Ebbe bele lehet őrülni

– A Magyar Önkormányzatok Szövetsége szeptember 23-án Világpolitikai kérdések és kihívások, menekültek és a migráció hatása címmel konferenciát rendez Gödöllőn polgármestereknek. Mi indokolta, hogy összehívják?

– Migrációs ügyben már 2013-ban is tartottunk nemzetközi konferenciát. Azt akkor a koszovói menekülthullám indokolta, ami méretében nem is hasonlítható a mostani menekültáradathoz. De az már akkor, két éve is világos volt: a menekülteknek eszük ágában sincs nálunk maradni, csak átmennek Magyarországon. Másrészt már akkor nyilvánvalóvá vált, hogy gondok vannak a kormány részéről, mert nincs megfelelő számú és felkészültségű szakember, aki kezelni tudná a helyzetet. Ez azért is fontos, mert már azon a konferencián elhangzott, hogy bár a koszovói menekülthullám létszámát tekintve nem jelentett gondot Európának, de hamarosan jöhet a folytatás.

– Vagyis már 2013-ban lehetett tudni, mi várható. Milyen intézkedés történt?

– Semmilyen. Pedig a határ menti települések polgármesterei már 2014 őszén arról számoltak be, hogy komoly, egyre növekvőbb mértékű a bevándorlás a zöldhatáron. De sem Magyarország, sem Európa nem készült föl a mostani menekültáradatra, pedig tudható volt, hogy bekövetkezik. Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy mindaz, amit a kormány most, 2015 szeptemberében tesz, az jó megoldás, de ismerve az illegális bevándorlók létszámát, már csak tűzoltás. Nagy felelősség terheli a kormányt, mert bár időben értesült a várható áradatról, nem a helyzet megoldására törekedett, hanem kommunikációs fogásokkal a kormányzási gyakorlatát ért kritikák hatásainak tompításával volt elfoglalva. Ez elfogadhatatlan.

– Mi lett volna az elfogadható?

– Megtehette volna az előkészületeket a menekültáradat fogadására. Konzultálhatott volna a pártok képviselőivel, belügyi és honvédelmi szervekkel, biztonsági szolgálatokkal, logisztikusokkal, migrációs szakemberekkel, uniós tanácsadókkal, polgármesterekkel, karitatív szervezetekkel, és időben felállíthatta volna operatív szervezeteit, de azt gondolta, elegendő teleplakátolni az országot. A kormány még csak kísérletet sem tett arra, hogy összefogást teremtsen a menekültügy kezelésében, kampányával a végletekig megosztotta az amúgy is jelentős információhiányban és apátiában szenvedő magyar társadalmat. Most meg rohan az események után. Látszik ugyanis, hogy mindaz, ami történik, azt sem anyagilag, sem fizikailag, sem pszichésen nem bírjuk elviselni, sem feldolgozni. Még azok is amortizálódtak, elfáradtak, rendőrök, segítők, akik csak a dolgukat tették. Legutóbb azzal hívott fel az egyik polgármester, hogy most, mikor kihirdették a válsághelyzetet, és készenléti állapotba helyezték a rendőrséget, marad-e elég járőr a közbiztonsági feladatok ellátására. Muszáj maradnia.

– Mennyiben önkormányzati probléma a menekültkérdés?

– Ez abszolút kormányzati hatáskör és felelősség. Az önkormányzatoktól már mindent elvett az állam, a védelmi bizottságnak sem mi vagyunk a vezetői. A polgármesterek csak annyit tudnak tenni, hogy nyugtatják a lakosokat, ahogyan láttuk ezt 2013-ban Vámosszabadi és Nyírbátor példáján: a menekültekkel való törődés, a menekülttábor működtetése teremtett 150-200 munkahelyet. De ma már más a mérték, sokkal nagyobb kihívással kell szembenézni. Az önkormányzatok készen állnak arra, hogy segítsenek, de ezt önerőből nem tudják vállalni. Az érintett önkormányzatok legfeljebb a menekültek utáni takarításra kaphatnak némi támogatást, de ezenkívül szociális, közegészségügyi kérdéseket is felvet a menekültek jelenléte, főleg akkor, ha nem biztosítanak nekik megfelelő tisztálkodási lehetőséget. És ne felejtsük el, hogy jön a tél…

