Keveset hallunk az Ebola-járványról, pedig attól, hogy nem dúl, a vírus még fertőz. Az Ebola-kutatásról beszélgettünk dr. Félix A. Reyjel, a párizsi Pasteur Intézet Virológiai Osztályának igazgatójával.
– Majdnem negyven éve tört ki az első Ebola-járvány. Miért tudunk ennyire keveset a betegségről?
– Az Ebola a világ legszegényebb országait sújtja. A gyógyszergyártó cégeknek nem fontos az afrikai piac: nem térülne meg a kutatásba fektetett pénz. A külföldi kormányoknak és a nemzetközi szervezeteknek kell támogatnia a tudományos munkát. A Pasteur Intézetben azon dolgozunk, hogy a korábbiaktól eltérő oltásokat és a vírus kezelésére alkalmas gyógyszereket fejlesszünk ki.
– Hogyan lehet legyőzni a vírust?
– Lokális szinten a legfőbb feladat az, hogy megakadályozzuk a kór terjedését. Regisztrálni kell a beteget, el kell különíteni, hogy ne fertőzzön tovább. Globális szinten pedig kutatásokat kell végezni, hogy megfelelő gyógyszereket és védőoltásokat tudjunk kikísérletezni.
– Van már hatékony vakcina?
– Két gyógyszergyártó, a GlaxoSmithKline és a Merck jelenleg a klinikai teszteket végzi. Alapvető elvárás az oltásokkal szemben, hogy hatékonyak és biztonságosak legyenek. A kutatás azonban lassan halad, mert a teszteket szigorú elírásokhoz kötik. Ma már nem úgy működik a dolog, mint Louis Pasteur idejében, aki beadta a vakcinát a betegnek, aztán az vagy hatott, vagy nem. Gondot jelent az is, hogy az Ebola elleni szerek enyhe lázat vagy émelygést okoznak. A mai szabályok szerint az Aspirint vagy a paracetamolt sem engedélyeznék, mert ezeknek is vannak mellékhatásai.
– A vakcinákkal a már fertőzött betegeket oltanák be vagy azokat, akik még nem kapták el a vírust?
– Ezek főként megelőző védőoltások. De fejlesztenek terápiás oltásokat is. Ám ezeket nem úgy kell elképzelni, mint Pasteur veszettség elleni vakcináját, amely képes volt meggyógyítani a fertőzött beteget. Az Ebola elleni oltás azokon segítene, akik valamilyen módon kapcsolatba kerültek a beteggel, és röviddel azután be kellene adni, hogy kitették magukat a fertőzés veszélyének.
– A gyógyszerfejlesztés mellett milyen szerepe van a Pasteur Intézetnek az Ebola elleni küzdelemben?
– A járvány kitörésekor rosszul diagnosztizálták a betegséget, ami így kontrollálatlanul terjedhetett. A Pasteur Intézet lyoni laboratóriuma állapította meg végül Afrikából küldött minták alapján, hogy Eboláról van szó. Később a dakari kirendeltség kutatóit kérték fel arra, hogy végezzenek kutatásokat a helyszínen. Majd az intézet egy kezelőközpontot hozott létre Sierra Leone, Libéria és Guinea határainak találkozásánál, egy Macenta nevű faluban. 2016-ban Guinea fővárosában, Conakryban nyílik egy újabb Pasteur Intézet.
– Milyen nehézségekkel szembesülnek a terepen dolgozó kollégái?
– Eleve fel kell készülniük, hogy a fertőzést elkerülve dolgozhassanak a veszélyes vírussal. Másrészt a falvak nagy részében nincs áram: a kutatócsoportok napelemeket visznek magukkal, hogy egyáltalán el tudják végezni a teszteket. De a legnehezebb a helyiek előítéleteit megváltoztatni. A felvilágosító munka azzal kezdődik, hogy megértetik velük, nincs összeesküvés, nem a fehér ember hozta rájuk a bajt. Csak azután kezdhetik el magyarázni, hogy nem érhetnek a betegeikhez, nem temethetik el a hagyományaiknak megfelelően a halottaikat.
– Át lehet alakítani ezeket a társadalmi szokásokat?
– Ez nem megy egyik napról a másikra. Viszont nem is történhetne annál rosszabb, mint ha elfelejtkeznénk az Eboláról, mikor a járvány lecseng. Azt hiszem, eljutottunk arra a pontra, mikor a kormányoknak és a nemzetközi szervezeteknek tudomásul kell venniük: megfelelő egészségügyi ellátásra van szükség ezekben az országokban. Nem fordulhat elő még egyszer, hogy a kórházak ne legyenek alkalmasak a betegek fogadására, vagy éppen ezek az intézmények váljanak a fertőzés gócpontjaivá.
– Mostanában mintha kevesebb figyelmet kapna az Ebola.
– A médiában. Az más. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és más nemzetközi szervezetek tisztában vannak azzal, hogy egyre több és egyre súlyosabb járvány törhet ki a jövőben. Azon dolgozunk, hogy a megfelelő közegészségügyi ellátórendszer épüljön ki a szegény országokban is. Conakryban mintaintézményt szeretnénk létrehozni, amely a képzésre helyezi majd a hangsúlyt. Nem mehet minden úgy, mint azelőtt. Nem hagyhatjuk cserben ezeket az országokat, mondván, hogy azok az ő háborúik, az ő járványaik. A világ egy nagy falu. Mindenkit érint, ami történik benne.
– Európában kitörhetne a járvány?
– Egy spanyol ápolónő fertőzötten tért vissza, mégsem terjedt el a vírus. Az Ebolának az influenzával szemben az az előnye, hogy csak akkor fertőz, mikor már látszanak a tünetek. Egy olyan országban, ahol jól felszerelt az egészségügyi ellátórendszer, könnyedén el lehet a betegeket különíteni.
Félix A. Rey
• 1957-ben született Argentínában. Először fizikából diplomázott, majd biokémiát tanult a Párizsi Egyetemen, ahol doktori fokozatot szerzett. Hét évig kutatott az amerikai Harvardon, majd több francia intézetben. 2004 óta vezeti a Pasteur Intézet Virológiai Osztályát. Az Ebola-járvány kitörése óta az intézet franciaországi és afrikai kutatásait koordinálja.
Hasonló, de nem az
A Lassza-láz tünetei emlékeztetnek az Eboláéra. Főként rágcsálók terjesztik. Az egy éve kezdődött Ebola-járványban mintegy 12 ezer ember halt meg, évente 100 ezer áldozatot szed a malária, 12–15 ezret a Lassza-láz.
Fél évvel a gyógyulás után is ki tudták mutatni az Ebola nyomait egy libériai férfi spermájában – jelentette a WHO.
Ebola Szlovéniában?
Ebola-fertőzés gyanújával kezelnek egy Afrikából hazatért állampolgárt – jelentette a szlovén egészségügyi hatóság. Bár a tünetek Ebolára utalnak, diagnózist csak néhány nap múlva tudnak az orvosok felállítani. (A szlovén sajtó hétfőn közölte: nem ebolás a vizsgált beteg - a szerk.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
