Fekáliát visz a víz – Végveszélyben a Ráckevei-Duna-ág, már evezni sem lenne szabad a vízben

„Tudjuk, hogy sok minden szart hoz errefelé a víz” – meséli János, aki közel húsz éve szinte mindennap fogja a horgászbotját, a kukoricás dobozt meg a különféle ízesítésű (ananászos is van!), gyúrható tápot, és kiül a háza végében lévő stégre pecázni. „Nyáron nem igazán jó a víz pontyozásra, de ilyenkor ősszel már érdemes bojlizni” (abból a bizonyos gyúrható tápból gyúrt csaligolyó, amely lebeg a vízen – állítólag a legtutibb pontycsemege). Biztosra nem tudsz menni, mert a dévérek többnyire lezabálják a pontyok elől a bojlit, de ha néhány méteres sugarú körben halas pellettel (fehérjében gazdag, hallisztalapú, ekképpen elképesztően halszagú táp) is beetetsz, nagyobb az esély. Itt nem az a kérdés, hogy tudsz-e halat fogni, hanem, hogy ponty akad-e a horgodra. A múlt héten fogtam egy majd’ 14 kilósat. Na, az már jó – idézi fel János szemmel láthatóan büszkeségtől dagadó keblekkel a nagy fogást. – Ez egy viszonylag jó szakasz – mondja a Ráckevei-híd alatti horgászparadicsomra –, de Harasztinál meg a Szigetes szenteknél sokszor kap bele a horogba olajos rongy, hínáros, műanyaggal keveredő szétázott papír, de még alsógatya is. Komolyan mondom, némelyik már műalkotás. Csak bosszantó, hogy azt hiszed, kapás van, aztán a nagy semmiért tekered veszettül az orsót.”


Na, csikket azért ne!

Láthatólag nem nagyon hatja meg, amikor a vízben lévő mocsokról, lebegő szarkupacokról beszél, fürdeni itt úgysem lehet, a halaknak meg még jól is jön a sok szerves anyag. Csak azt utálja, ha kijön vele a haver, és beledobálja a vízbe a csikkjeit. Az megbocsáthatatlan.

Meglepően felkészült, amikor a Ráckevei (Soroksári)-Duna állapotáról kérdezem. Tudja, hogy „van az a szőke Krisztina, aki a Tarlóst győzködi, hogy csináljanak már itt valamit, meg méricskélni is ki szokott járni ide”, de számára nem újdonság, hogy szennyezett a víz. „Nem bírja a szennyvíztisztító. Főleg, ha esik.” Tisztában van vele mindenki a környéken, de megszokták. Valahogy nem érzik a súlyát. Hallott már a kólibaktériumokról is, az asszonynak 7 hónapig volt hasmenése meg görcsei, már azt hitték, valami daganat, aztán, mikor végre elment orvoshoz, kiderült, hogy csak ez a valamilyen coli a ludas. János nem hiszi, hogy a víztől van, bárhol összeszedhette. Hosszú évek óta eszik a halakat, kifüstöli azokból a bacikat a forró víz. Ő még bele is szokott állni a folyóba derékig, amikor beetet.

Soha semmi baja nem volt, bár az is igaz, hogy az öccse minden ősszel meghozza a szatmári utánpótlást, amiből mindig van nála. Annál jobb fertőtlenítő nincs is kerek e világon. Azt sem érzékeli, hogy a környékbeli nádasok állatszaporulata fogyna: „még mocsári teknős is van errefelé – meséli –, de a Szigetbecsi-holtágnál halvány gezét is láttak már. Olyan csattogós-csiripelős a hangja, be nem áll a csőre.”


