A hőség bekúszik lakásunkba, hatással van életünkre - Előbb vagy utóbb megindul a tömeg

Előbb vagy utóbb megindul a tömeg. A történelem során mindig is voltak és lesznek vándorlások, olyanok, amikor az élőhely természeti, gazdasági és társadalmi változásai miatt emberek és állatok indulnak keletre, nyugatra, északra és délre – csak azért, hogy megfelelő élőhelyet találjanak maguknak. A nagy ókori és kora középkori népvándorlás oka is elsősorban az éghajlati változásoknak köszönhető. A hunok, a szkíták, a szarmaták, az avarok is csak új legelők után néztek, a régiek kiszáradtak. Vannak azonban más okok is. A Föld egyes területeinek túlnépesedése, a Föld légkörének elszennyezése, a Föld éghajlatának változása, a víz- és élelmiszerhiány kihívás elé állítja a nemzeteket, országokat, kontinenseket. A növekvő hőség, a szárazság, az elsivatagosodás problematikája ugyanis csupán az egész része – vagyis összefügg mindennel.

Nem kell társadalomtudósnak lenni ahhoz, hogy felismerjük: a globális felmelegedés már a mi életünkben átrajzolja a világ társadalmi arculatát és térképét. Részben Európa is ennek hatását érzi, amikor menekültek érkeznek határaihoz. A jelenség évtizedek óta tart, csak eddig nem sokan vettek róla tudomást vagy nem érezték súlyát, jelentőségét. Az utóbbi években azonban már százezres, milliós méreteket öltött az elvándorlás, ennek oka pedig a rendszer működésének összefüggéseiben rejlik: a természeti kihívások ugyanis egyben társadalmi kihívások is. A kihívások pedig, megoldások hiányában, kényszerré válnak. Ez történik akkor, amikor már nem csak a megváltozott természeti körülmények kényszerítik vándorlásra az embereket, és érkeznek Európa partjaihoz Észak-Afrikából, a Közel-Keletről, de menekülnek már az otthonukban dúló terror és háború elől is.

Számítások szerint 2050-re több tízmillió ember hagyhatja el otthonát csak a felmelegedés okozta környezeti változások miatt. Arról még a szakértői jelentések is megoszlanak, hány fokkal emelkedik a Föld átlaghőmérséklete az elkövetkező 50–80 évben (a szórás elég nagy: 1–5 fok Celsius), de abban szinte minden tudós egyetért, hogy már kétfokos emelkedés is alapvető változásokat idéz elő. Elegendő csak arra gondolni, hogy a nyári hőmérsékleti maximumok egyre több helyen meghaladják a 40 fokot, de a változás következtében nem lesz ritka az 50 fok feletti hőmérséklet sem.

Ez pedig önmagában is maga után vonhatja a népvándorlásokat. Nem azért, mert bárki el akarná hagyni a szülőföldjét, hanem azért, mert muszáj (lesz) mennie. A felmelegedés ugyanis láncreakciót indít el. Az elmúlt harminc évben a bolygónk szárazföldi területének egynegyede vált alkalmatlanná arra, hogy megműveljék.

Egyszerűen azért, mert kiszáradt vagy elláposodott a talaj. Ahol ugyanis folyamatosan süt a nap, de nem hull csapadék, nincs vízutánpótlás, ott minden kiszárad; ahol pedig szinte mindig hull a levegőbe került csapadék, ott elönt mindent a víz (megemelkedett tengerszint, áradó folyók), ott vizenyőssé válik, elmocsarasodik a termőterület. Talajtanászok szerint ezer évre van szükség ahhoz, hogy ismét termővé váljon egy átlag 2-3 centiméteres elpusztult talajréteg. Vagyis, ha nincs hol termelni, ott nincs miből eltartani az embereket sem. Kínában 1550 négyzetkilométernyi terület vált sivatagossá csak 1950 és 1975 között, aztán kiderült, hogy a folyamat nemhogy csökkent volna, de erősödött: az ezredfordulóra már 3600 négyzetkilométernyi földből lett sivatag.

Megoldások, persze, vannak, hogyan lehetne megállítani a folyamatot, de amíg a Föld légkörét folyamatosan telenyomja az ember mindenféle szennyező anyaggal, hiába erdősítik a sivatagok peremét, hiába próbálnak felhőket „varázsolni” (a tengervíz párásításával, tükrök segítségével) a sivatagok fölé, melyekből eső hull.

Az ember is túlmelegedhet

Az emberi szervezet nehezen viseli a hirtelen változó hőmérsékleti viszonyokat. Az ember úgynevezett maghőmérséklete 36,1 Celsius-fok, míg a testfelszíne 36,5 fokos. A testhőmérséklet délután hatkor a legmagasabb, a hajnali órákban a legkevesebb, ami annyit jelent, hogy naponta egy fokot ingadozhat egy egészséges ember hőmérséklete – testmozgással például növekszik. Ha melegebb a külső hőmérséklet, a szervezet hőt termel, fokozódik oxigénfelhasználása. A kémiai reakciók gyorsulnak a hőmérséklet növekedésével, ami azt jelenti, hogy 10 fokos emelkedéssel 2-4-szeresére nő a reakciósebesség.

Ami azonban bizonyos: a hőség kihat a teljesítményre. Katonákat vizsgálva a tudósok arra jöttek rá, hogy már 30 fokban is rosszabbul teljesítenek (célzás, mozgás, memória), mint 20-25-ben, de ha a hőség mellett még a páratartalom is magas (pl. 90 százalék fölötti – a magyar átlagosan 55–63 százalék), akkor minden egyes fokkal hatványozódik a teljesítményromlás.

A szervezet igyekszik alkalmazkodni a környezethez, amíg erre képes. Ha a test túlmelegszik, az végzetes lehet. A központi idegrendszer 40 fokos testhőmérsékletnél már nem működik tökéletesen, 41 fok fölött pedig keringési elégtelenségek lépnek fel a szervezetben, az ember elájul.

A NASA számításai szerint az ember 4 és 35 Celsius-fokos környezetben, 50 százalékos páratartalom mellett képes ideális körülmények között élni, képességeihez mérten teljesíteni. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint 18–24 fokban jól élhetne minden ember.

Igaz, erre a Föld egyáltalán nem alkalmas. Ennyi embert legalábbis nem képes ideális körülmények között eltartani – lapzártánkkor 7,436 milliárdan éltünk a Földön, azóta pedig még többen, mire ennek a cikknek a végére érünk.

Az emberiség kétharmada/négyötöde energiában, nyersanyagban szegény helyen él, ahol egyre kínzóbbak az éghajlati viszonyok. Vagy a hőségtől szenvednek, vagy a fagytól – plusz kevés az élelem, és nincs elegendő ivóvíz. Vagyis, a tömeg, előbb vagy utóbb, de inkább előbb megindul.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!