– Mondok négy önkormányzati reakciót a menekülthelyzet kapcsán. A halmozottan hátrányos Baranya megyei Siklósnagyfalu befogadna menekülteket, ha az állam cserébe közművesítené. Győr menekülteket segítő pontokat állított fel. Sormás lakói megdöbbentek azon, hogy a kormány a megkérdezésük nélkül alakított volna ki menekülttábort a falu határában. Miskolc állítólag hallani sem akar arról, hogy menekülteket telepítsenek hozzájuk. Nem éppen egységes a kép…

– Ausztriai testvérvárosunk, Bad Ischl állami támogatást kapott ahhoz, hogy lakóinak egy százalékának megfelelő menekültet fogadjon be. Száz embert befogadtak, akik dolgoznak, azok öt eurót kapnak óránként. Lám, lehet így is, központi stratégiával, miközben ott sem mindenki örült ennek. De legalább van egy irányelv. Mi meg, itthon, Magyarországon arról vitatkozunk, hogy most akkor az operatőrnő felrúgta-e azt az apát a gyerekével vagy sem; s vannak már kerítéspártiak meg annak ellenzői; a közszolgálati média csak arról számol be, ami a kormánynak jó, az ellenzéki meg csak arról, ami a kormánynak árt. Ebbe bele lehet őrülni. Azt kellene felfogni, hogy úgysem fogunk mindig mindenben egyetérteni, de vannak közös feladataink. A lényeg szerintem az, hogy van-e kormánystratégia a menekültügy kezelésére.

– Miért, van?

– Maga ismer olyat, amelyik komplex módon kezelné ezt az ügyet? Nem kell válaszolnia, mert a kérdés költői. A menekültkérdésből mindegyik párt igyekszik politikát csinálni, ha valami nagyon bánt, akkor ez. Miközben Magyarországon sem ismeretlen a különböző kultúrák és vallások együttélése. Nem új dolog, és nem is ördögtől való.

– Magyarországon problémát jelent a vidéki falvak elnéptelenedése. Jelenthetne megoldást az, hogy menekülteket telepítenének le ezekbe a falvakba?

– Ugyan! Hiszen még azoknak sincs munkája, akik ott élnek. Nem beszélve arról, hogy Magyarországon háromszázezer közmunkást foglalkoztat időszakosan az állam. És egyébként is, a menekültek sem akarnak nálunk maradni. Tudják, hogy nem találnák meg a számításukat. Egy letelepedés ráadásul sokkal több annál, hogy van-e munka vagy nincs. A többség a családját is hozza, és ezt a megnövekedett populációt kezelnie kellene a társadalmat működtető nagy rendszereknek, azoknak, amelyek önmagukban is haldokolnak – hogy csak néhányat említsek: egészségügy, oktatás, nyugdíjrendszer. Húsz-huszonöt polgármesterrel találkoztam az elmúlt hetekben, akik elmondták, hogy nem kapnak hivatalos tájékoztatást. Mindenki a sajtóból tájékozódik, és a saját tapasztalata és embersége szerint cselekszik. Ami a legrosszabb az egészben: nincs egyetlen olyan ember sem, aki kiállna, és megnyugtatná az állampolgárokat. Hol van például a nemzet egységét megtestesítő államfő? Ő vajon miért hallgat?

– Ezt a kérdést mi is feltettük a lapban, mire a Köztársasági Elnöki Hivatal küldött egy leiratot, miszerint Áder János szeptember 3-án a szlovén államfővel közös sajtótájékoztatóján sürgetett közös európai megoldást. Ennyi.

– Pedig Áder János nagyon is tisztában van azzal, mi folyik az országban, és éppen ezért kellett volna már megszólalnia úgy, hogy annak legyen is hatása. De ez egy magára hagyott ország. Mondom ezt, miközben optimista vagyok, mert ez a helyzet előbb-utóbb megoldódik. Igaz, ez csak nemzetközi összefogással lehetséges. Magyarország, de még az Európai Unió is önmagában kevés lesz hozzá.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!