Czeizel Barbara bár eredetileg nem gyógypedagógusnak készült, ma gyerekek és családjaik ezreit segíti kollégáival egy jobb élethez, mint amit a rendszer szánna nekik. Harcos alkat, elkötelezett érdekvédő, aki minden eszközzel, minden fórumon a fogyatékos emberek ügyét képviseli, miközben a társaival létrehozott, az országban egyedülálló Budapesti Korai Fejlesztő Központot vezeti. A Vasárnapi Hírek karácsonyi számában interjú jelent meg Czeizel Barbarával.
Drámai adatokat sorol a beszélgetésben:
Magyarországon "évente 90 ezer csecsemő születik, közülük 6000-en rögtön az intenzív újszülött osztályra kerülnek – koraszülöttek, szülési sérültek. Nekik alanyi jogon jár az ingyenes segítség, ehhez képest a kórházból kikerülve a családok kicsiny töredéke kapja csak meg a megfelelő ellátást, így sok ezer gyerek behozhatatlan hátrányt szenved. És sok ezer azoknak a száma is, akikről az első három évben derül ki, hogy valami nincs rendben. Ebben a pillanatban legalább 20 ezer kisgyerek és családja nem kapja meg iskoláskora előtt az ellátást. Ordítani tudnék."
(...)
"Ez egy minisztériumok, államtitkárságok között rekedt ügy. Egyszerre oktatási, egészségügyi és szociális probléma, és nincs harmonizáció. Hosszú ideje dolgozom- dolgozunk azon, hogy ez a három tárca együtt tudjon gondolkodni, működni, most talán lesz némi áttörés egy új szűrési rendszer által – mert a problémák ott kezdődnek, hogy sokszor fel sem ismerik időben a jeleket azok, akiknek kellene. Jövő évtől egy olyan szűrőeszköz kerül a szülők és a védőnők kezébe, amely gyakoribb megfigyelést igényel, alapos és érthető, nagy hatékonysággal jelez mindenféle problémát: a látástól, hallástól a mozgáson át a viselkedésig. Így nem lesz megkerülhető a felismert gyermekek ellátásának megoldása sem."
VH: – Attól, hogy a látómezőbe kerül az az évi 5000, eddig láthatatlan gyerek, mi változik ? Fel van készülve a rendszer a fejlesztésükre?
"– Szó sincs róla. Sürgősen el kellene, sőt már el kellett volna kezdeni képezni a 0–3 éves populációt ellátó korai fejlesztő szakembereket. Ezt a szakmát senki nem tudja, hiszen nem tanítják. Mi csinálunk másoddiplomás képzést, ami viszont sok pénz, hiszen nem támogatott. A hozzánk kerülő munkatársak is itt tanulják meg a szakmát. De nálunk nem is az a lényeg, mit és hogy tanultak az egyetemen, főiskolán, hanem hogy magukénak érzik-e a szemléletünket."
A sérült gyerekek családjainak tragédiájáról Czeizel barbara elmondja:
"Egy barátom, aki Németországban él, megkérdezte tőlem, hogy vajon miért van ott több fogyatékos ember. Nincs több, csak ők a társadalom részei, kint élnek az utcán az épekkel együtt. Itthon lakásokba szorulva élnek azok a családok, ahol fogyatékos gyerek van. Amíg zárt babakocsival el tudják rejteni a gyereket, még kiviszik, aztán amikor a gyerek nagyobb lesz, kitavaszodik, a babakocsinak nyílnia kellene, már nem mernek, sokan nem is tudnak kimenni vele, mert elképesztően nehéz az emberek reakcióival szembesülni. Óriási csapás egy család számára Magyarországon, ha sérült gyerek születik. Belerokkanhatnak. Anyagilag, lelkileg, mindenhogyan."
Az interjú, "Ordítani tudnék" címmel a Vasárnapi Hírek friss számában olvasható.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!