A közmunka zsákutcájába fordítják az országot.
- Félmillió ember zuhanhat bele a totális nincstelenségbe.
- A szociális kiadások kurtítása a kilátástalanságba űzhet sokakat.
„Ha úgy fekszel le, hogy éhes vagy, az rossz. Ha úgy kelsz fel, hogy éhes vagy, az még rosszabb. Ha megint úgy fekszel le, hogy éhes vagy, az nagyon rossz. És ha arra ébredsz, hogy a fiad sír az éhségtől, akkor nincs tovább, elindulsz szerezni” – foglalta össze a „lényeget” egy csorgó bajszú cigányember. Az észak-magyarországi bűnügyi statisztikák szerint egyre több élelmiszerüzletet törnek fel, már nappal is. Ha minden így folytatódik, vélik a sokat látott körzeti megbízottak, jön az éhséglázadás, mert nincs tovább – már a „lassú éhenhalás” lehetőségét is elveszik.
A senkik országát formálja éppen a kormány – hiszen Orbán Viktor első miniszterének hitvallása szerint mindenki annyit ér, amije van. Márpedig itt majdnem egymillió embernek semmije sem lesz, ha az Országgyűlés törvénnyé emeli a 2015-ös költségvetés tervezetét. Már így is mintegy 264 ezer ember tengődik munkanélküliként mindenféle állami támogatás nélkül, és mintegy félmillióval növekedhet az „állami nincstelenek” száma. Jelen állás szerint ugyanis a kormány négy év alatt negyedével csonkolja a szociális kiadásokat.
Első menetben a Nemzeti Családi és Szociálpolitikai Alap idei 716 milliárdos keretét 646 milliárdra vágja vissza a kabinet, azaz gyakorlatilag 10 százalékos a kasza. És semmi sem szent.
Így még a sokáig érinthetetlennek számító családi pótlékot sem kímélik – igaz, ez a kassza „átlag alatt” sérül: idén 446 milliárdot szánt e célra a kormány, jövőre csak 426 milliárdot kasszírozhatnak ezen a jogcímen a családok (azaz „csak” 4,5 százalékos a csökkenés). Példának okáért egy kétgyermekes házaspár csemetéit 26 600 forinttal támogatta a költségvetés, ez a summa most majdnem 1200 forinttal „sérül”. Igaz, ezt ellensúlyozza, hogy a kabinet a második gyerek után járó családi adókedvezményt duplázná 4 év alatt, így pozitív lehet a gyerekpénzügyi mérleg.
De a feltételes mód mindenképp indokolt, ugyanis egyrészt kérdés, hogy a szülő rendelkezik-e akkora jövedelemmel, hogy egészében igénybe vehesse a megemelt keretet. Másrészt az adókedvezményt csak 2016-tól kezdené bővíteni a kormány, míg a családi pótlék már jövőre kevesebb lesz. A legnagyobb baj viszont az, hogy ha apuka vagy anyuka munkanélküli, akkor mit sem ér a „duplázás”, hiszen így semmilyen adókedvezménnyel nem élhetnek, csak a kurtított járandóság marad.
Vagy még az sem. Ugyanis megeshet – Rogán Antal szíves közlése szerint –, hogy csak az kap családi pótlékot, aki dolgozik. (Igaz, erről a kormány még nem formált véleményt.) Tehát az ő elképzelése szerint: ha van egy kétgyermekes család, ahol mindkét szülő állástalan, akkor egyikük jogosult a most még 22 800 forintos jövedelempótló támogatásra, de a 26 600 (2015-től 25 400) forintos családi pótlékot elveszti. Eszerint egy família jövedelmének gyakorlatilag a fele ugrana. (A helyzetet az önkormányzat által kiutalt segélyek enyhíthetik, de azok esetiek.)
Igaz, a hivatalos mondás az, hogy majd mindenkinek jut dolog, ha más nem: közmunka, mert a kormány felhizlalja az erre szánt keretet. És tényleg, ez az egyetlen terület, aminek a költségvetésére ráemelt – így 235 milliárd forint helyett 270 milliárdért „közfoglalkoztat”.
