Az erdélyi magyarság általában egységes manipulált masszaként, Orbán Viktor fegyverhordozójaként jelenik meg a magyar ellenzéki médiában. Arról nem esik szó, hogy 8 éves kemény propaganda, érzelmi zsarolás után is a külhoniaknak csupán egyharmadát sikerült potenciális szavazóvá tenni. Igaz, az ő „megdolgozásukért” mindent elkövetnek.
Ma kaptuk meg a szavazólapokat, de annyi hülye párt van rajta, hogy csak kapkodom a fejem. Még Kétfarkú Kutya Párt is van… Kire szavazzunk?” – szegezte nekem a kérdést székelyföldi ismerősöm húsvétkor. Nem azon lepődtem meg, hogy nem hallott a kétfarkúakról, hiszen majd’ ezer kilométerre Budapesttől, ahol a magyar állami média hódít és a helyi magyar sajtót már rég lenyelte vagy a Fidesz-holdudvar, vagy az immár bedarált RMDSZ, azért másképpen látszik a magyar valóság is. Hanem azon, hogy az ő családja is magyar állampolgár lett, és hogy választóként regisztrált. Ő akkor lépte ezt meg, amikor már a környezetében szinte mindenki kettős állampolgár volt. Nem akarta, hogy bárki is megkérdőjelezze nemzeti elkötelezettségét. Nem akart ő választó lenni, de az aláíráskor orruk alá dugták a kérelmet, megkérdezték, óhajtanak-e regisztrálni. „Szégyelltük azt mondani, hogy nem, más sem vállalta be” – mondta mosolyogva.
Nem bízták a véletlenre
Tulajdonképpen nem mondott újdonságot, tudtam, mekkora fizetett apparátus áll Erdélyben a „lélekvadászat” mögött. Minden, a magyarországi közbeszédben meghonosodott „kilóra megvették az erdélyieket” szófordulat ellenére, aki valaha is élt Erdélyben, az tudja, hogy bár a magyar állampolgárság elsősorban érzelmi kérdés, nagyon sokat kellett dolgoznia és fizetnie a magyar kormánynak azért, hogy 2017 végére összegyűljön végre a 2010-ben célként meghirdetett egymillió új állampolgár. A 2014-es választás kudarc volt e téren, az azóta eltelt négy évben ezt a szépséghibát próbálták kiküszöbölni.
A kezdeti kiemelt lelkesedés ellenére 2014-re mintegy 500 ezer új állampolgár gyűlt össze, ebből 190 ezren regisztráltak és 128 429-en adtak le érvényes szavazatot, 95,5 százalékban a Fideszre. A külhoni magyarok száma azonban meghaladja a kétmilliót (az állampolgárság ugyanúgy jár az egykori „amerikások” már magyarul sem tudó utódainak, mint a környező országokban élő magyaroknak), ehhez viszonyítva mind az 500 ezer új állampolgár, mind a 190 ezer regisztrált igencsak kudarc.
De az Orbán-kormány tanult a hibákból, és beindította az egész pályás letámadást. 2014 végére „kiegyeztek” az addigi ősellenség RMDSZ-szel, s 2015-től már a teljes RMDSZ-apparátus is beállt a honosítás mögé. A Tőkés-garnitúra, amelynek nem volt a nagy riválishoz mérhető területi beágyazottsága, infrastruktúrája, és nem tudta hozni az elvárt számokat, látványosan kegyvesztett lett, de azért ők is folytathatták fizetett tevékenységüket. A külképviseletek csúcsra járatták a kihelyezett ügyintézéseket, a határon túli szervezetek pártirodáinak emberei a legkisebb erdélyi faluba is elértek, „házhoz szállítva az állampolgárságot”.
Bármi áron
Ugyanezek az irodák „segítik” a regisztrációt, sőt összegyűjtik a levélszavazatokat is, ha kell, és egy-egy alkalmazottjuk elszállítja azokat a legközelebbi külképviseletre vagy a határ mentéről a legközelebbi magyarországi helyi választási bizottsághoz. Ennek az apparátusnak a működését a magyar állam finanszírozza. Nem tudni, mennyibe kerül ez a magyar költségvetésnek, hiszen erre vonatkozó nyilvános adatokat nem láthattunk, de minden szabályos szerződés alapján zajlik. A román állam ezek ellen soha nem emelt kifogást, s a magyar ellenzék sem firtatta soha, mennyire legális ez a tevékenység, mi garantálja a levélszavazatok titkosságát és tisztaságát, azt, hogy valóban a Pista bácsi és Mari néni által beikszelt szavazólap érkezik célba.
