Duplán fizetünk

A magyar milliárdosok is bátran fektetnek be, mert tudják, hogy a betegek bizonyos helyzetekben inkább összespórolják a fizetős szolgáltatások árát, miközben a társadalombiztosítást is fizetik. Évente több százmilliárd forintot költenek el magánellátásra, illetve állami ellátás esetén a hálapénzre. De mit várhatnak azok, akik ezt nem tehetik meg?

Az elmúlt évek befektetéseiből is látható, hogy egyre jövedelmezőbb üzletág a magánegészségügy. Folyamatosan nő a fizetőképes kereslet, minden évben 20 százalékkal fejlődnek a legnagyobb intézmények. Például a Róbert Károly Magánkórházban 50 ezer orvos-beteg találkozó történik egy évben, 5000 műtétet végeznek el és 1000 szülést vezetnek le. „Az embereknek már nincsenek illúzióik azzal kapcsolatban, hogy majd nemsokára jobb lesz a helyzet az állami kórházakban, ezért aki teheti, gondolkodás nélkül a magánintézmények felé fordul” – mondja Lantos Gabriella, a kórház operatív igazgatója.

Vagyis, egyre nő azoknak a száma, akik kiábrándultak az állami egészségügyből, nem akarnak hó- napokat várni egy időpontra vagy egy beavatkozásra, ezért inkább magánintézménybe mennek a problémáikkal. Kifizetnek 10-20 ezer forintot egy vizsgálatért, és több százezret egy műtétért. Sokan inkább összespórolják ezek díját, hogy hamarabb meggyógyuljanak, jobbak legyenek az esélyeik. A Szinapszis Kft. közvélemény kutató cég tavalyi felméréséből kiderült, hogy a fővárosban 2016-ra a lakosság 60 százaléka már igénybe vett valamilyen magán-egészségügyi szolgáltatást. Ez a szám 2014-ben még 49 százalék volt.

Vidéken sokkal nehezebb

A magánszolgáltatók főleg a fő- városban tudnak fejlődni, piaci alapon vidéki városokban például egy magán MRI már nem tudja eltartani magát. Persze egy nőgyógyász, bőrgyógyász meg tud élni ott is, de nincs sem akkora piac, sem akkora verseny, mint Budapesten – ad gyorsjelentést az ellátási piacról Dózsa Csaba egészség- ügyi közgazdász, hozzátéve: nem a magánosodásra építené a magyar egészségügyet, mert pont azokban a térségekben – egyetemi városokban, Budapesten – erős a magánszolgáltatás, ahol a közfinanszírozott ellátással sincs akkora gond.

Hogy a szolgáltatók szaporodásával emelkedhetnek-e az árak? A szakember szerint a bérek folyamatosan növekednek, emiatt annyi biztos, hogy nem mérséklődnek a tarifák. Várhatóan addig viszik majd fel azokat, ameddig látják, hogy van fizetőképes kereslet. Próbálnak minél vonzóbb csomagokat kialakítani. Akár 5-6, kórházi ellátást is nyújtó magánintézmény is működőképes tudna lenni Budapesten, jelenleg akkora az igény.

„Arra kellene törekedni, hogy a közfinanszírozott ellátásban a hosszú előjegyzési idők csökkenjenek, garantálni lehessen a hozzáférést és a korszerű eszközök cseréjét. Erre ugyanis nagyon gyakran nincs lehetőség, saját forrásból nem tudják visszapótolni az intézmények az eszközöket, és ki vannak szolgáltatva a különböző egyedi pályázatoknak, a kormányzati osztogatásnak” – fejti ki Dózsa Csaba. Ezt egyébként akkor is tapasztalhatják a betegek, mikor azért nincs szakrendelői ellátás, vagy nem a megszokott időben, mert bizonyos eszközök hiányoznak a megfelelő ellátáshoz.

