De honnan lesznek új MSZP-szavazók?

– Nincs bűntudata?

– Miért lenne?

– Botka Lászlóval vív az MSZP választmányának elnöki tisztéért, ha győz, „kilövi” az egyetlen politikust, aki ma érdemi miniszterelnök- jelöltnek látszik.

– Botka nem egy vad, hanem társam a pártban. Nem lő ki senki senkit. A miniszterelnök-jelöltségről meg nem ez a kongresszus dönt.

– Ha már szóba került: a miniszterelnökjelöltség kapcsán mi van önben? Például vállalná?

– Nem. És a mondás mélyén épp az van, ami a felszínén.

– Úgy érti, komolyan vehetem?

– Úgy. Én az MSZP-ben távlati gondolkodást hoznék, stratégiát terveznék, holdudvart építenék. Ezt akarom. Mivel ezek a lehetőségek, feladatok a választmányhoz kötődnek, e testület vezetését ambicionálom. Ezért nem pályázok semmilyen más tisztségre, és ezért nem váltható ki az ambícióm semmilyen más tisztséggel: nem akarok elnök, elnökhelyettes, alelnök, elnökségi tag lenni.

– És miképp működne együtt azokkal, aki nem akar lenni?

– Régi-új munkamegosztást ajánlok. Nagyon világosat. Nem keveredhet a pártelnök és az országos elnökség funkciója a választmányi elnök és a választmány feladataival. A vezérkar egy gyors napi döntéseket hozó, operatív grémium, a választmány viszont egy véleményét hosszú vitákban kiérlelő „műhely”, amelyik nem termel sajtószenzációkat. Egy ideig. Aztán megtölti a címlapokat.

– Jól értem: az elnökség intézze a napi politikát, reagáljon a kormányra, illetve finanszírozza az MSZP működését. Aztán hajtsa végre a választmány irányvonalát?

– Pontosan így. És mivel a választmány képtelen lefedni minden területet, munkáját szakmai kabinetek segítik majd. Olyan témákon dolgoznak, amelyek egy modern szociáldemokrata pártot érlelnek ki. Mert az nem megy, hogy azt mondom: mától modern vagyok. Egy pártnak tudnia kell, hogy közvetlen államfőválasztást akar vagy közvetettet. A megújuló energiát szereti vagy az atomenergiát. Az MSZP nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy milliók életét meghatározó kérdésekkel akkor találkozik először, amikor a Fidesz benyújtja a törvényjavaslatát pénteken délután, és a szocialistáknak a keddi szavazásig kell kitalálniuk, miképp is viszonyulnak a témához. Nonszensz.

– Úgy tényleg nehéz a közbeszédet formálni, ha egy pártnak nincsenek saját topikjai. De milyen mondásokkal lehet – márpedig ön szerint lehet – 25 százalékra növelni az MSZP támogatottságát?

– Most a magyar politikai élet olyan, amiben egyféle menü van. Választási lehetőséged azért van: vagy kikéred az A menüt, vagy nem eszel. Fél évtizede így megy, unalmas. Értem, hogy egyre többen nem választják az A menüt, de szükség van alternatívára.

– Egy B menüre?

– Nem pusztán egy B menüre, egy új típusú étlapra. Egyre kevesebben tolerálják a Fidesz-hatalmat. De azt látja a tömeg, hogy az egyik oldalon van egy állítás és egy személy – ez Orbán Viktor. A másik oldalon viszont ilyen nincs. Pedig lényegesen többen vannak, akik egy jól működő, baloldali szociáldemokrata pártra szavaznának, mint amennyien ma az MSZP-t, vagy az egész baloldalt támogatják. A tömeg majdhogynem azt üzeni: politizáljatok normálisan, és akkor szívesen választunk benneteket!

– Öt éve volt az MSZP-nek, hogy ráleljen a normális politikára.

– Így most versenyt futunk az idővel. Jövő év végén elkezdődik a kampány, addigra készen kell lenni a stratégiával. Nincs időm taktikázni, hiszen ez a kongresszus valóban döntő fontosságú – másfél év múlva már nem lehet stratégiát hegeszteni, irányt váltani, vezetőket cserélni.

– Tudom, hogy senki nem szívesen teríti az aduit, de milyen címlapsztorikkal maximálna szavazatokat?

