'Dr. Csont jut eszembe, amire minden alapom meg is van'

Ég a napmelegtől a gondatlan újságíró tarkója, akinek nem elég, hogy bensőjét is izgalom fűti, mert kapcsolatba kerülhet közel 3500 éve élt embertársaival, talán őseivel, de a délibábos Alföld nyári kánikulája is jócskán fölhevíti. Mert hiába ült autóba egy hűvös hajnalon, bizakodva, hogy többórás útja során így talán még elkerülheti a nagyobb forgalmat, a Viharsarokba érkezve rázuhan a hőség. S hiába remél megváltást a Körös-parti Békés határában elterülő, nevében enyhet és hűst ígérő Jégvermi-kerthez érve, a volán mögül kikászálódva igen forró fogadtatásban részesül. A fiatal és lendületes kanadai régész, Paul R. Duffy várja a lóhere- és kukoricaföldek ásatási szelvények pöttyözte találkozási mezsgyéjén, hogy szó szerint föltárja előtte többéves kutatásaik földben lapuló eredményeit – tudatos, szervezett és engedélyezett exhumálás zajlik itt már jó ideje.

Forró nyomon a kukoricásban

Az ember fia előtt nemcsak sírok nyílnak meg hirtelen, hanem egy párhuzamos idősík is, ahogy a torontói kutatóval és Parditka Györgyi régésszel, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ szegedi munkatársával bejárjuk a terepet. A BAKOTA ásatási projekt vezetőinél elsőként azt firtatom, hogy mit is fed a Békés 103-as ásatási helyszínen folyó munkát rejtjelező betűszó. Nos, a 2011-ben kezdődő nemzetközi összefogásban (kanadai, amerikai és magyar részvétellel) megvalósuló munkálatok angol elnevezését: Bronze Age Körös Off-Tell Archaeology.

A bronzkori Körös menti feltárási program névadása persze még így is további magyarázatra szorul, hiszen a Kettős-Körös összefolyása fölött pár kilométerrel található kutatási területen jelenleg nem a korabeli településekre, hanem a temetőkre fókuszálnak, a kulturális fejlődést ez alapján szándékoznak megérteni.

Ahogy a baseballsapkáját szorosan a fürtjeire húzó Paul Duffy készségesen elmagyarázza, a tell megjelölés az arab nyelvből ered, és a jelentése hegy, halom. A régészetben olyan településekre használják, amelyeket nagyon hosszú ideig laktak és az egyes megtelepedési időszakok folyamatosan újabb és újabb rétegeket képeztek a területen, így mintegy mesterséges hegyet emelve a tájban.

Közben odaérünk a szelvények egy csoportjához, a kisebb markolókkal 25-35 centiméter mélyre kialakított téglalap alapú árkokban spaklival és ecsetekkel fölszerelkezett, tikkadt diákok tisztogatják a már a földből kibukkant agyagurnák felületeit. Vagy éppen az azok tetején és környezetükben található kerámiaés csontdarabkákat, méricskélik kerületüket, hosszukat, mintákat vesznek, adminisztrálnak – mindegyikük fején kalap, sapka, kendő, védve őket a tűző nap hevétől.

„A földterület tulajdonosai készséggel bocsátották rendelkezésünkre a parcellákat, persze az ásatás júliusi, egy hónapos ideje után, a leletanyag pontos dokumentálását követően be kell temetnünk a gödröket – mutatja a tavalyi szelvények helyét Györgyi –, a telkeket újra beszántják, vetnek rajta. A minden egyes szezont lezáró bemutatónkra pedig örömmel szoktak eljönni, ahol megtekinthetik, miket is találtunk a földjeiken.” A beszántott leletekért sem kell aggódniuk, épp a szántási réteg alatt helyezkednek el – 3500 év pora ül rajtuk.

