Trendi lett lezsidózni valakit – állítja Mircea Cernov, akinek tapasztalatai a magyar középiskolákból származnak. Diákokkal szervez beszélgetéseket a zsidóságról az általa vezetett Haver Informális Zsidó Oktatási Közhasznú Alapítvány.
A Jobbik által újratöltött vérvád kapcsán azt vallja: a zsidóságot nem megvédeni kell, hanem kinyilvánítani, ilyen gondolatoknak nincs helyük a magyar társadalomban.
– A Haver idén 10 éves, mégis keveset tudni a tevékenységükről.
– Az alapítvány tevékenységét legjobban a neve tükrözi, a haver ugyanis egy héber szó és ugyanazt jelenti magyarul, mint héberül. Mi elsősorban középiskolákkal állunk kapcsolatban és olyan foglalkozásokat tartunk, ahol saját tapasztalatainkból kiindulva beszélgetünk a zsidóságról. A foglalkozások során szituációs játékokkal, gondolatébresztő gyakorlatokkal, moderált vitával igyekszünk párbeszédet kezdeményezni, szövegeket, fényképeket, videofilmeket felhasználva. Nagyon fontos tudni, mi nem kizárólag a holokauszt oktatásával foglalkozunk, hanem a zsidó hagyományok, kultúra, vallás és a különböző zsidó közösségek jelenének megismertetésére koncentrálunk. A beszélgetéseket mindig két képzett, fiatal önkéntes oktató vezeti. Ők mesélnek saját zsidó történetükről, a zsidósághoz való viszonyukról.
– A diákok ezt hogyan fogadják?
– Jellemzően sikerül az együttműködés irányába elmozdulni, de persze az is előfordult, hogy többen kivonultak, mondván minket nem akarnak hallgatni, és van, hogy fagyos hallgatással demonstrálják tiltakozásukat. De ezek kivételes esetek.
– Mikor mondják azt, hogy sikeres volt egy-egy óra?
– A legnagyobb siker az, amikor a diákok maguk kezdik kibeszélni a problémáikat, az addig tabuknak hitt kérdésekről vitatkozni mernek, kérdéseket fogalmaznak meg és az oktatóink nem tematizálják, hanem moderálják a beszélgetéseket. Emellett szintén sikernek könyveljük el, hogy egyre több iskola keres meg bennünket.
– Beszüremkedik ezekre az órákra a napi politika? Új helyzet elé állítja például Baráth Zsolt jobbikos képviselő vérvádbeszéde?
– Két-három éve mi is tapasztaljuk, hogy a zsidókkal, illetve a bárminemű mássággal szembeni előítéletek megfogalmazása legitimebbé vált, és talán mondhatjuk, hogy gyakran trendi magatartás lezsidózni valakit. A vérvád- beszéd legnagyobb káros hatása éppen az, hogy referenciaponttá válhat. És egyelőre nem nagyon jelent meg vele szemben hiteles gondolat, vélemény, amely kellőképpen ellensúlyozná a beszéd hamis állításait, amely valóban hitelesen fejezné ki a politikai elit elhatárolódását.
– Nem elég az, hogy Orbán Viktor kijelentette: megvédi a kissebségeket „ideértve a Magyarországon élő zsidó kisebbséget is”?
– Jobban örültem volna, ha nem arról szól a dolog, hogy megvédjük a zsidó kisebbséget, vagy bármilyen kisebbséget. Annak kellett volna kiderülnie, hogy bizonyos gondolkodásmódnak nincs helye a magyar társadalomban. Az igazi kihívás nem az, hogy kit védünk meg, hanem hogy létrejön-e olyan közös minimum, olyan normarendszer, amely világosan lefekteti, minek van és minek nincs helye a társadalmi párbeszédben.
– A középiskolások között létezik ez a normarendszer?
– A normarendszer megléte már egy magasabb szint. Az idevezető út egyik legfontosabb eleme, hogy bármikor, bármiről nyitottan tudjunk beszélni, ehhez pedig az kell, hogy legyen vitakultúránk. A jól működő demokráciának ugyanis ez az alapja. Márpedig ez nyomokban sem fedezhető fel a középiskolások között. Szükséges a történelmi szembenézés és a múlt kibeszélése, erről lehet és kell vitázni, de a vita nem azt jelenti, hogy uszítok, bűnbakot keresek. Ehhez persze meg kell lennie egy közös minimumnak, amelyet mindenki elfogad, függetlenül attól, hogy az ember konzervatív, baloldali, zsidó, magyar, cigány. Ha ennek a minimumnak a kialakításához a Haver hozzá tud járulni, akkor már nagyon sokat tettünk.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