A magyar állam a GDP körülbelül 5 százalékát fordítja egészségügyi kiadásokra, de ez nagyon kevés, fel kellene zárkóztatni az ágazatot legalább 6 százalékos szintre. Ez 350 milliárd forintos többletet jelentene, amit ha tudatosan építenének be, minőségi programokkal, érezhető változást jelenthetne. „Három-négy év alatt fel lehetne zárkóztatni az ágazatot erre a szintre, akkor nagyjából ott lennék, ahol a szlovákok és kicsit lemaradva a csehektől” – mondja a közgazdász.

Összevont rendszer kellene

A magánbiztosítók évek óta hangsúlyozzák, milyen lényeges lenne, ha az állami intézmények nyitnának a magánintézmények felé, hogy a betegeknek ne kelljen duplán fizetni, egyszer a társadalombiztosítást, aztán a magán ellátás költségeit. Ki lehetne alakítani például egy olyan rendszert, aminél bizonyos szintig vagy összeghatárig a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő finanszírozná a betegek költségeit. A többletet pedig a beteg térítené meg.

Jelenleg a becslések szerint a betegek évente összesen 300 milliárd forintot költenek el magánellátásra, valamint az állami ellátás esetén a hálapénzre, ez utóbbi is komoly része a kiadásoknak.

Van-e esély arra, hogy a két terület közeledjen egymás felé? Lantos Gabriella úgy gondolja, erről csakis a kormány tudna tájékoztatást adni, amennyiben vannak ilyen tervei. Mindenesetre érdemes lenne megpróbálni. Annak ellenére, hogy mind ez idáig nem voltak nyitottak erre. A betegek ugyan ezzel jobban járnának, de ez az állami költségvetésről már nem mondható el, hiszen így többet kellene az ágazatra költeni.

Dózsa Csaba ezzel kapcsolatban megjegyezte: egy normális és fair biztosítási rendszerben elvárható lenne, hogy ha már valaki egyszer kifizette az adókat, szja-t, járulékokat, akkor az a pénz ne vesszen el pusztán azért, mert a beteg kizárólag magánellátást vesz igénybe. Szerinte, ha az egészségbiztosító a magánszolgáltatás 60-70 százalékát kifizetné, az kezelné a dolog etikai részét, de további forrásokat vonna ki abból a kórházi és szakrendelői körből, ahol most sem elegendő a pénz. Mégis fontos lenne napirenden tartani a kérdést, dolgozni a szabályozáson és a kiegészítő biztosításon, ahogy az Franciaországban, Németországban vagy akár Belgiumban működik.

Jöhet a megváltás?

A lakosság által befizetett adókból, járulékokból egy évben százmilliárdok gyűlnek össze az egészségbiztosítási alapnál, ám a rendszer fenntartásához ez önmagában nem elegendő, további forrásokat kell átcsoportosítani. Az elmúlt két évben négy-ötszáz millió forinttal egészíti ki az alapot az állam. „Az országban körülbelül 4,5 millió foglalkoztatott él, az egészségbiztosítási alaphoz pedig 800 milliárd forintnyi egyéni járulék folyik be évente. A minimálbér után havonta körülbelül 10-12 ezer forintot fizet be egy magánszemély, átlagosan pedig 220-240 ezer forint landol a kasszában munkavállalónként” – tudtuk meg Dózsa Csabától.

Van, aki úgy fizeti be ezt az összeget, hogy közben egyáltalán nem vesz igénybe állami ellátást. Nyilván fontos része az egyenletnek az is, hogy a befizetett összegek egy részét a már ápolásra szoruló idősek, súlyos betegek, rokkantak és gyerekek ellátására is fordítják, tehát a szociális háló fenntartásához szükség van a befizetett összegekre, akkor is, ha aki épp fizeti, egyáltalán nem szorul rá az ellátásra.