Az egyenlőtlenség eredetéről

Tulajdonképpen a szántással kezdődött minden. Hiszen ha 2002-ben egy helyi lakos nem keresi föl a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban restaurátorként dolgozó nagybátyját különféle kerámiadarabkákkal, melyeket az eke fordított ki a földjükön, s azok a beazonosítást követően nem keltik föl később a doktori kutatásait Békés megyében végző Paul figyelmét, akkor soha nem kezdődnek el a jelenlegi kutatások. S soha nem lelik meg azt a több mint félszáz halotti urnát, amelyet főleg a tavalyi ásatás alkalmával sikerült a felszínre hozni. A kanadai régész az évek alatt elsajátított kitűnő magyarsággal és különféle geográfiai, magnetométeres mérések eredményeit jelző térképek segítségével mutatja be a cserépedényekben és csonttöredékekben gazdag terület feltételezhető történetét. Megtudom azt is, hogy a harminc éven át tartó nagyon alapos régészeti területbejárás mennyire kitüntetetté teszi hazánkat a kutatások terén, példának okán a bronzkori ember közösségének, társadalmi életének megismerése kapcsán. „Ilyen részletes bejárásokkal, lelőhely-kijelölésekkel sem Amerikában, sem Mexikóban nem találkoztam. Mindennapi jelenkori tapasztalatunk, hogy mennyire hatalmas társadalmi egyenlőtlenségek vesznek körül bennünket. Engem az foglalkoztat, hogy a történelem során milyen okok játszottak közre ezek kialakulásában, milyen módon jöttek létre a társadalmakban, közösségekben ezek a különbségek, amik alá-fölérendeltségi viszonyokat hoztak létre, milyen más lehetőségek voltak jelen még a létrejöttükkor. Ennek a változásnak az időszaka Közép-Európában a középső bronzkor, s konkrétan a temető vagy temetők kialakításának, elhelyezkedésének föltérképezése, a temetkezési szokások, rituálék megismerése alapján, remélhetően, választ tudunk majd adni ezekre a kérdésekre.”

Kulturális mintázatok

Persze, ha ez ilyen egyszerű volna! A kutatás folyton-folyvást új kihívások elé állítja a 15-20 fő körüli, részben változó, szakmailag is vegyes összetételű lelkes csapatot. A kanadai régészhallgatók szakmai gyakorlatra jönnek tanárukkal, az amerikaiak ösztöndíjjal, pályázati támogatással nyerik el a részvételt az alföldi földmunkákra, a magyar diákok pedig önkéntesként segédkeznek az ásatáson. De van olyan tudós is, aki a 35 fokban nemcsak régi tárgyakat, hamvakat keres kőkemény fizikai munkával, hanem nosztalgiázik is. Bill Hunt régész, aki az amerikai National Park Service munkatársaként vonult nyugdíjba, amikor megtudta, hogy Magyarországon könnyen lebarnulhat némi földmozgatás és ecsetkezelés révén, tüstént jelentkezett a feladatra.

Tiszteletre méltó tudásával, tapasztalatával segíti a föltárást – deres hajával most is az egyik árokban serénykedik. „A nemzetköziség hatalmas előny – magyarázza Györgyi, aki diplomamunkáját anno egy bronzkori településről írta, s aki elmondása szerint maga is sokat tanult az évek során a terepen a kollégáktól –, mindamellett sokan sokféle okból veszünk részt a projektben, hiszen más-más a tudomány- és a szakterületünk is, de az egyes etapokon mindenkire szükség van, hogy minél részletesebben, körültekintőbben feldolgozzuk a megtalált emlékeket.”

Nincs sok időm a múlt tűnékeny ösvényein mélázni, rengeteg újabb ismeretanyagot osztanak meg velem az archeológusok. A terület vizsgálati szelvényei „szórásának” éppen az tétje, hogy megtudják, mekkora kiterjedésű volt a temető, mivel egyik részén igen nagy számban találtak urnákat, a másikon viszont még csak három darabot leltek föl. Vajon ugyanahhoz a temetőhöz tartoznak, vagy valamiféle mintázatot – netán társadalmi hierarchiát – követett a temetkezési hely beosztása? Olyan kérdések, amelyekre még nincsenek válaszok, de irányuk nem csak geográfiailag jelöli ki a kutatást.

