Közben repkednek a szakszavak: spanyol modell, generikus szerek, fixesítés. Afféle tudományos ismeretterjesztésre kértük dr. Dávid Tamást, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének igazgatóhelyettesét. Szavaiból kiderül: mindenki többet fog fizetni, de leginkább a betegek járnak majd rosszul.

– Mitől függ a gyógyszer ára, mármint amit a gyártó kér érte?

– Kérdés, hogy az eredeti gyógyszerről van-e szó vagy ugyanazt a hatóanyagot tartalmazó utángyártott – azaz generikus – másolatról. Az utóbbi biológiailag egyenértékű az eredetivel, a különbség annyi: lehet más a gyártástechnológia, a hordozó- és adalékanyag. A gyógy­­szerár fő eleme a kutatás-fejlesztés (K+F) költsége. Ez az iparág a legnagyobb K+F hozzáadott értéket igénylők egyike, az erre szánt ráfordítás nagyobb, mint az informatikában vagy űrkutatásban. Amikor egy eredeti gyógyszert megveszünk, akkor 10-20 ezer ember 10-12 éves kutatómunkájáért, a laboratóriumi költségért, a világításért, a fűtésért, a felhasznált anyagokért is fizetünk. De még azokért a kutatásokért is, amelyek menet közben elhaltak, és soha nem lett belőlük gyógyszer. A generikus termékeknél viszont a termelői ár dominál, hiszen már „befutott” molekulát kezdenek utángyártani. Ezért az eredeti szerek ára legalább 5-8-szor több mint a generikusaké.

– És mitől függ, hogy a beteg mennyit fizet ezekért?

– A társadalombiztosítási támogatástól, semmi mástól. A befogadott gyógyszerekhez az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) ad általa megállapított támogatást. A mai támogatási rendszer életbe lépése, 2004 óta gyakorlatilag lehetetlen, hogy a gyógyszercégek árat emeljenek. De közben egyre csökkentette az OEP a támogatást, így gyakran nőtt a betegek által a patikában fizetendő térítési díj. Példa rá a „fixesítés”: a lejárt szabadalmi védettségű eredeti szer és generikus változatai közül az kapja a teljes támogatást, amelyik a legolcsóbb, és a csoportba tartozó összes többi gyógyszer is csak ennyi támogatást kaphat, függetlenül attól, mennyibe kerül.

– És kit érint a gyógyszerkassza 80 milliárdos visszavágása, és az, hogy a gyógyszertámogatásra a tavalyi 343 milliárd helyett jövőre csak 158 milliárdot terveztek? Csak a betegeket? Vagy a gyártókat is?

– Ahhoz, hogy ezt az elképesztő, egy év alatti 80 milliárdos kivonást megvalósíthassák, két út vezet: a járó betegek térítési díjainak drasztikus csökkentése – amit társadalmi és politikai szempontból fel kellene vállalni – vagy a gyártói terhek további növelése, ami az évi durván hatmilliárdot „fialó” spanyol modell mellett már alighanem lehetetlen. Irreális tehát ez a szám, hacsak a kormány nem talál újabb forrásokat, amikkel fenn tudja tartani a gyógyszerkasszát. A Széll Kálmán-terv 2.0 ez ügyben három dolgot tartalmazott: egyrészt a spanyol modellt, ami a gyártói oldalt terheli és most megvalósult, másrészt a minimális térítési díj bevezetését a gyógyszerekre, amiről még nem tudni, hogyan oldják meg, harmadrészt pedig bizonyos termékkörök támogatásának csökkentését. Az utóbbi kettő azzal jár, hogy a lakosságnak többet kell fizetnie a gyógyszerekért.

– Miről is szól a „spanyol modell”, amitől idén 850 millió, azután két évig 6-7 milliárd forintot vár az állam?

– Ez a spanyol egészségbiztosító által pár éve bevezetett intézkedés. A lényege, hogy azokra a több mint 10 éve forgalomban lévő termékekre, amelyeknek nincsen generikus másolata, a gyártóiknak 15 százalékos plusz befizetési kötelezettséget írtak elő. Az indoklás az volt, hogy generikus változat nélküli szerek nincsenek kitéve a piaci árversenynek, és valahogy ezeket is be akarták vonni a közteherviselésbe.

