Egy gyanús ember - VH-interjú

 

– Előttem az utódom: nemrég ért véget Navracsics Tibor új magyar uniósbiztos-jelölt első meghallgatása az Európai Parlamentben. Az történt, amit várt?

– Többé-kevésbé erre lehetett számítani. Elkerülhetetlen volt, hogy a képviselők egy jelentős része ne csak a jelölt felkészültségével foglalkozzon, hanem az elmúlt évek magyarországi fejleményeivel is.

– Milyen lehet Navracsics Tibor következő öt éve Brüsszelben?

– Ha a meghallgatásokkal együtt járó pártpolitikai csatározás lezárul, kialakul majd egy normális munkarend. Onnantól kezdve mindenki a közös sikerben lesz érdekelt. Lehet, hogy ebben nem is az egyes vezetők politikai háttere lesz a nehezítő tényező, hanem az a bonyolult belső szerkezet, amely most a Bizottságban kialakulni látszik.

– Köszönhetően a Fidesz kettős kommunikációjának és a demokrácia lassú leépítésének, Magyarország megítélése sokat romlott Brüsszelben. Önnek sokat kellett nyelnie emiatt?

– Ez sosem akadályozott a munkámban, rólam pontosan tudták, hogy engem még az előző kormány jelölt biztosnak. De az ország megítélésének sokat árt, hogy a magyarokról mindenkinek az jut eszébe: ez az az ország, ahol olyan problémák vannak, amelyekkel az unió nem tud mit kezdeni.

– Itthonról mindig úgy tűnik, hogy a kormány most aztán tényleg elment a falig, és Brüsszel ezt már biztosan nem fogja hagyni. Aztán tessék, minden idők legnagyobb támogatását kaptuk a következő ciklusra.

– Forintban. Euróban kisebb, mint az előző ciklusban volt.

– De kampányolni jól lehet vele.

– De akkor is tudni kell, hogy a kohéziós támogatást az országok nem a politikai teljesítményükre kapják, hanem azért, hogy termelékenyebbé, versenyképesebbé tegyék a gazdaságukat. Ezzel együtt tény, hogy az unió számára Magyarország komoly fejtörést okoz. Főleg azért, mert itt nem olyan egyértelmű a helyzet, mint tizenöt évvel ezelőtt, amikor Jörg Haider kormányra került Ausztriában, és az EU tulajdonképpen vita nélkül zárta politikai karanténba az országot. Haider vonzalma a Harmadik Birodalomhoz egyértelmű volt. A magyar ügy más, sokkal bonyolultabb. Rengeteg vita folyik rólunk az unióban a különféle fórumokon, és amíg nincs konszenzus, addig csak a viták maradnak.

– Vagyis Brüsszel nem tud mit kezdeni velünk, ezért nem is fog történni semmi?

– Azért ez nem egészen így van. Én három nagy ciklust látok az EU és a magyar kormány közötti konfliktusban: az első a médiatörvény, a második az átmeneti törvények, a harmadik az alkotmánykiegészítések körüli vita. Tény, hogy a konfliktusok amplitúdója mindig egyre nagyobb volt, ahogy egyre több területet érintettek az itthoni változások. De a magyar kormány – brüsszeli nyomásra – mindig korrigált. Hol jobban, hol kevésbé, de valamilyen korrekció mindig volt. A megítélésünk azonban akkor sem javult, amikor elcsitultak ezek a hullámok, de a szélcsend miatt úgy tűnhetett, tulajdonképpen minden rendben van.

– Miközben mindenki tudta, hogy nincs.

– Ehhez ismerni kell az unió döntési mechanizmusát. Az unió nem egyetlen szubjektum. A Bizottság, amely szankciókról dönthet, a jogszabályok felett őrködik, szerintem konzekvensen. Amikor törvénytelenséget tapasztalt, minden esetben figyelmeztetett, ezért történtek a korrekciók. A látványos politikai viták a parlamentben folynak, az viszont nem hozhat ilyen döntéseket. A kérdés az, hogy az európai pártcsaládok, különös tekintettel a Néppártra, amely sok állam- és kormányfőt ad, sok befolyásos politikust, megtettek-e mindent annak érdekében, hogy az a tendencia, amit idehaza és külföldön is sokan aggályosnak ítélnek, ne folytatódjon. Elsősorban a Néppártnak kell tisztáznia, hol van az a határ, amin már nem lehet túlmenni.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy a Néppárt éppen egy olyan „sikerpártját” macerálná, amelyik kétszer is elsöprő választást tudott nyerni a konzervatívoknak Magyarországon?

– Már eddig is sokszor mérlegelték, és biztos, hogy ezután is mérlegelni fogják. Bár szerintem a Néppárt a mai napig bízik abban, hogy a Fidesz által kialakított modell előbb-utóbb konszolidálódik, és visszatér az európai keretekbe.

– Itthonról nézve inkább úgy tűnik, Európa lemondott rólunk.