Mindenki tud róla

Nem akármilyen területről van szó: a Ráckevei (Soroksári)-Duna közel 60 km hosszú, nádasokkal, rekettyefűzekkel, sásrétekkel szegélyezett folyóág, húsz vadregényes és buja növényzettel körbenőtt mellékággal. Kiemelt természetmegőrzési, azaz Natura 2000-es terület, ami többek között azt is jelenti, hogy a hatóságoknak, illetve az itt lakóknak, az arra járó turistáknak, alkalmi kajakosoknak és pecásoknak éppúgy fokozott figyelmet kellene fordítani a megóvására. A környéken több helyen is kint vannak a természetvédelmi területet jelző táblák, de jó néhányukat olyannyira benőtte a sás meg a nád, hogy csak sejteni lehet, mi lapul az indatekervények között. Ehhez képest már 2002-ben számtalan mérés és vízminőség-vizsgálat hívta fel a figyelmet a holtágak fokozott feliszaposodására és a nagymértékű eutrofizációra (olyan folyamat, melynek során a szennyezett vízben lévő foszfor és nitrogén túl nagy mennyisége a víz elalgásodásához vezet). Egy 2009-es, a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség honlapján megjelent szakmai cikk, mely a Duna-ág vízrendszerét mutatja be, minden főági és holtágszakaszról szóló részt olyan és hasonló mondatokkal zár, hogy a „kotrás és tisztítás elvégzése az ág további fennmaradása szempontjából sürgős feladat”, vagy hogy „a mellékág megmentése csak azonnal elvégzett beavatkozással lehetséges…”.

Baranyi Krisztina, az Együtt ferencvárosi önkormányzati képviselője nemrégiben motorcsónakos felderítő túrát szervezett az elsőre idilli szépségűnek tűnő Duna-ágon és a mellékágakba.

A vízen bizony több helyen is tetten érhető volt annak az undorító és bűzös, nyálkás és fekáliával fertőzött mocsoknak a feldúsulása, ami ezeken a helyeken döglődővé (látványra és szagra is) teszi az élővilágot. Krisztina számtalan helyszíni videót és fotót készített, valamint saját mérésekkel bizonyította mindazt, amivel – mint később kiderült – mind a helyiek, mind a hatóságok, mind pedig a Fővárosi Csatornázási Művek Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepe és a főváros is tisztában van.


Alsógatya és használt tampon

János persze nem lepődik meg, amikor elmesélem neki, hogy teljes Dél-Pest (Pestlőrinc, Pesterzsébet és Soroksár) kb. 300 ezer lakosának nagyjából 65 ezer köbméter ideömlő szennyvizében horgászgat. Azt mondja, hallja, hogy sok, de nem tudja értelmezni a számokat. Mit jelent, hogy extramagas szervesanyag-tartalom?

Ő úgy tudja, attól jobban nőnek, no meg jönnek a halak.

Azért azon elmélázik, hogy a bakteriológiai vizsgálatok tíz-tizenötszörös határérték-túllépésnél kiakasztották a műszert, de hát ezen sem kell csodálkozni, meg hát biztosan nem állandóan ennyire koszos a víz.

Esősebb időkben a Népjóléti-árkon át bezúduló szennyvízmennyiség 80 ezer köbméter fölé emelkedik, amit már nem bír el a szennyvíztisztító, és némi rendszeres büntetés fejébe tisztítatlanul terel a Ráckevei (Soroksári)-Dunaágba. A Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóságtól a Magyar Narancs által kikért adatok alapján csak 2016-ban több mint 100 millió forint vízszennyezés miatt kirótt bírságot fizetett meg a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telep, amitől persze a folyó nem, de a lelkiismeretük talán tisztább lett. Nem végleges, de ideiglenes megoldást jelentene egy védőrács felszerelése – állítólag már a tervek is jó ideje készen vannak, csak malmozás közben még nem értek rá foglalkozni vele a megfelelő ajtó mögött ülő szaktekintélyek, hogy forrás is legyen rá –, amely túlfolyás esetén felfoghatná az alattomosan arrafelé úszó használt tamponokat, gatyákat, WC-papírt, olajos rongyot és tisztaságibetét-halmot.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!