok működését. Amit fiktív adatközléssel és fiktív számlákon végrehajtott fiktív tranzakciókkal palástoltak. Mindeközben sajátjukként kezelve az ügyfelek vagyonát.
A hiányt rossz döntések is okozhatták, az utolsó csepp a januári, robbanásszerű svájcifrank-erősödés lehetett, amin önmagában 10 milliárdot bukhatott a Buda-Cash. Jóval egyszerűbb lehet a Hungária esete, ahol egyszerűen felvették az ügyfelek pénzét, vagyis több százmilliós csalásról beszélhetünk.
Míg a Quaestor esetében a kockázatos üzleti modell veszteségeit próbálhatták – többek közt – fiktív kötvénykibocsátással ellensúlyozni, miután nem sikerült nyereségesen befektetni a pénzt, s nem tudták volna miből kifizetni a kötvényeseket.
A stratégiai hiba az ingatlanbefektetés volt, amit nem lehet elég gyorsan pénzzé tenni, a banánhéj meg a Buda-Cash-ügy lehetett. Mert a bizalmatlanná vált légkörben az ügyfelek megrohamozták a Quaestor kötvénykibocsátó cégét, csődbe kergetve a társaságot.
Mekkora a kár?
Valójában a magyar tőkepiac számára nem jelenthetne gondot, hogy „veszteségként leírja” a Buda-Cash 100 milliárdos, a Quaestor 150 milliárdos és a Hungária néhány százmilliós fiktív vagy csaló tételeit. De még a Buda-Cash érdekeltségébe tartozó, bedőlt takarékszövetkezetek és a Fidesz gazdasági holdudvarába sorolt Töröcskei István nevével fémjelzett Széchenyi Bank csődjével együtt sem eget rengető a válság.
Valamivel súlyosabb a helyzet, ha kifejezetten a független brókercégekre fókuszálunk: 2 ezermilliárdos értékpapír-állományt kezelnek itthon, ők képviselik a piac 7 százalékát. Ennek már jóval nagyobb hányada a gyanú alá eső rész. Márpedig a mundér becsületét védő és évtizedes tétlenségét leplező pénzügyi felügyelet most a jegybank vezetésével elefántként tarol a porcelánboltban. Magyarán, mindenkire rávetíti a gyanú árnyékát. Ebben a sárdobálásban partner a kormány, élén a „bilincseket csörgető” miniszterelnökkel, s persze az ellenzék is, hiszen immár Fidesz közeli milliárdosok is érintettek.
A magyar tőkepiac 3 ezermilliárdos magánnyugdíjkassza államosítását, más szóval a „hazai intézményi befektetők kihalását” is túlélte. Ennél azért jóval kisebb tétel lenne a független brókercégek esetleges megritkulása. De ez sem szükségszerű! Egyelőre egy nagyon koncentrált, kevés szereplős piacon bukott el két kicsi (Buda-Cash, Quaestor) és egy egészen marginális (Hungária) szereplő.
Ezzel együtt a nyugati pénzügyi sajtó már arról cikkezik, hogy ezek az események bizony a jó ideje várt felminősítésünket is megakadályozhatják.
De mi az a kötvény?
A kötvény egy értékpapírosított hitel, ami a kötvényesnek akkor is fizet hozamot, ha a kötvényt kibocsátó vállalkozás éppen nem jó időszakát éli. Csőd esetén viszont nagy gond van. Már csak azért is, mert a hazai vállalati kötvénypiac – ahol a Quaestor is mozgott –, bármily szörnyű is ezzel szembesülni a károsult kiskötvényeseknek, nálunk nagyjából annyira létezik, mint az egykori antifasiszta ellenállás. Ha a külföldi szereplőket „levonjuk”, szinte semmi sem marad.
Ki hibázott? Miért nem tűntek fel az évek óta zajló csalások senkinek?
Kimondhatjuk: a felügyelő hatóságok ellenőrzési hatékonysága nem érte el a jogosan elvárt mértéket, és ez még a finomabb megfogalmazás. Az eddigi információk szerint a Buda-Cash esetében több mint 15 éve elkövetett folytatólagos csalás a 100 milliárdos szintet kellett elérje ahhoz, hogy kiderüljön. A Quaestor esetében is hosszú éveken át észrevétlenek maradtak a csalások.
Az továbbra is rejtély – legalábbis a hatóságok még nem adtak rá magyarázatot –, hogy egy jegybanki engedéllyel ellátott 60 milliárdos kötvénykibocsátásból hogyan lehet 210 milliárd értékben értékesíteni. Elképzelhető, hogy itt is a nyilvántartási rendszerekbe nyúltak bele, ha mégsem, akkor a Központi Elszámolóháznak jeleznie kellett volna a problémát, hiszen a kötvények keletkeztetését és a brókercégek számláinak vezetését ő végzi. A nyilvántartási rendszereket biztosító szoftvercégek számára kiadott felügyeleti engedélyeket elviekben egy alapos átvizsgálás előzi meg. A hatóság vagy a szoftvercég hibázott? Vagy a brókercégek alkalmaztak informatikai zseniket, akik megkerültek minden biztonsági védelmet és visszamenőlegesen tudtak belenyúlni a kimutatásokba? Vagy esetleg megoszlik a felelősség?
