Egyelőre nincs remény a gyakran többéves várakozási idő rövidítésére a várólistáknál: a kórházak által ismét javasolt fizetős „előzést” élesen bírálja a szakma, a kormánynak pedig nincs hivatalos javaslata. Csak egy suttyomban végrehajtott törvénymódosítása, amely amúgy szintén a tehetős betegeknek kedvez.
Nagy vihart kavart a Magyar Kórházszövetség javaslata, amely lehetővé tenné a kórházakban a fizetős betegek soron kívüli ellátását a várólistás műtétek, diagnosztikai eljárások esetében. Köztudott, hogy éveket kell várni egy-egy nem sürgős műtétre. A rekordot most a kiskunhalasi kórház tartja: az utóbbi hetekben bejelentkezett húsz betegnek tíz (!) évet kell várnia csípőprotézis-műtétre – amelyet jellemzően amúgy idősebb betegeken hajtanak végre. A várólisták az ízületpótló, a gerincstabilizáló és a szürkehályog-műtétek esetében a leghosszabbak, ám az egynapos beavatkozásra is hónapokat kell várni: a szemészeti ellátásokra például csaknem fél évet. Bár a várólistát nem sürgős beavatkozások esetében vezetik, megdöbbentő tény, hogy kardiológai eljárásokra is több mint négy hónapot kell várni, például Szegeden.
A Délvilágnak nyilatkozó orvos szerint ez folyamatos kapcsolattartást igényel a betegekkel és kezelőorvosokkal: mindenkit olyan helyre igyekeznek sorolni, hogy a várakozási idő ne veszélyeztesse az életét vagy az egészségét, ha pedig romlik az állapota, előrébb kerül.
A szakemberek attól tartanak, hogy a várólistán szereplők még nagyobb hátrányba kerülhetnek a fizetős betegekkel szemben, akik jelenleg a magánintézményekben is soron kívül igényelhetnének orvosi ellátást. A javaslattevő Rácz Jenő szerint aki megteheti, jelenleg is igényelhet a magánszférában ellátást, ám mivel szabad kapacitások a közfinanszírozású kórházak műtőiben is vannak – hiszen csak az OEP által finanszírozott teljesítményhatárig használják azokat –, a betegeket a közkórházakban is el lehetne látni, így ezek a pénzek a kórházakhoz folynának be. Emellett a javaslat az egészségügyben dolgozók helyzetét is könnyítené, hiszen rengetegen szabadságuk ideje alatt külföldre járnak ügyelni a nagyobb bevételért, de az új rendszer lehetővé tenné, hogy itthon kapjanak több munkát. „Aki nem iratkozik fel várólistára, mert ki tudja fizetni az ellátás díját, előnyösebb helyzetbe hozza várólistás társait, hiszen a szabad kapacitások terhére műtik meg őt, és nem abban az időben, amikor épp egy várólistán szereplő beteget gyógyítanának” – érvelt Rácz, emlékeztetve: az előző kormányok már tettek próbát az egészségügyi források növelésére, ám a vizitdíj, kórházi napidíj és a biztosítási reform sem hoztak eredményt.
Műtétet fizetni nem olcsó mulatság: a gerincsebészeten 1,5 millió forintnál kezdődnek a költségek, így nem csoda, ha az Országos Gerincgyógyászati Központ listáján szereplő mintegy hétszáz betegből is évente csak nyolc-tíz tudja megfizetni, hogy ne kelljen várnia. A Népszabadság szerint a szívsebészetben 300 ezertől több millió forintig terjed a beavatkozás költsége, míg a szürkehályog- és a csípőprotézis-műtétre váróknak minimum 600 ezer forintot kellene fizetniük.
Egy neve elhallgatását kérő, orvosi diplomával is rendelkező biztosítási szakjogász szerint a közfinanszírozású egészségügyi intézmények alapelveit, a szolidaritás és egyenlőség elvét sérti a kórházszövetség javaslata. Az, hogy az orvosok béremelését a fizetős betegek soron kívüli ellátásából próbálják megoldani, ellentétet szül orvos és beteg között, és a hálapénz kérdését sem oldja meg – hangoztatta a szakértő. A fizetős betegek soron kívüli ellátása egyértelműen azt az üzenetet közvetíti, hogy aki tehetősebb, egészségesebb is. Az egészségügyi joggal foglalkozók körében beszédtéma az is, hogy nem emelkedik-e majd a betegek OEP ellen indított pereinek száma, amelyekben arra hivatkoznak, hogy a várólista miatt egészségügyi állapotuk is romlott – mondta informátorunk. Megjegyezte: ez most is benne van a pakliban, de a betegek egyelőre félnek, és inkább várnak a sorukra, mint hogy pénzt öljenek a jogi procedúrába.
Az OEP megkeresésünkre közölte: a kórházszövetség felvetésére történő reagálás túlmutatna intézményük hatáskörén. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium egészségügyért felelős államtitkárságán arról tájékoztatták lapunkat, hogy nincs napirenden a javaslat megvitatása, Réthelyi Miklós miniszter pedig a napokban úgy fogalmazott: nincs tudomása, hogy a kormányzat egy ilyen rendszer előkészítésén munkálkodna.
Mivel a Fidesz a 2009-es népszavazással „kilőtte” a vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetésének lehetőségét, a kormány más módon próbált pénzt vinni a rendszerbe: novemberben úgy módosították a nemzetgazdasági minisztérium javaslatára az szja-törvényt, hogy arról a szaktárca sem tudott. A változás korlátlanul engedi a munkáltatóknak adó- és járulékmentesen finanszírozni dolgozóik magán-egészségbiztosításait, de a kormány tagadta, hogy a mögöttes cél egy új kétszintű ellátás kialakítása: a szegényebbeknek állami, a gazdagabbaknak pedig magánbiztosításokra alapozott egészségügy.
A Health Capital elemzése szerint eddig Magyarországon a kiegészítő egészségbiztosítások piaca jelentéktelen maradt, mert nem lehetett szélesebb kör számára is elérhető szintre csökkenteni a díjakat, de a módosítás meghozhatja az áttörést – és a rendszer kettészakadását is. Ez azonban nem a magánbiztosítók részvételétől, hanem az állami egészségügy szerepvállalásától függ. A szerzők, Baraczka Mariann, Kincses Gyula és Matejka Zsuzsanna szerint egy biztos: az egészségügy nem működtethető tovább a magántőke bevonása nélkül. Azon túl, hogy a szélesebb prevenció helyett a gyógyítást finanszírozná az új jogszabály, továbbra is rengeteg a nyitott kérdés. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy a díjtétel, a szolgáltatási csomag függhet-e majd a biztosított egészségi állapotától, egyéni kockázataitól, azaz: magasabb lesz-e a túlsúlyos, a dohányzó, vagy az idősebbek biztosítási díja.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
