Egy komoly ember - Portré Bernd Storck szövetségi kapitányról

Ha most vasárnap lennének a választások, nem kétséges, hogy a magyarok többsége Bernd Storckot jelölné miniszterelnöknek. Feltéve, hogy a német szakember vállalná. Persze kormányt alakítani sem lehet bonyolultabb ebben az országban, mint sikerre vinni a válogatottat.

Amikor bő egy évvel ezelőtt Storck megjelent Magyarországon, nem jósoltak neki fényes jövőt. A magyar, de a nemzetközi fociközvélemény számára is jobbára ismeretlen szakember neve hallatán a magyar edzők rögtön összezártak. Még munkához sem látott, néhány NB I-es edző máris azt firtatta: mit tanulhatunk mi egy egykori középkategóriás játékostól és többszörös segédedzőtől?

Sportigazgatónak hozta az MLSZ. Ezt a posztot őelőtte az egykori ferencvárosi legenda, Nyilasi Tibor töltötte be. Hogy Nyilasi mit tett vagy nem tett sportigazgatóként, nem tudni. Bár a feladata a különböző válogatottak munkájának koordinálása volt, információink szerint inkább a nagycsapat mellett működött, amolyan háttéremberként.

Nyilasit sokan szívesen látták volna a szövetségi kapitányi székben, sőt a Dárdai utáni időszakra egyike volt az esélyes jelölteknek – ezt Vági Márton, a szövetség főtitkára is elismerte. De neki egyfelől nem volt meg az UEFA Pro Licence (ilyen magas edzői posztot csak ezzel a képesítéssel lehet betölteni, ráadásul ő nem is iratkozott be a tanfolyamra), másfelől nem is igazán akart ő szövetségi kapitány lenni. Talán mert nála kevesen ismerik jobban a magyar fociközeget.

Storckot Dárdai Pál ajánlotta. Valószínűleg sejtette, hogy a Hertha nem fogja őt elengedni, vagyis a válogatottnak mindenképpen szüksége lesz egy szövetségi kapitányra, ha kijut az Eb-re. A csapat eredményei miatt akkor már nagyon népszerű Dárdai pontosan tudta, kit ajánl: Storck 1996 és 2002 között a Hertha BSC másodedzője volt, ő fedezte fel az akkor a BVSC-ben játszó Dárdait egy előkészületi meccsen, és ő bírta rá Jürgen Röber edzőt, hogy hozza a középpályást Berlinbe. Ez volt a személyes szál. A szakmai pedig az, hogy Storck másfél évtizeden keresztül dolgozott Röber segédedzőjeként a Hertha mellett olyan csapatoknál, mint a Wolfsburg, a Partizan Beograd és a Borussia Dortmund. Nem sztárcsapatok, de mindegyik hozta a megbízható „német minőséget”. Apropó, német minőség: amikor Storck első önálló állomáshelyén, Kazahsztánban szétnézett, azonnal belátta, hogy az ottani szakemberekkel nem sokra megy. Gyakorlatilag újsághirdetésben keresett olyan német labdarúgókat, akik rendelkeznek valamiféle kazah gyökerekkel, vállalnák a kazah válogatottságot és az ezzel járó állampolgárságot. A kazahsztáni kaland végül nem volt sikeres – kapitánysága alatt a kazahok tétmeccsen csak Andorrát győzték le, a 2012-es Eb-selejtezőkön mind a négy meccsüket elveszítették, még gólt sem szereztek, pedig Storck azt ígérte, kint lesznek az Eb-n –, talán, mert nem adtak neki elég időt vagy túlságosan nagy volt a közegellenállás. De a kudarc is megerősítette őt két dologban: kemény munkával bármit el lehet érni, és hogy a német módszer jó.

Ilyen előzmények után érkezett Storck Magyarországra, 2015 márciusában. És rögtön mindenkivel összeveszett. Mivel komolyan vette a feladatát. Egészen pontosan csak így vállalta: ha komolyan veheti. Végiglátogatta az összes utánpótlás válogatottat.

Meghökkent azon, hogy nincs adatbázis az akadémián tanuló gyerekekről. Képes volt fél perc után leállítani az edzést, ha azt tapasztalta, hogy az edző nem megfelelően utasította a játékost vagy nem javította ki a hibáját. Elégedetlen volt a játékosok láb- és testtartásával. Amiatt is kiborult, hogy volt, aki nem figyelte a labdát egy labdaszerzés után, kivonta magát a játékból. Ha ez a válogatott, mi lehet itt az alsóbb szinteken? – tette fel a kérdést.

