Egy erős bástya

Felkészült volt, határozott és remek társasági ember, ugyanakkor zárkózott és csöndes. Heti kapcsolatban voltunk, családjáról mégsem mesélt. Tudtam, hogy Fábián Juli énekesnő az egyik lánya. Őt veszítette el tavaly decemberben. Lamberger Galina civil szervezetekkel foglalkozó tanácsadó, közgazdász mesélt a feldolgozhatatlan tragédiáról, de előkerültek életének meglepő és vicces történetei is.

Már a családfája sem hétköznapi. „Anyai nagyapám, akinek francia nevelőnője volt, Bécsbe emigrált 1919- ben, ott született anyám és az öccse is. Zsidó család lévén, amikor 1934-ben kezdett »kellemetlen« lenni a helyzet, akkor – a családi legendárium szerint – Kun Béla nővére hívta a gazdatiszt nagyapámat a Szovjetunióba. Egy idő után követte a család is. Évente többször költöztek, Kazahsztántól Ukrajnáig rengeteg helyen laktak, anyám a 10 osztályt 16 iskolában járta ki” – meséli.

A nagypapa igen szókimondó és bátor volt: szakcikkekben értekezett arról, hogy a gyapotot és a gumipitypangot nem kellene a szovjet sztyeppén termeszteni. Szakértelme a KGB-nek is szemet szúrt. Galina egy szovjet kutatóintézeti központ szomszédságában született Kujbisev mellett, ahonnan 1956-ban jöttek Budapestre. „Nagymamám kint meghalt, apám nem jött velünk, de a nagypapám, a nagybátyám, a két gyereke és az orosz felesége igen. Én akkor tanultam csak meg magyarul. Anyám mezőgazdász volt, majd fordító és szinkrontolmács lett. A zsidóság tabutéma volt, lezárták annyival, hogy a család egy része elpusztult. Anyukámban az orosz szokások erősen éltek: oroszosan főzött és öltözött, gyakran jöttek hozzánk orosz barátnői, jártunk az orosz klubba, pörkölt helyett kaviár és sózott hering volt az asztalon, orosz teát ittunk, én később orosz tagozatos iskolát végeztem. És a mai napig sokszor főzök anyám receptjei szerint.”

Doktorit visz a szél

Galina matekból jó volt, de fizikából és történelemből nem, helyettük a közgazdaságtant választotta a Közgáz (akkoriban Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem) felvételijén. „Fura párhuzam: Julival is ez történt, történelem helyett a közgazdaságtanból felvételizett” – fűzi hozzá.

Az „unalmas” egyetemi évek után rögtön a Pénzügykutatóba került, együtt dolgozott Surányi Györggyel, Bokros Lajossal, Lengyel Lászlóval. Volt egy női „különítményük”, azóta is összejárnak. Leginkább a vállalatkutatás érdekelte, interjúkat készített, esettanulmányokat írt, több mint tíz évig. „Szerettem, hogy összeállt a kép, nem szakadtunk meg a munkában, kiválóan lehetett gyerekeket nevelni mellette.” Azt meséli, mindig is kisebbségi érzése volt, mert mást gondolt, mint a többség. Például 1987-ben a KGST-ről írt tanulmánya miatt behívták a minisztériumba. „A rendszer abszurditását tártam fel, de én ezzel nem voltam tisztában, bele se gondoltam, hogy ebből baj lehet, csak leírtam, amit mondtak és tapasztaltam. Nagyon naiv voltam. A főnököm, Antal Laci magyarázta el, hogy az egész miről szólt.”

A doktorijáról kétszer is elfeledkezett: a Szabadság téren sétált egy kollégájával, de az oklevelet észrevétlenül kifújhatta a szél a hóna alól. „Nem értettem, miért fogad mindenki gratulálva másnap. Kiderült: bemondták az Ötödik sebesség című műsorban, hogy találtak egy doktorit.”