– Szerintem sem Európa, sem a világ nem mondott le Magyarországról. Brüsszelben is folyamatosan figyelemmel követik azt a politikát, amit a magyar kormány folytat. És ne felejtsük el, hogy Obama elnök a napokban felhívta a figyelmet a civil szervezetek magyarországi helyzetére. Ő nem az európai értékekre hivatkozott, hanem egyetemes emberi értékekre, jogokra.

– Ez szép, de úgy tűnik, egyetemes emberi értékekkel nem lehet választást nyerni 2014-ben Magyarországon. Sőt jelentős erőket lehet mozgósítani azzal a jelszóval, hogy bántanak minket Brüsszeltől Washingtonig, de mi nem hagyjuk magunkat.

– Ez valóban nagy dilemma azoknak, akik segíteni akarnak, és azoknak is, akik külföldről kérnek segítséget a hazai problémák megoldására.

– Önnek október végén lejár a mandátuma. Amikor utoljára beszéltünk, még nagyon óvatosan fogalmazott a jövőt illetően. Most már van határozott elképzelése?

– Biztos, hogy fogok tanítani. Még nem tudom, hogy mennyit, és hogy mellette mit csinálok majd. A Corvinuson egyébként biztosként is tartottam sok előadást, de vendégként más egyetemeken is.

– Apropó, Corvinus. Mit szól ahhoz, hogy az alma materéből elszállították az egykori névadó szobrát?

– Ez elsősorban az egyetemi autonómia kérdése.

– És ha a személyes véleményét kérdezem?

– A Marx-szobor eltávolításának ügyében folyamatosan érezhető volt egy nyomásgyakorlás, sokszor nem a legízlésesebb formában. De ez nem új ügy: a ’90-es években, amikor a konzervatív szociológus, Andorka Rudolf lett a rektor, ő azt mondta, hogy Marxnak maradnia kell, legfeljebb lesz mellette Teleki Pál- és Nagy Imre-emléktábla. Ők az egyetem professzorai voltak és részei az egyetem történelmének. Teleki ellen egyébként volt tiltakozás a numerus clausus miatt. Nyilván az egyetemi vezetésnek joga átrendezni a belső kialakítást, de az nem jó, ha közben úgy tűnik, mintha mindez valami külső illetéktelen és tudománytalan nyomásgyakorlás eredménye volna.

– Beszéljünk arról, ami talán közelebb áll önhöz, mint a Fidesz politikája. A magyar baloldal – enyhén szólva – nincs csúcsformában. Ön sosem titkolta baloldali kötődését, dolgozott szocialista kormányoknak, és most hazajön. Beszáll a politikába?

– Direkt politikai szerepvállalást nem terveztem és most sem tervezek. Nyilván segíteni szeretnék azokban az ügyekben, amelyeket fontosnak tartok. Ilyen a foglalkoztatás és a szociális kérdések, illetve általában a gazdaságpolitika. Kötelességemnek érzem, hogy továbbadjam azt a tudást, amit az uniós intézményekben felhalmoztam, és szeretném segíteni a jobb párbeszédet. Hogy mást ne mondjak, a magyar elnökség óta alig jön ide uniós biztos. Minimális a nyilvános párbeszéd az ország és az uniós intézmények között. Szeretnék dolgozni azon, hogy ne nőjön a szakadék Magyarország és az unió között. De egyelőre még nem vagyok itthon, és a messziről jött emberre amúgy is mindenki gyanakszik egy kicsit.

– Annak, hogy az emberek elfordultak a baloldaltól nemcsak az az oka, hogy sikertelennek tartják a baloldali politikát, hanem hogy nincsenek megfelelő emberek a baloldali célok megfogalmazására és közvetítésére. A választási kudarcok vészes káderhiányról is tanúskodnak…

– Tíz-tizenöt éve már próbálkoztunk a politikai utánpótlásképzéssel, de az eredmények azt mutatják, kevés sikerrel. Talán az előrelátás hiányzott, talán a komoly elhatározás.

– Nem gondolja, hogy most egy olyan figurára volna szüksége a magyar baloldalnak, aki progresszív, szociáldemokrata értékeket vall, ismeri a gazdaságot, jártas az unió belső világában, megkérdőjelezhetetlen az európai elkötelezettsége és még nem járatta le magát a politikában?

– Én valószínűleg egy ilyen figura vagyok, de ennek sokféle következménye lehet. Ma még konkrétan nem tudom, mit fogok csinálni november 2-án, és hogy bárkinek szüksége lesz-e a segítségemre? Tény, hogy korábban sok kérdést kaptam a sajtótól mindenféle vezető posztokkal kapcsolatban.

– Ok nélkül?

– A tényleges politikai hadszíntéren komoly tülekedés volt ambiciózus személyiségek között, én viszont nem vagyok egy tülekedő típus. Amikor itthon voltam, részt vettem a politikában, segítettem, nyilvánvalóan ezután is így lesz. Ugyanakkor sokan szeretnék, ha részese maradnék az EU-szintű vitáknak, elemzőmunkának is. Ennél konkrétabban csak akkor tudok majd beszélni, ha lesz miről.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!