Jogos kérdés az is: hogyan adhatnak engedélyt egy 10 milliós cégnek 6000-szeres tőkeáttételre? Egy nyilvános kötvénykibocsátás esetében az MNB előzetes engedélyére van szükség. A jegybank a kibocsátás szükséges törvényi kellékeinek meglétén túlmenően vizsgálhatja a kibocsátó által adott pénzügyi garanciákat. Sőt, ha úgy vesszük, ez erkölcsi kötelessége, hiszen utána úgy értékesítik ezeket a papírokat, mint az MNB engedélyével rendelkező kötvények.
A Quaestor egyik leányvállalata által kibocsátott kötvények mögött ugyan elviekben ott áll a teljes Quaestor csoport. Mégis nagy bizalom kell ahhoz, hogy elhiggyük, hogy egy likvidnek beharangozott kötvény mögé rakott ingatlanvagyon szükség esetén kellően értékesíthető lesz majd. Ily mértékű bizalom még a bankokkal szemben sincs meg, ők bizony jóval szigorúbb paraméterek mellett fektethetik be az ügyfelektől gyűjtött betéteket.
Mire számíthatnak a károsultak?
A Buda-Cash tulajdonában álló bankcsoport esetében már megkezdődött az Országos Betétbiztosítási Alap- (OBA) kártalanítás. Mivel ehhez nem volt meg a kellő fedezet, ezért az MNB rendkívüli intézkedés keretében nyújtott hitelt az OBA számára. A Buda-Cash károsultjainak a Befektetővédelmi Alap (BEVA) fizet – fejenként maximum kicsit kevesebb mint 6 millió forintot. A Quaestor kötvényesei – vállalati csődről lévén szó – nem kapnak kártalanítást. Ha bebizonyosodna, hogy a Quaestor Értékpapírnál is hiányzik az ügyfélvagyonból, akkor ott szintén a BEVA szabályai az érvényesek.
Dőlhet-e tovább a dominó?
Csak akkor, ha megrendül a bizalom. Az elmúlt napokban sorra érkeztek alapkezelőktől és a brókercégektől a nyilatkozatok, melyben ügyfeleiket igyekeztek megnyugtatni és meggyőzni arról, hogy náluk bizony minden szabályosan működik és a befektetők pénzei hiánytalanul fellelhetőek. Kérdés, hogy ez elég meggyőzőnek bizonyul-e annak az ügyfélnek, aki a Buda-Cashbotrány után azért hagyta bent a Quaestornál a pénzét, mert ők is kellően meggyőző nyilatkozattal rukkoltak elő. Jelen helyzetben valóban megnyugtatóan csak a kormányzat és/vagy a jegybank tudná megoldani a helyzetet. A kormány törvényi szigorítással, a jegybank pedig átfogó helyszíni ellenőrzésekkel, melynek eredményeit a lehető leghamarabb nyilvánosság elé tárják. Azt is, ha minden rendben van! Nyilván kapacitásbeli korlátok miatt a jegybank szakemberei jelenleg túlterheltek, így a gyorsabb megoldást a kormány szállíthatja. Hiszen a probléma megoldása ugyanúgy érdeke a befektetőknek és a piaci szereplőknek, mint a kormányzatnak.
A Fidesz brókere
Pár hétig szopogattuk azt a belpolitikai nyalókát, mely szerint a Buda-Cash-botrány a jelenleg ellenzékben lévő szocialisták „elmúltnyolcévi” kormányzásának csontváza lenne, ami most kiesett a szekrényből. A Quaestor-botrány azonban élesen rávilágít, hogy a pénzügyi csalókat nem foglalkoztatják különösebben a pártszínek. Mert nem a szavazatra, hanem a tisztességtelen profitra hajtanak. A Quaestor elnöke, Tarsoly Csaba nemcsak a Fidesz által irányított Győr díszpolgára és a helyi futballcsapat tulajdonosa, de az Orbán Viktor miniszterelnök által meghirdetett „keleti nyitás” politikájának is kulcsembere. A Moszkvai Magyar Kereskedőház és a Török Magyar Kereskedőház mellett a letelepedési kötvényeket áruló moszkvai vízumközpont is az érdekeltségébe tartozott. Az meg már a politikai pikantéria körébe sorolható, hogy Tarsoly a nemrégiben letartóztatott moszkvai agrárdiplomatával, Kiss Szilárd Miklóssal is szoros üzleti kapcsolatot ápolt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