Mindenbe beleszólt

Egy héttel később átvette a világbajnokságra készülő U20-as válogatottat, majd az U16-ost is. Borultak a bábuk, Storck ragaszkodott a saját módszereihez. Aki nem értett egyet, az mehetett. Lemondott Szalai László, aki a teljes magyar utánpótlásért felelt a szövetségben. Egy informátorunk elmondása szerint Storck egyértelművé tette, hogy az utánpótlás válogatottaknál minden apró részletbe bele akar szólni és mindenben ő fog dönteni. Bemutató edzéseket tartott a focistáknak, instruálta a kapusedzőket, beleszólt az összeállításokba. A Sport Plusz című lap mindezt „ámokfutásnak” nevezte akkor.

A játékosok inkább érdeklődve, mint megütközéssel fogadták. „Nagyon nyugodt, határozott volt a megjelenése és a beszédstílusa is. Lehetett vele viccelődni, de amikor munka volt, akkor teljes komolyságot követelt. A hibával nem volt problémája, mert az hozzá tartozik a sporthoz, de ha valakin azt látta, hogy nem rakja oda magát százszázalékosan, azt nem tolerálta” – mondja a VH-nak Talabér Attila. Az U20-as válogatott védője állítja: nem igaz, hogy Storck csak kritizálni tudott. „Tőle megkaptuk a kellő dicséreteket is, de ha valami probléma volt, azt kőkeményen megmondta a szemünkbe. Elvárta, hogy amit kér, azt maradéktalanul teljesítsük.”

Storck „újítása” az állandó elemzés volt. Minden meccs előtt és után minden játékos személyre szabott értékelést és feladatot kapott. És sokat magyarázott. „A mai foci már mindenhol a stabil védekezésen alapul, talán ez volt a legfontosabb, amire tanított minket – meséli Talabér. – Nem ellenezte az egyéni megoldásokat, de csak akkor, ha mi birtokoljuk a labdát. És csak kellő felelősséggel.”

Storck már az ifiktől is ugyanazt kérte, amit az osztrákok vagy az izlandiak ellen láthattunk. „Azt mondta, semmilyen körülmények között ne rugdossuk előre a labdát. Kérte, hogy nyugodtan focizzunk, amikor nálunk a labda.”

Storck azt ígérte, hogy ha a magyar utánpótlásfutball szereplői magukévá teszik az új iránymutatást, két-három éven belül látványos előrelépés várható. De csak ha minden szereplő egy irányba húz és a válogatott érdekét tekinti a legfontosabbnak. Adatokat gyűjtött és elemzett, aztán kijelentette: „nem az alapanyaggal van probléma”. A magyar fiatalok futógyorsasága nem marad el a nemzetközi átlagtól, viszont a gondolkodás sebességét fejleszteni kell.

Tavaly júliusban a Hertha BSC visszarendelte magyar szövetségi kapitányi posztjáról Dárdai Pált (megtehette, benne volt a szerződésében), így a magyar válogatott kapitány nélkül maradt. Több név is felmerült, hazai és külföldi edzők; a szövetség végül rövid gondolkodás után Bernd Storckot nevezte ki. Eredetileg csak az Eb-selejtezők négy hátralevő mérkőzésére kapott megbízást, ám a sikeresen megvívott pótselejtezők után azonnal hosszabbítottak vele – a következő világbajnokságig.

Megháláták a bizalmát

Érdemes egy mondat erejéig elidőzni a norvégok elleni két meccsnél. Ez volt az a párharc, amelyben Storckon és a stábon kívül nem sokan adtak esélyt a magyaroknak. Az interneten hónapokig keringett annak a norvég riporternek az öröme, aki a sorsoláson először látta meg, hogy minket kaptak ellenfélül. Aztán jött egy idehaza jobbára ismeretlen fiatal focista, bizonyos Kleinheisler László, és az ő góljával a magyarok győztek Oslóban, az első meccsen. (Aztán itthon is nyertünk 2-1-re, és az ország felállva tapsolt.)

