Drónok harca

A pakisztáni kormánynak az ország északnyugati részét, Vazirisztánt soha nem sikerült teljesen az ellenőrzése alá vonnia, az Afganisztánnal szomszédos területre mindig úgy tekintettek, hogy a törzsek uralma alatt áll. Az afganisztáni háborúval Vazirisztán helyzete azonban jelentősen megváltozott, mert az ameri­kaiak elől menekülő tálib harcosok és al-Kaida tagok kedvelt búvóhelye lett. Vazirisztánban rejtőzködött a terrorszervezet második számú vezetője, a legendás Abu Jahja al-Libi, akinek 2005-ben még az amerikai fogságból, a bagrami támaszpontról is sikerült megszöknie. Az al-Kaida ugyan nem erősítette meg, de ha igazak a hírek, hétfőn sikerült a terrorszervezet nagy túlélőjét is likvidálni.

Az elmúlt három évben több magas rangú al-Kaida és tálib vezetőt is eredményesen kiiktattak a nevadai bázisról irányított pilóta nélküli repülőgépek segítségével, azonban a drónok használatával sokan nem értenek egyet. Az USA állítja, csak olyan területeken vetik be őket, ahol a helyi kormány nem tud vagy nem akar fellépni a terrorszervezetek ellen: Pakisz­tánon kívül eddig főként Jemenben vagy Szomáliában csaptak le drónok terroristák feltételezett búvóhelyeire, 2012-ben eddig 41 alkalommal. Az emberi jogi szervezetek azonban erősen kritizálják a gyakorlatot, mert a távolról irányított robotrepülők akciói sok esetben civil áldozatokat is követelnek. Ráadásul dacára annak, hogy kimutatták, nagyságrendekkel több fegyveres esik el a bombázások miatt, a helyi lakosság mégis meg van arról győződve, hogy a támadások ellenük irányulnak, ezért egyre nő az amerikaiakkal szembeni ellenszenv. A helyszíni riportok szerint a törzsi vezetők jóformán paranoiás félelemmel várják a drónokat, tudatlanságukat pedig sokan kihasználják: a New York Times tudósítója nemrég arról számolt be, hogy egy vazirisztáni törzsfőnök egy videokamera segítségével méri fel, nincsenek-e a környéken olyan elektromos eszközök, amelyeknek rezgései „odavonzzák” a robotrepülőket, az egyszerű kézi kamerát pedig csodafegyvernek tartja.

A drónok akciói az érintett kormányok közötti feszült viszonyt tovább rontják. Pakisztán már Oszama bin Laden megölésekor is azzal vádolta az amerikai vezetést, hogy pakisztáni belügyekbe avatkozik. Majd novemberben még komolyabb lett az ellentét, mikor egy amerikai harci repülőgépről tévedésből lelőttek 24 pakisztáni katonát, de Washington nem ismerte el a felelősségét. A pakisztáni parlament felszólította az amerikaiakat, kérjenek bocsánatot és hagyjanak fel a dróntámadásokkal A két fél álláspontja márciusban közeledni kezdett egymáshoz, a tárgyalások azonban megfeneklettek, és a CIA folytatta az akciókat. A legutóbbival pedig nagy sikert ért el: ha valóban al-Libit találták el, akkor az al-Kaidának hatalmas veszteséget okoztak, amely hosszú távon a szervezet felbomlásához is vezethet. Ugyanis a líbiai származású, remek szervező és stratégiai tervező képességgel rendelkező parancsnok könnyedén el tudta simítani egyiptomi és szaúdi származású vezetők közötti ellentéteket. De ezentúl nem lesz, aki betöltené a híd szerepét, így a szervezet több frak­cióra szakadhat.

Ráadásul – ha igazak a hírek – al-Libi volt az is, aki a legjobban el tudta viselni a kérlelhetetlen vezető hírében álló Ajman al-Zavahirit. Al-Zahari nem sokkal Bin Laden halála után lett az al-Kaida vezetője, a szervezet fő ideológusa volt, és sokan állítják, hogy a szeptember 11-i merényleteket is ő tervelte ki. Az egyiptomi származású terrorista 2001 végén, egy amerikai bombázás következtében vesztette el a családját, ami nyilván csak fokozta az USA elleni gyűlöletét. Al-Libi halálával Khalid al-Habib, az al-Kaida katonai parancsnoka követi őt a ranglétrán. Al-Habib is az új generációhoz tartozik: 2006-ban vette csak át a katonai műveletek átfogó irányítását, miután elődjét elfogták. Az al-Kaida harmadik, külföldi műveleteiért felelős parancsnoka is csak 2010-ben kapta meg a posztot: Adnan el Sukrijumah Szaúd-Arábiában született, tizenöt évig élt az Egyesült Államokban, mert édesapját egy brooklyni mecset imámjává nevezték ki. A férfi az 1990-es években, a csecsen háborút látva vált a szélsőséges iszlám hívévé: a Kaukázusban történtek annyira nagy hatással voltak rá, hogy Afganisztánba ment egy kiképzőtáborba, hogy részt vehessen a dzsihádban. Külföldi tapasztalatai és szaúdi származása miatt sok mindent másképp lát, ezért konfliktusba kerülhet a többiekkel.

Egyértelmű, hogy az al-Kaida második generációs vezetői közötti ellentéteket felerősíti, hogy az amerikai dróntámadások az elmúlt években rendkívül sikeresek voltak. Mindazonáltal vannak olyan vélemények, amelyek szerint nem is kell az amerikai beavatkozás ahhoz, hogy a szervezet megszűnjön: az „arab tavasz” bebizonyította az autoriter rendszerekben élő embereknek, hogy békés úton is elképzelhető a rendszerváltás, és nem az al-Kaida által propagált erőszakos út az egyetlen ahhoz, hogy az életük jobbá váljon.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!