Egy durva kampány utolsó napjai

 

„Nagyon jó volt a videója, Timike” – fogadta egy lelkes asszony az óbudai Pethe Ferenc téren felállított mobil kampánypulthoz kissé késve érkező Szabó Tímeát. Mire jó az internet: az ellenzéki képviselő jelölt délelőtt ugrott be Menczer Erzsébethez, a helyi kormánypárti képviselőhöz egy kis csevegésre, és délutánra már ötszáznál többen osztották meg, ahogy ő osztja a fideszes képviselőt. Mielőtt a sértett honanya megunta volna a beszélgetést, szó esett a fiának kiutalt önkormányzati lakásról, a vörös csillagos sörgyár elleni feljelentéséről és a lehetetlen kórházi körülményekről. „Hogy valakinek az legyen a legnagyobb problémája, hogy miért van vörös csillag a Heineken sörön, miközben a Vörösvári úti rendelőben hónapokat kell várni egy vizsgálatra!” – mondta egy felháborodott középkorú helybeli úr, aki cekkerrel a kezében, csak egy pillanatra állt meg a pultnál, aztán ott ragadt. 

Szabó Tímea pontos ütemérzékkel csípte el a pillanatot, amikor elkezdheti, amiért jött. „Nem az egészségügyi intézményekben dolgozók tehetnek a váró listákról – mondta –, de az édesanyám két hete április végére kapott csak időpontot a kardiológián. Hat hét alatt kétszer is meg lehet halni!” A megoldás: azonnali, ötvenszázalékos béremelés az egészségügyben. Mindenfelől helyeslő morgás. „Timike, ugye, megoldják a parkolást is?” E helyt kis visszatekintéssel megkapja a magáét Tarlós és Bús Balázs is, akik – bár megtehették volna – nem tettek semmit azért, hogy a környékbeli lakótelepeket ne használják P+R parkolónak az agglomerációból érkezők. 

A jelölt elképesztő energiával abszolválja a félórás utcafórumot. Harmincfős hallgatóságának ígér energiatakarékos épületeket, fűtéskorszerűsítést, és az ezzel járó valódi rezsicsökkentést. Aztán a legfontosabb: „Vasárnap jó idő lesz, úgyhogy minden együtt van a kormányváltáshoz. De tessék elmenni szavazni. Mindenkinek.” Még néhány fontos tanács és információ a visszalépésekről, aztán szedelőzködés, és irány a következő utcafórum. Persze a választóra mindig van idő, így azt a későn jövő asszonyt is meg kell hallgatni, aki egy komplett választási esélyelemzés után megkérdezi, hogy „mondja, aranyoskám, akkor kinek van itt esélye, kire szavazzak én itt?”. „Hát rám” – mondja rendíthetetlen nyugalommal Szabó Tímea, és még egyszer töviről hegyire elmagyarázza a helyzetet. 

Alig egy kilométerrel arrébb már gyűlik a nép. A szomszédos Haspók büféből gyanakodva néz ki egy úr, majd komótosan befejezi a csirkecombot, és csatlakozik a nézelődőkhöz. Néhány egészen fiatal választópolgár is előkerül, két 18 éves, szakközepes fiúnak ez lesz az első. Elégedetten gusztálják a jelöltet, és biztosítják a tudósítót, hogy rá fognak szavazni. „Orbánnak mennie kell” – mondja az egyik, és látszik rajta, hogy komolyan is gondolja. Parkolás, egészségügy, Rómaipart – a következő fél órában előkerül az összes fontos téma, de aztán indulni kell, kezdődik a miniszterelnök-jelölti vita. 

„Maguk vállalhatatlanok, és ezt jó, ha tudják!” – kiáltja oda egy dakszlit sétáltató férfi, akiről kiderül, gyűlölete még a ’80-as évekből fakad, amikor a kommunisták nem adtak neki útlevelet. „De hát akkor én még csak ötéves voltam” – néz rá bocsánatkérőn a jelölt, mire az illető odébbáll. Az ember azt gondolná, ez azért kellemetlen, de nem. „Én szeretek beszélgetni az emberekkel, és elég ütésálló vagyok – mosolyog Szabó Tímea. – Nézzen rám, hetedik hónapos terhesen különben hogy bírnám ezt?” A kérdés jogos, a válasz egyszerű: jóga, torna és egészséges táplálkozás. Persze sokat lendítene a hangulaton egy kis kormányváltás is. 