– Hiszem, hogy a választók nem automaták, hanem érző emberek – így a baloldalnak nem elegendő racionálisan érvelni: emóciókat kiváltó, szimbolikus állításokat kell tennie. Ebben egyébként a Fidesz eddig ügyesebb volt. A baloldal hajlamos az érzelmekre legyinteni, mondván: ez csak a tejszínhab, enélkül is finom lehet a torta. De ez tévedés. Érzelem, szimbolikus politika nélkül nem megy. Ahogy koherens világkép nélkül sem. Szeretném, ha az MSZP választ adna arra, miképp kapcsolja össze a modern baloldalt a modern nemzettudattal. Például a határon túli magyarság ügye lényegesen átalakult az utóbbi fél évtizedben: London lett az egyik legnépesebb magyar város, Hollandiában, Németországban, Skóciában rengeteg fiatal, és egyáltalán nem kormánypárti magyar szavazó él. A magyar politika velük ma egyáltalán nem foglalkozik – azt ajánlom a pártomnak, hogy törődjünk velük többet, sokkal többet.

– A kint dolgozó magyarok jelenthetik a megoldást az MSZP fiatalítás problémáira?

– Nem kizárólagosan. Én történész vagyok. Az Esterházy család tekintélyét és vagyonát egy Miklós nevezetű „ős” alapozta meg, akinek volt egy remek mondása. „Őrültség semmit nem tennünk, ha mindent nem tehetünk is” – na, például ez az ügy épp ez a kategória. Ellenzékből nem tudjuk hatékonyan jobbítani a kint dolgozók életét, de őrültség lenne, ha százezreknek nem mutatnák meg az alternatívánkat. Már csak azért is, mert meggyőződésem, hogy ennek a tömegnek van politikai véleménye – hiszen zömük az Orbán-kormány alatt ment ki. Ez persze nem jelenti azt, hogy a „klasszikus értelemben vett” határon túli magyarokkal nem kell foglalkozni, nagyon is kell.

– Amikor eszméről és ideológiáról beszél, a baloldal kifejezést használja, amikor választásról és szavazásról, akkor MSZP-t mond. Hogy viszonyul az MSZP a baloldal többi pártjához?

– A cél, hogy az MSZP erősödjön. Így most más kérdést nem érdemes kinyitni: hiba lenne, ha máshoz képest határoznánk meg a pártot, a karakterét. Az ugyanis egy negatív lenyomatot adna ki, ha arról beszélnénk, hogy kitől különbözünk, és kihez hasonlítunk. Én büszkén vállalható, pozitív karaktert akarok. Ha ez megvan, akkor lehet minden egyébről beszélni – többek között a szövetségi politikáról.

– Ha szövetségi politikáról beszél, akkor nyilván választásra készül, azaz elutasítja, azt a felvetést, hogy az MSZP bojkottálja a választásokat?

– Az a párt, amelyik a választáson bármilyen indokkal nem vesz részt, gyakorlatilag megszűnik az emberek számára. Egy bojkott ugyanis Nyugat-Európában erős szimbolikus üzenet, de Kelet-Közép-Európában maga a politikai halál.

– És az politikai halál vagy épp megdicsőülés, ha a baloldal a Jobbik segítségével buktatja el Orbánt, például úgy, hogy egyezteti, melyik választókerületben ki induljon?

– Minthogy kongresszus előtt vagyunk, most nem a párt beszél, hanem Hiller István. Az én fejemben nincsen választási együttműködés a Jobbikkal. Nekem fontos, hogy magyar szociáldemokrata vagyok. Fontos, hogy magyar, fontos, hogy szociáldemokrata. Hallom, miképp érvel Haraszti Miklós a Jobbik választási hasznosságáról. Hát nem. Ő egy vasárnap délutánról beszél, én egy választás utáni hétfőről meg egy keddről. Amikor a szocialisták nem tudnak a választóik szemébe nézni. Ez megölné az MSZP karakterét.

– És belül kivel működne együtt? Melyik elnökjelölt a szíve csücske?

– Akit a kongresszus megválaszt.

– Kicsit szűkítsük a kört.

– Kétségtelenül változáspárti vagyok. Látom mindhárom változáspárti elnökjelöltben a lehetőséget, és erős bennem is a változtatási igény. És higgye el, nem új névjegykártya kell: 2014-ben harmadszor nyertem egyéni választókerületet, az Országgyűlés alelnöke vagyok, és 2018-ban újra indulok egyéniben. De azt gondolom, stratégia, távlatos gondolkodás nélkül nincs választási győzelem. Ezt képviselem.

– Párttisztségért eddig senkivel nem kellett versenyeznie – most Hiller Istvánnal mérkőzik a válaszmányi elnök tisztéért. Miért érzi úgy, hogy harcolnia kell?