Ez a summa a Policy Agenda számítása szerint mintegy 23-28 ezer plusz közmunkást eredményez, ugyanis csak részben költhető „állománynövelésre”, a fennmaradó summából a kormány a közmunkások járandóságát emeli bruttó 1,5 ezer forinttal. (Egy napi nyolc órában dolgozó közfoglalkoztatott most nettó 51 ezer forintot vihet haza.) Ahhoz viszont, hogy minden munkanélküli közmunkássá avanzsálhasson, legalább 260 milliárd pluszforintra lenne szükség – erre (szem előtt tartva a szociális kiadások 25 százalékos tervezett csökkentését) csak akkor lenne pénz, ha minden más szociális tételt a „felére vágnának”.
Ráadásul a közmunka egyre inkább elfekvőnek tűnik: a hivatalos statisztikák szerint 2011-ben és 2012-ben még a közfoglalkoztatottak 18 százaléka jutott vissza a „normál” munkaerőpiacra, 2013-ban pedig 13 százalékra satnyult ez a szám. És szakértők szerint ez is légből kapott adat, ugyanis gyakran azt is piaci állásként „számolják el”, amikor valaki (erre a törvény lehetőséget ad) állami tulajdonú cégnél közmunkás.
Magyarán szociális zsákutcába hajtott be a kormány: mivel érdemben nem kezd semmit az egyre növekvő szegénységgel (sőt fokozza azt!), a költségvetési egyensúly megtartása érdekében újra és újra kénytelen kurtítani a szociális kiadásokat. E politika következtében azonban egyre több ember marad ellátás nélkül.
Minimálemelés
Várhatóan 105 ezer forintról 106,5 ezer forintra „izmosítja” a kormány a minimálbért. Azaz a mintegy nettó 68 ezer forint kb. 69 ezer forintra erősödik. Ez korántsem ellensúlyozza azt, hogy 2010 óta a nettó minimálbér mintegy 8 százalékkal emelkedett, míg a fogyasztói árak majdnem 18 százalékkal kúsztak feljebb. Ráadásul a jövő évet 1,8-2,5 százalékos infláció terheli, így a pénzromlás gyakorlatilag lenullázza az emelést. Arról nem beszélve, hogy ez az úgynevezett általános infláció, amit a háztartások számára létfontosságú portékák esetében az áremelések mindig lekőröznek.
Nyomorarányok
A KÖZFOGLALKOZTATOTTAK:
- 59 százaléka gyakorta szembesül azzal, hogy nincs pénze ennivalóra
- 43 százaléka nem fűti érdemben otthonát
- 44 százaléka halmozott fel lakbérvagy közműdíjhátralékot
Vigyázó szemeteket
Nem volt pardon Szlovákiában 2003 végén – a kormány drámaian lefaragta az állami kiadásokat, csonkolta a szociális juttatásokat, megkurtította a rokkantsági nyugdíjat, csökkentette és szigorúbb feltételekhez kötötte az öregségi nyugdíjat.
Majd 2004 elején jöttek az adóreformok, és a szlovák kabinet bevezette az egységes, 19 százalékos személyi jövedelemadót, valamint 62 évre emelkedett a nyugdíjkorhatár. Gyakorlatilag ezt az utat járja végig Orbán Viktor is – a különbség annyi, hogy szemben a magyar 27 százalékos áfával a szlovák kabinet 19 százalékos forgalmi adót vezetett be.
A költségvetés átrendezése sokkolta a társadalmat, ugyanis csökkentek az átlag- és az átlag alatti jövedelmek – különösen a Kelet-Szlovákiában létminimum alatt élő romák helyzete vált kilátástalanná. 2004 februárjában az éhező romák egyre több településen kezdték el fosztogatni az élelmiszerboltokat, és kezdetét vette az éhséglázadás, amit aztán a karhatalom viszonylag gyorsan eltaposott. A hamu alatt azonban most is izzik a parázs, ugyanis a romákat nyomortelepekre szorították be – és ezeket a gettókat rendre fallal veszi körül a többségi társadalom, hogy valahogy féken lehessen tartani az éhezőket.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!