„Tegnap este a feleségemmel mentünk át Budára, hogy leszedjünk néhány plakátot, és átrakjuk a Belvá rosba – erről már az egyik legkacifántosabban átrajzolt választókerület, a budapesti 1-es esélyes ellenzéki jelöltje, Csárdi Antal mesél. – Snitzerrel vágom ki a plakátot, mire odajön egy tagbaszakadt férfi, hogy hát mit csinálok én itt, miért rongálom a plakátot? Isten bizony, meghatódtam az állampolgári öntudaton. Még akkor is morgott, amikor a feleségem harmadszor mutatta neki, hogy én vagyok az a képeken.” Hiába lépett vissza a javára Juhász Péter, Fekete-Győr András, majd a napokban az MSZP–Párbeszéd jelöltje, V. Naszályi Márta is, a büdzsé nem lett nagyobb. Kevés a plakát, ami van, azzal kell gazdálkodni. 

Az LMP-s politikus szűkebb pátriájában, a Ferencvárosban dolgozott már önkormányzati képviselőként, jelenleg fővárosi képviselő. 2014-ben pártja főpolgármester-jelöltje is volt. Valószínűleg esélye se lenne másnak, ha csak a Ferencvárosban kellene rá szavazni, de a helyzet az, hogy ő a jelölt a Belvárosban és a Duna túlpartján, Krisztinavárosban is. A Nagyvásárcsarnok mellett, egy kocsmában találkozunk. „Ez az irodám” – mutat körbe, és tényleg. Most jut eszünkbe, hogy legutóbb is itt adott interjút. „Már hatévesen itt ittam – mondja nevetve –, persze akkor még málnaszörpöt” – teszi hozzá. 

Megérkezik a német ZDF televízió stábja. A kampány érdekli őket is, hogy tényleg olyan durva volt-e, mint amilyennek Berlinből látszott. „A migránsokról és a gyűlöletkampányról kérdeznénk, meg arról, mit lehet még csinálni a kampány utolsó napjaiban?” – tolmácsolja a szerkesztő kérését a magyar kolléga. Tényleg: belülről is ennyivel durvábbnak látszott, mint a négy évvel ezelőtti? – kérdezzük. „Sokkal durvább, érzelmileg sokkal telítettebb volt – mondja. – Valószínűleg ezért, mert mindenki érzi, hogy nagyobb a tét és a felelősség. Nagy csalódás volna, ha nem tudnánk gátat vetni annak a rombolásnak, amit a Fidesz vitt végbe az elmúlt nyolc évben a gazdaságban és a lelkekben.” Apropó, lelkek: Csárdi szerint az ország állapotát jól mutatja, hogy a közvélemény-kutatók nem azért nem tudnak pontos becsléseket mondani, mert alkalmatlanok a feladatra, hanem mert az emberek nagy része ma már azt sem meri megmondani, kire szavazna. Féltik az egzisztenciájukat. „Hódmezővásárhely mindenkit meglepett, a mérésekhez képest is 20 százalékos volt az eltérés. Sötétben tapogatózunk. És akkor még nem beszéltünk a külhoni magyarok levélszavazási anomáliáiról, ami súlyosan torzíthatja a végeredményt” – állítja. 

A mai ötödik kávé után mosolyogva tesz eleget a német stáb kérésének, és beleveti magát a darált mákok és pucolt diók közé. Csárdi Antal sosem csinált titkot abból, hogy ő zöldséges: édesapjától örökölte a standot a csarnokban. Most csak a stáb kedvéért megy be hátra, és azért, hogy a pult alól előhúzza a délutáni utcafórumra előkészített zöldalmákat. „A Fidesz narancsával szemben a mi jelképünk a magyar alma” – mutatja a ZDF-es kollégának, aki szemmel láthatóan boldog, hogy egy valódi magyar zöldséges-politikust mutathat be a nézőknek. „Ezt szokták szeretni, de az igazság az, hogy egyre ritkábban jut időm beállni a pult mögé” – magyarázza a magyar sajtónak, vagyis hát nekünk. 

„Adjál nekik, öcsi!” – lép oda hozzánk egy idősebb polgár, akivel láthatóan familiáris viszonyban van. „Ezt már nem lehet tovább csinálni, ami itt van – mondja – ha nem lesz kormányváltás, én nem is tudom, mit csinálok.” A zöldségesből egy pillanat alatt előjön a tapasztalt politikus. „Nem elég a kormányváltás, olyan kormány kell, amelyik hátat fordít mindannak, amit kormányzás címén eddig műveltek a rendszerváltás óta” – mondja Csárdi Antal, hogy egy pillanatra se felejtsük el, mi az LMP véleménye az egészről úgy, ahogy van.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!