– Mindig kiálltam és megharcoltam azért, amiben hittem: hét választást (képviselőit és polgármesterit) nyertem az utóbbi húsz évben. Az igaz, hogy mindig sokkal fontosabb volt a választók bizalmának elnyerése, mint a pártbeli versengés. Hiszen a párttisztségek önmagukban semmit sem jelentenek – a választmányi elnökség is azért lényeges, hogy megvalósíthassuk azt a politikát, ami hitem szerint győzelemre segíti az MSZP-t 2018-ban.

– Azért a választmány kívülről az unalmas szombati sajtótájékoztató szervezetének tűnik.

– Az lehet. Csak épp a tavaly novemberi alapszabály-módosítás értelmében minden, ami a választási felkészüléshez tartozik, a választmány hatásköre.

– Minden?

– A programalkotástól kezdve a képviselőjelöltek kiválasztásán át a szövetségkötésig mindenben a választmány az illetékes – és a feladathoz átalakítottuk az összetételét is: immár a megyei elnökök és a 106 egyéni választókerületi felelős a tagja. Ugyanis az egyéni kerületekben dől majd el a választás, hiszen a 199 képviselői mandátumból csak 93-at lehet listán elnyerni. Azaz aki győzni akar, annak meg kell szerezni az egyéni helyek többségét is.

– És mi ehhez a stratégia: miképp lehet felhúzni az MSZP 12 százalékos támogatottságát?

– Határozottan hiszem, hogy 2018-ban az Orbán-rezsim leváltható. Ezt mutatják a számok. És erre utal a tisztújítási nyüzsgés is – amikor 2014-ben választott új vezérkart az MSZP, nem volt tolongás. Akkor a szocialistákat 10 százalék körül mérték a biztos pártválasztók körében, mára duplázódott az eredmény. Azaz a győzelemhez szükséges választók fele megvan.

– És mi a helyzet a másik felével?

– Szerintem az is megvan. Hiszen a kutatásokból egyértelmű: az emberek kétharmada leváltaná Orbánékat. E tömeg fele, 1,5 millió ember már támogat bennünket, most a többieket kell meggyőzni, hogy az MSZP valós alternatívát jelent. Így a párt stratégiájának legfontosabb eleme az, hogy kitaláljuk, miképp magyarázható ez el az embereknek.

– Miképp?

– Több olyan választást nyertem, amikor nem az MSZP-vel, hanem gyakorlatilag annak ellenében, pontosabban a szocialistaellenes hangulat dacára értem el sikert. És abban tudok segíteni az MSZP-nek, hogy miképp kell nem szocialistaszimpatizáns szavazók voksait is megszerezni. Nagyon sok ember van, aki már eldöntötte, hogy le akarja váltani a Fideszt, de most a bizonytalanok tömegét növeli, vagy épp a Jobbikot erősíti.

– Utóbbiaknál mi keresni valója van az MSZP-nek?

– A Jobbik szavazóinak jó része szerintem nem szélsőjobboldali. Ráadásul az időközi választások azt mutatták, hogy az emberek arra voksolnak, aki le tudja győzni a Fideszt. Salgótarjánban, Újpesten ezt a mi jelöltünkről hitték el, Veszprémben egy függetlenről, Tapolcán pedig a Jobbik emberéről.

– Ha, ahogy ön mondja, másfél millió ember már döntött arról, hogy nem kér az Orbán-rezsimből, akkor miért nem erősödik jobban az MSZP támogatottsága?

– Mert ez a tömeg a 2010 előtti kormányzással szemben is kritikus, ha meg akarjuk nyerni, programban és személyekben is jeleznünk kell, hogy nem a 2010 előtti világot akarjuk visszahozni. És igen, annál többet kell mondanunk, hogy itt diktatúra van. Meg kell mutatnunk, hogy a mi országunkban nemcsak a kiváltságosoknak jut adókedvezmény, magas jövedelem és lakásépítési támogatás, hanem karakteres politikával felemelünk több millió szegényt. És ebben segíthet, hogy a nagyvárosokban egyértelműen – de vidéken is – kezd kialakulni egy fiatalos, trendi újbalos kultúra. Civil szervezetek életérzése ez.

– Azt állítja, egy csomó jobbikos nem szélsőjobboldali. Ez elegendő érzés, felhatalmazás ahhoz, hogy legitimálja azt a tervet, miszerint az Orbán-rezsim megbuktatása érdekében együtt kell működni a Jobbikkal, példának okáért egyeztetni kell, hogy adott választókerületben jobbikos vagy baloldali jelölt indul-e?

– Ennél őrültebb dolgot nem is hallottam. Hogy a hiányzó 1,5 millió támogatót behúzzuk, egyértelművé kell tenni: sem a Jobbikkal, sem a Fidesszel nincs együttműködés, összekacsintás. Ha nem tesszük, hiteltelenné válunk.