Amikor Medgyessy Péter megszüntette a Pénzügykutatót, sokan eljöttek. Galina „átsétált az utca túloldalára”, a Kopintba, ahol öt évig külker-vonatkozású esettanulmányokat írt. Majd pályamódosítás következett: Gere Ádám segítette ehhez hozzá, akkoriban indultak az önkéntes nyugdíjpénztárak. „Ádám csinált egy céget, és engem – ahogy ő fogalmazott – »szűz marketingesként« odavett. Csak később jutott eszembe, hogy hát én marketingből doktoráltam…” Majd kipróbálta a bankszektort, de nem érezte jól magát a sok lépcsős, hierarchikus szervezetben. Akkoriban szerzett tudomást arról, hogy léteznek civil szervezetek – s következett egy újabb pályamódosítás a civil szektor irányába. 2002 tavaszán belevágott saját tanácsadói cégébe. Eleinte négyen dolgoztak, de azt mondja, nem alkalmas főnöknek. „Egy perc alatt a fejemre nőnek, nem tudok követelni, túl megértő vagyok. A civil szférában nagy előny a közgazdászvégzettségem, vannak fix és beugró ügyfelem is. Ami az előnyöm, az a hátrányom is: hagyom magam beszippantani, ha beleszeretek egy ügybe, képes vagyok akár ingyen is dolgozni.”

Zenei alap

Nagy levegővel kérdezek rá gyereknevelési elveire. „Amihez ragaszkodtam: a sport és a zenei nevelés. Hegedültem 10 évig, Dobszay Lászlóhoz jártam egyetemista koromig, először szolfézsra, majd zeneirodalomra és kamarazenére. Rendszeresen vitt minket koncertekre, például a Fiatal Művészek Stúdiójába. A  lányaim is zenetagozatos iskolába jártak, mindegyikük játszik hangszeren. A liberális nevelésnek hála mindent jobban tudnak, nagy az önbizalmuk, kreatívak és a munkájukban nagyon sikeresek. Apukájukkal még az egyetemen ismerkedtem meg, ő sajnos 2001-ben meghalt.”

A lányai: Fábián Bori, Sári és Juli. Bori angoltanár és csellózik, Sári tájépítész és énekel. Juli a Külkeren diplomázott, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végzett és az egyik legnépszerűbb hazai énekesnő lett. Tavaly decemberben daganatos betegségét sajnos nem tudta legyőzni.

Túlélni a túlélhetetlent

„Már tudom, minden művészgyerekkel hasonló a probléma: hajthatatlanok, egyáltalán nem fogadnak szót. Juli nem volt jó tanuló, rossz jegyei miatt állandóan állt a bál. Ha hamarabb tudtam volna, hogy ilyen nagy művész, biztos nem veszekedtem volna. Amikor énekesnő lett, bocsánatot is kértem tőle. Amint elmondta, hogy beteg, erős bástyája voltam, évekig főztem rá, orvosokat intéztem, mindent megadtam neki. Az utolsó bő fél évben mindennap nála voltam. Sajnos az ezotéria és más alternatív gyógymódok felé fordult, amiről nem lehetett lebeszélni.”

Lánya halála után Galina létrehozta a Fábián Juli Emlékalapítványt, amelynek kurátora Szepesi Mátyás, Juli egykori menedzsere. Céljuk a különleges hangú és sokoldalú énekesnő emlékét fenntartani, koncertekkel, életműfilmmel, illetve beteg, és emiatt munkaképtelen zenészek segítése. Ehhez gyűjtenek támogatásokat a jougyekert.hu pályázatán.

Juliról a nyáron színpadot neveztek el a Palóznaki Jazzpikniken, tiszteletére avattak már emlékpadot, az MR2 Petőfi zenei díjátadón – a jelöltek egyhangú visszalépésével – az év női előadója díjat kapta meg posztumusz. „Végigzokogom az ilyen rendezvényeket, de mégis jók és kellenek, hogy Juli emlékét továbbvigyük. Abban nem hiszek, hogy az idő csökkenti ezt a fájdalmat” – mondja Galina. Aki, miután lánya halála után emberek közé merészkedett, azt viselte a legnehezebben, amikor például a zebrán a nyakába borultak. Vagy a másik végletet: amikor társaságban rákérdeznek, vannak-e gyerekei. „Már megvannak az előre gyártott mondataim” – teszi hozzá mosolyogva.

Tervezi, hogy hamarosan folytatja évek óta működő filmklubját és újra belevág a lakásétterem projektbe. Közben lelkesen dolgozik néhány kultúrafogyasztó ismerősével a Kultúrbazár Facebook-oldalon: összegyűjtik a kultúra minden szegmenséből a „nem mainstream” programokat (speciális koncertek, kiállítások, alternatív színházak, kultúrházak, városi séták). És nem mellesleg aktív nagymama: sokat foglalkozik öt unokájával. Julinak írt szakácskönyvét jövőre szeretné kiadni az emlékalapítvány keretei között.

Galina azt mondja, lánya mindig is akart egy kiskutyát. Végül is lett neki: a sírjánál gyakran ül egy fehér, négylábú gombolyag…

FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM, NÉPSZAVA 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!