Mégis, fontos volna, hogy kialakuljon valamiféle összhang a magán- és állami egészségügy között is. Hosszú évek tétlensége után most lehetséges, hogy változások jönnek e kettő viszonyában is, bár némi kétkedésre ad okot, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumát egy olyan ember fogja vezetni, aki már kinevezése előtt népszerűtlenebb, mint elődje, Balog Zoltán valaha volt. A média ugyanis Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója képtelen, megdöbbentő és orvos létére felfoghatatlanul ostoba nyilatkozataitól hangos. Ilyen például, mikor azt találta mondani, hogy a halálos betegségek 70-80 százaléka a tízparancsolat megtartásával elkerülhető volna, és az ősrobbanás is pusztán spekuláció. De Kásler volt az is, aki az Árpád-ház DNS azonosítása után a kormánypárti Magyar Időkben megállapította, hogy a magyarok nem finnugor eredetűek. Vagyis, a professzor egy genetikai kutatás alapján nyelvészeti felfedezésekre jutott.

Szürke zónák

Addig is, míg eljutunk a magán- és állami ellátás összehangolásáig, nem ártana foglalkozni a gyakran feketén működő, számlát sem adó magánrendelőkkel. Minden igyekezet ellenére ugyanis a magánszektorban még most is nagyon sok a lakásrendelő, amikkel az a probléma, hogy nem nyújtanak olyan biztosítékot a betegeknek, mint a tisztán működő ellátóhelyek. Utóbbiak ugyanis mindig adnak számlát, és bármilyen szövődmény vagy műhiba esetén számon kérhetőek. Míg ott, ahol nincs nyoma annak, hogy a beteg a rendelőben járt, ez már nem kivitelezhető, nem tudnak reklamálni az érintettek.

„Azért, hogy könnyebben tájékozódhassanak a betegek arról, hogy melyek azok az intézmények, ahol nincs ilyen probléma, mert átláthatóan működnek, a Primus Egyesület létrehozott egy védjegyet is. Ez segít tájékozódni arról, hogy olyan helyre megy-e a páciens, ami szakmailag és a finanszírozás szempontjából is átlátható, ahol nincs hálapénz és be vannak jelentve az orvosok és a nővérek is” – informál a transzparencia fontosságát hangsúlyozva Lantos Gabriella.

A magánintézményeknek fontos a saját jó hírük, ezért nagyon figyelnek arra, hogy megfelelő ellátást nyújtsanak. Az állami intézményeknél egyébként ez nem feltétlen van így, hiszen a legtöbben úgy mennek be, hogy valamilyen szempontból elégedetlenek lesznek, maximum meglepődnek, ha nem ezt tapasztalják.

A jövő üzlete

A magánegészségügyben lévő lehetőségek és fejlődés több magyar befektetőnek is felkeltette a figyelmét, tavaly épp Csányi Sándor OTP-vezér volt az, aki megvette a Budai Egészségközpontot, legalábbis annak 60 százalékos tulajdonrészét. Egyelőre itt annyi biztos, a jövőben hangsúlyos lesz a közfinanszírozott betegeket is ellátó gerincközpont fejlesztése, valamint a mozgásszervi betegségeket megelőző népegészségügyi program elindítása.

Csányi Sándor az Info Rádiónak a napokban úgy nyilatkozott: „azt vallom, hogy a következő évtizedek nagy lehetősége az élelmiszer, a magánegészségügy és az ivóvíz lesz”. Mint mondta, az eddigi folyamatok igazolták a számításait, a magán-egészségügyi szolgáltatások iránti kereslet folyamatosan bővül. „Talán a legnagyobb hiány Budapesten a megfelelő szintű sürgősségi ellátásban van. Ezért az a cél, ha erre lesz lehetőség, hogy sürgősségi ellátást is létrehozzunk” – vázolta terveit Csányi.

Egy másik, jelentős piaci szereplőnek számító intézmény 10 év után idén cserélt gazdát, miután Lantos Csaba milliárdos befektető eladta az évi 2 milliárd forintos árbevételt és 140 millió forintos adózás előtti nyereséget produkáló fővárosi Róbert Károly Magánkórházat és a korábban már bezárt Telki Kórházat is. A vevő, Fábián Lajos, a MedAlliance Holding igazgatóságának elnöke a HVG-nek úgy nyilatkozott: minden jel arra mutat, hogy az egészségügyben mind nagyobb teret nyernek a magánszolgáltatók.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!