– Az erősítené a hitelességet, ha – egy másik közkeletű felvetésnek megfelelően – az MSZP bojkottálná a választásokat?

– Értem az ötlet logikáját. De Magyarországon egy ilyen lépés szimbolikáját, súlyát nem lehet elmagyarázni a választóknak – a távolmaradást az emberek úgy értelmeznék, hogy az MSZP beismeri kormányzásképtelenségét. Épp ezért, senki ne hangoztassa túl sokat ezt az ötletet, mert azt sugallhatja: ez a választás eleve nyerhetetlen.

– Maradjunk egyelőre a szocialista választásnál. Korábban arról beszélt: Tóbiás Józseffel tekerik a párttandemet. Még mindig ez a mondás, vagy más a favorit?

– Soha nem személyhez kötöm a politikai véleményem és támogatásom. Kimondottan felháborít, hogy hatalombrókerek próbálnak támogatást szerezni a jelöltjeiknek.

– Most?

– Most. Olyanok kötnek koalíciót, akik merőben mást gondolnak az MSZP-ről. Ha győznek, működésképtelen lesz a párt. Illetve arra biztatok mindenkit, a kongresszusig senki ne mondja el, kit támogat és kit nem, mert a kibeszélés olyan sebeket ejthet, amikkel nem lehet együttműködni. Ennek ellenére van véleményem.

– Elmondja?

– Nem személyi, hanem strukturális véleményem van. Például kifejezetten veszélyesnek tartom, ha valaki szétválasztja a párt és a frakció vezetését.

– Molnár Gyuláról vagy Szanyi Tiborról beszélünk?

– Nincsenek nevek. Ráadásul a jelöltek csak elvétve nyilvánulnak meg arról, hogy mi a stratégiájuk, milyen struktúrában gondolkoznak. Az biztos, ha hatalomtechnikai megfontolások alapján akarják „felszeletelni” a pozíciókat, na, abból nem lesz hatékony működés.

– És mi a helyzet a baloldali hatékonysággal – pontosabban az együttműködéssel? Abból, hogy keresetlen szavakkal beszélt Gyurcsányról, arra lehet következtetni, nem rajong például a DK-ért?

– Nem beszéltem keresetlen szavakkal Gyurcsányról, csak a nagyszerű ötletéről, hogy ünnepeljük meg az őszödi beszéd tizedik évfordulóját. Az MSZP-ben nem ismerek politikust, aki szerint úgy lehetne választásokat nyerni, hogy magukra csukjuk az ajtót. Mind a 106 választókerületben egy jelöltet kell találnia a baloldali ellenzéknek. Úgy semmiképp nem megy, ahogy 2014-ben történt. Az nem megy, hogy meghamisított népszerűségi mérésekkel házalva zsarol ki magának valaki képviselői helyeket. Ilyen, a politikai iránti bizalmatlan légkörben legalább a körzetek egynegyedében olyan független jelöltekre van szükség, mint a Veszprémben győző Kész Zoltán, míg másik negyedében pedig egy agrárius, nemzeti-demokrata elkötelezettségű jelöltre van szükség. A többi helyen nyugodtan indulhatnak a baloldali pártok emberei. És mivel a megnyerendő 1,5 millió ember, akikről beszéltem, kritikus a 2010 előtti időszakkal szemben, a címerfigurák között nem lehetnek a korszakot szimbolizáló emberek. Egyébként nincsenek pártvezetői alkuk, egy csapatra, 106 emberre van szükség, akik képesek maximalizálni a szavazatokat.

– Beszéljünk a 107. emberről, a miniszterelnök-jelöltről. Sokan úgy vélik, most fölteszi politikai éthoszát a tisztújításra: ha befut választmányi elnökként, akkor a miniszterelnök-jelöltséget is elvállalja. Jól gondolják?

– Még komoly ellentmondások feszítik a baloldalt: sokan azt hajtogatják, hogy győzni kell, de közben olyan ötletekkel állnak elő közös listákról, koordinált indulásról, ami üzenetértékű pozíciószerzésről szól. Arról, hogy nem hisznek a 2018-as győzelemben, hanem 2022-re gyúrnak. Azt tudom mondani: hiszek a kipróbált stratégiámban. Ha túl vagyunk a tisztújításon, és növekszik az MSZP támogatottsága akkor hirtelen úgyis több miniszterelnök-jelölt tűnik fel. De ha nem pártpolitikai küzdelemről van szó, hanem választásiról – akkor én tisztességesen beleállok.