Pedig a kettős állampolgársággal járó szavazati jog aligha megváltoztatható, a választás tisztaságának, a voksvadászat gyakorlatának garantáltan jogállami keretek közé vonása, a csalás/választási manipuláció lehetőségének megszüntetése viszont kötelessége lenne a magyar politikai elitnek.
Érzelmekkel manipulálnak
Hogy mennyire „profi” ez a gépezet, hogy a Fidesz-stratégák mennyire jól ismerik a helyi gondolkodást, a körítés és a kampány is mutatja. Az irodák „magyar ügyek háza” elnevezés alatt futnak, a regisztráció és maga a választás alapszlogenje pedig a „magyar ügy, magyar választás”. Pontosan tudják, ott, ahol az etnikai hovatartozás mindent meghatározó és mindenek fölötti tényező, ott, ahol 27 éve abban szocializálódtak, hogy a magyar ügyek mellé kutyakötelessége odaállni a magyar embernek, és akár összeszorított fogakkal is az RMDSZ-re kell szavazni, mert a magyar parlamenti képviselet magyar ügy, létérdek, ott így lehet urnához terelni a szavazókat. Egyhetes erdélyi utam során nem tudtam olyan magyar nyelvű televíziót, rádiót, honlapot megnyitni, ahonnan ne ez a hívó szó ömlött volna, és nem találtam olyan nyomtatott lapot, amelyben ne díszelgett volna ott ez a fizetett hirdetés.
Kilóban és forintban mérve
Székelyföldről kilépve mintha más világba érkezne az ember. Marosvásárhelyen már olyanokkal is találkozhatunk, akik állampolgárságot nem kértek, mert „ők anélkül is magyarok” és eszük ágában sincs szavazni. Kolozsváron, Nagyváradon, Temesváron már sokasodnak ezek a hangok, és megjelennek azok is, akik csak azért kívánnak részt venni a voksoláson, hogy Orbán Viktor ellen szavazzanak. Nyilván vannak ilyenek Székelyföldön is, csak jóval kevesebben. Az ő számuk nem magas, mert azok zöme, akik ellenzik a szavazati jog kiterjesztését, állampolgárságot sem kértek.
Őket is zavarja a kilóra megvett erdélyiekről szóló sztereotípia, egyik kolozsvári barátom úgy fogalmazott „amikor Gyurcsányék kampányát látom vagy magyar fórumok kommentjeit olvasom, viszketni kezd a kezem, hogy valamilyen formában leadhassak egy protestvoskot erre az elvakult gyűlöletre. De nem teszem, mert nem fogok semmiféle féldiktatúrát támogatni, és különben is abban hiszek, hogy mindenki ott szavazzon, ahol viseli annak következményét”.
Határ menti ismerősöm, aki ugyan kettős állampolgár, de nem regisztrált, most bánkódik, hogy nem tette meg. Családi vállalkozása van, pályázna a magyar kormány által meghirdetett programra, de úgy hallotta, azoknak nem jár támogatás, akik még a regisztrációt is elutasították. Noha pletyka mindez, eléggé elterjedt ahhoz, hogy érdemes legyen megvizsgálni valóságtartalmát.
A kilóra megvett erdélyiek kapcsán azt is látni kell, hogy a milliárdok csak a 2014-es választás óta kezdtek ömleni Erdélybe. És nem az emberekhez, hanem a klientúrához – azon települési vezetőkhöz, akik nyíltan kiállnak az Orbán-kormány mellett, ők építhetnek fociés hokiakadémiát, magyar központot vagy egyéb piros-fehér-zöld intézményt. Aki viszont kilóg a sorból, az semmit sem kap.
Az egyszerű választó pedig mit sem lát vagy érez ebből a milliárdözönből, csak azt érzi, hogy tisztességébe gázolnak, amikor azt állítják, hogy bárki is megvette volna őt. És csak azért is él soha nem kért szavazati jogával.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