– Ugyanilyen a most elfogadott hazai modell is?

– Hasonló, de itt a több mint 6 éve forgalomban lévő generikus másolat nélküli szerekre vonatkozik, és befizetendő összeg a tb-támogatás 10 százaléka. A bökkenő csak az, hogy a gyártók itt már eleve 20 százalék adót fizettek a termékeik után, és ez emelkedik meg így 30 százalékra…

– Hány gyógyszer tartozik ebbe a most még 10 százalékkal megterhelt körbe?

– A Magyarországon forgalomban lévők egytizede, 538, jórészt igen drága készítmény. Például a cukorbetegek korszerű inzulinjai, a véralvadási problémával küszködőknek szükséges, a trombózisveszély elleni készítmények – az úgynevezett kis molekulasúlyú heparinok –, a daganatos betegségekben szenvedő, a sclerosis multiplexes és a pszichiátriai betegek gyógyszerei. A közönséges „patikai” fájdalom-, köhögés- és lázcsillapítók már jó ideje nem tartoznak a támogatotti körbe. Ezeket nem érinti tehát a spanyol modell.

– És az imént említett súlyos betegeknek többet kell majd fizetniük ezekért a drága szerekért? Az egészségügyi kormányzat szerint nem…

– A krónikus, súlyos betegeket tényleg nem érinti közvetlenül ez az intézkedés, csak a gyártókat, a gyógyszeripari cégeket. Tőlük vinnék el ezt a pénzt. Csakhogy ezzel már extrém módon megnőnek az iparágat sújtó terhek.

– Mi lehet ennek a következménye?

– Ha a magyarországi intézkedéseket alkalmaznák szerte a világon, akkor már leállt volna gyógyszer-innováció. Ilyen feltételek mellett nem lehet kutatni, mert az állam gyakorlatilag azt a pénz veszi el, amit kutatás-fejlesztésre lehetne fordítani. Az, hogy az új helyzetre a gyártók hogyan reagálnak, az egyedi döntésük lesz, de mind kénytelenek lesznek tenni valamit.

– Hány cégről, hány emberről van szó?

– Több mint 150 cég működik Magyarországon, ezek harmada számít jelentősebb munkáltatónak. Az ágazat közvetlenül több mint 20 ezer embernek ad munkát, ám a szerződéses hazai partnerei­ken keresztül további 50 ezer ember foglalkoztatásához járulnak hozzá. Ezek a cégek lehet, hogy elbocsátanak embereket. Az is elképzelhető, hogy leállítják a magyarországi kutatás-fejlesztési beruházásokat. Megvonhatják az egészségügyi végzettségű szakemberek és a szakújságok támogatását is.

– És a betegeket mindez tényleg nem érinti?

– De igen, nagyon is, csak közvetve. A gyártók egyes termékek támogatotti körből való kivonását is fontolóra vehetik. Mivel az új „adó” a tb-támogatáshoz kötődik, így nem kellene ezt az extra terhet fizetniük. A gyógyszer itt maradna, csak éppen támogatás nélkül. Így például egy több 10 ezer forintos új típusú analóg inzulin, ami most 100 százalékban támogatott és 300 forintot kell érte a fizetnie a betegnek, ehelyett tényleg tízezrekbe kerülne neki… Arról, hogy kivonja-e a gyógyszert a támogatotti körből egy nagy nyugati cég, egyik napról a másikra dönthet. És ha döntött, nincs visszaút: bejelenti, hogy fél év múlva nem lesz rá támogatás. Azután legföljebb arról folyhat alku az OEP-pel, hogy egyedi támogatással, más alternatív finanszírozással hogyan lehessen itt mégis hozzájutni. Ám a beteg szinte biztosan többet fizet majd érte. S van, ami még fontosabb…

– Mi lehet fontosabb, mint hogy meg tudja fizetni az ember az életmentő orvosságot?

– Az, hogy hozzájusson! A világban folyamatosan fejlesztik ki az újabb gyógyszereket, a ma még gyógyíthatatlan betegségekre is. Vajon mi lesz, ha a legújabb gyógyszereket eleve be sem hozzák Magyarországra a külföldi gyártók, mert ilyen nagyok a terhek? Akkor bizony emberek ezrei halhatnak meg itt elérhető gyógyszer híján – amúgy már gyógyítható betegségekben…

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!