Kleinheisler egy személyben magyaráz meg mindent Bernd Storckkal kapcsolatban. Észrevesz egy focistát, aki éppen büntiben van; sem a saját csapatában, sem annak fiókcsapatában nem kap játéklehetőséget. Eredetileg nem is a válogatottba hívja, hanem azért, hogy a norvég meccs előtt, az edzőtáborban ő játssza el Odegaardot, a norvégok egyik ászát egy edzőmeccsen. Aztán Storck számára egyértelművé válik, hogy a vörös fiatalember (mellesleg állítólag a Videotonért lelkesedő miniszterelnök kedvenc játékosa) éppen az a hiányzó láncszeme a csapatnak, amit keresett.

Nem érdekelte Storckot, hogy Kleinheisler nincs formában, majd ő formába hozza. Épp így az sem érdekelte, amikor egy ország kiabálta a fotelből, hogy azonnal cserélje le Szalai Ádámot. A csatár hónapok óta nem lőtt gólt, csapatában alig kapott játéklehetőséget. De Storck szemében ő fontos fogaskereke volt annak a gépezetnek, amit elképzelt. És aztán jött az osztrákok elleni, első Eb-meccs, ahol – ki más, mint – Szalai lőtte az első gólt. „Ha megbízik valakiben, amellett tűzönvízen át kitart ” – mondja Talabér Attila.

A magyar és a nemzetközi sajtó a Norvégia elleni sikeres pótselejtező óta találgatja: mi lehet Storck titka? A német gyakorlatilag sutba dobott mindent, amit a magyar futballközeg evidenciának vett: a legjobb játékosokat, a klubedzők mindenhatóságát, az örökös belebeszélést a szövetségi kapitány munkájába. A biztos védekezésen, de nem otromba bekkelésen alapuló, kulturált passzjátékot akarta meghonosítani, és – látva az osztrákok, valamint az Izland elleni mérkőzéseket – elmondhatjuk: ez sikerült is neki. Storck megtalálta azokat a focistákat, akik képesek végrehajtani az ő elképzeléseit.

Nem kér semmi megvalósíthatatlant, de azt elvárja, hogy mindenki pontosan azt tegye, amit kér. Munkamániás. Kollégái mesélik, hogy néha 18 órát dolgozik egyhuzamban, és ha éjszaka eszébe jut valami, felkelti a segédedzőket, hogy megbeszélje velük.

A közegellenállás ellen

Mára már mindent tud rólunk, magyarokról is. Még a pótselejtező előtt adott egy hosszú interjút egy német lapnak. Ebben a túlzott tiszteletet és a múltba nézést nevezte a magyar foci két legnagyobb rákfenéjének. „A fiatal játékosok nagy tisztelettel tekintenek az idősebbekre, túlságosan is naggyal. Nagyon félénkek, szorongóak, tartózkodóak. De mindennek oka van. A magyar futball nagyon hierarchikus módon épült ki. Gyakran többet számít egy játékos tapasztalata, mint a valós tudása. Kétségtelenül léteznek Magyarországon tehetségek, de emiatt nagyon nehéz nekik. Több esélyt kéne kapniuk a klubjaikban. Szövetségi kapitányként példát akarok mutatni ebben – mondta Storck. – Semmiképp sem nevezném bátornak vagy előremutatónak ezt a közeget. A játékosoknak újra és újra a fejükbe kell verni, hogy merj vállalkozni, emeld fel a fejed, nézz az ellenfél szemébe, és légy büszke, hogy ezt a mezt viseled!” Szerinte a félelem egyik oka éppen az, hogy a magyarok imádják saját focimúltjukat. Talán, mert – eddig – nem volt igazán jelenük. „Talán túl hosszúak az árnyékok. Nézz körül Budapesten: Puskás Ferenc köszön vissza mindenhol. Még sört is neveztek el róla. A sikerek hatalmasak, a hagyományok tiszteletre méltóak, de ez bénítóan is tud hatni” – jegyezte meg Storck az interjúban.

A Mester egyébként is gyakran ad interjút, nem zárkózik el a sajtó elől. Mindenre válaszol, tudja, mire képes a média. És profi módon él is vele. „Megemelem a kalapomat, ahogy haladunk előre a tornán. Mitől lennék meglepve? Az eredményt látva? Biztos voltam benne, hogy a csapatnak sikerülni fog úgy is, hogy változtatunk rajta” – mondta a portugálok elleni parádés mérkőzés ( 3-3) után. Aztán, amikor a riporter megpróbált párhuzamot vonni a 2009-es, 20 éven aluliak világbajnokságán bronzérmet nyert csapattal, Storck bekeményített: „Róluk beszéljünk, mert megérdemlik (mármint a maiakról – a szerk.). Hagyjuk a múltat.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!