A nagyobb urnák mellett kisebb ibrikeket, bögréket látok, tetején csontocskákkal. Ajándék vagy esetleg kisebb növésű emberek hamvait tartalmazza? A kipirult arcú amerikai antropológusprofesszor, akár egy modern helyszínelő, bukkan föl a szalaggal körülhatárolt tetthelyről, hogy válaszaival eligazítson. Dr. Julia I. Giblinről Temperance Brennan, „Bones”, azaz Dr. Csont jut eszembe, amire minden alapom meg is van, hiszen bioarcheológiára, biogeokémiára specializálódott, aki emellett a prehisztorikus Európa földművelő társadalmait kutatja. Most éppen egy apró gyermeki fogmaradványt forgat az ujjai közt, s azt állítja, hogy annak kémiai-ásványi összetevőiből meg tudják állapítani, egészséges volt-e vagy sem az egykoron élt elődünk, inkább húson élt vagy növényeken-gyümölcsökön, netán hogy állandó itteni lakhellyel rendelkezett-e vagy máshonnan vándorolt ide.

A társadalmi lény

Ahogy arra is fény derülhet, hogy miféle halotti szertartások elvégzése mellett temetkezett a bronzkor embere. Az örökségvédelmi központ antropológusa, a Szegedi Tudományegyetem oktatója, dr. Paja László is erre keresi a választ. A paleopatológia specialistája alaposan osztályozza a lelőhely anyagát. „A temetkezések zöme hamvasztásos, többsége urnás, néhány szórt hamvasztásos, csak nagyon kevés esetben találkoztunk csontvázas, korhasztásos temetkezéssel. Ez utóbbiak persze az antropológus számára több információt hordoznak, hiszen többé-kevésbé épségben maradnak, rekonstruálhatóak a vázak, amelyekből az elhalálozási korra, nemre, patológiai elváltozásokra, biológiai kapcsolatokra következtethetünk. A megtalált csontvázak azonban jobbára csecsemőké, amik az adott populáció egészére vonatkoztatva kevésbé informatívak. Másrészt különös, hogy miért csak a kiskorúaknál alkalmazták a korhasztásos formát, míg a felnőtteknél a hamvasztás volt a jellemzőbb.”

Tehát az egykoron volt, a vesszőfonatos házaikat agyaggal kitapasztó, 20–500 közötti lélekszámú településeken lakozó embereink testmagasságát nem igazán, egyéb biológiai jellegeit is csak korlátozott formában tudjuk rekonstruálni, állapítom meg magamban végleg leforrázottan. Ám a hőhatás a hamvasztást is befolyásolta akkoriban, amiből a törési mintázatok, a színelváltozás elemzésével a hamvasztás körülményeire mégiscsak következtetni lehet, élénkít föl az antropológus. A csonttöredékek törési mintázatai azt mutatják, hogy a csontok még magas víztartalmúak voltak, a hamvasztások gyorsan követték a halált, ebből pedig a rítusról tudhatunk meg többet. „Érdemes lesz majd más hazai temetkezési lelőhelyek hasonló anyagvizsgálataival, régészeti, antropológiai eredményivel összevetni a mieinket” – utal a jövőre Paja László, aki a stronciumizotópos és a DNS-vizsgálatokra is kíváncsi lesz, mert azokból az is kiderülhet, ami a hiányos csontleletek miatt még nem világos: honnan jöhettek az itt élők, és volt-e biológiai, kulturális kapcsolatuk a környező, a Tisza, Berettyó, illetve Maros folyók mentén megtelepült bronzkori kultúrákkal.

A rám rakódott por és tudás, na meg egy enyhe napszúrás birtokosaként Paul Duffy társadalmi folyamatok megértését célzó gondolatain töprengek a hazafelé vezető úton, miután a régészcsoport is visszatér vésztői szálláshelyére a már bántóan sütő nap heve elől. Remélhetően nem kell minden alkalommal leásnunk az idők mélyére, hogy a jelenünkben kezelni tudjuk a problémáinkat…

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!