Tudják, kik azok a rossebbakák?
A 44-es számú kaposvári gyalogezred katonái, akik nagyjából 1860-tól adták a város helyőrségét. Fennállásuk közel 60 éve alatt nevük összeforrt Kaposvárral, s közben sajátos szavajárásukból, a rossebezésből egyfajta legenda épült köréjük. Annak ellenére, hogy a Habsburg uralkodóra felesküdött katonaságról van szó, a város harcok nélkül is, később aztán, az első világháborúban még inkább hősként tekintett rájuk. Közös civil-katona bálokat, lövész- és sportversenyeket rendeztek: a 44-es tisztikar például mindenki számára használható tekepályát nyitott a katonai kaszinó kertjében. A nagy háború sorra végigjárt csataterein minden korábbinál véresebb hírnévre tettek szert – Illyés Gyula azt mondja róluk nem sokkal a háború kitörését követően, hogy „négy hónap alatt négyszer semmisült meg, s négyszer támadt fel újra” a legendás kaposi ezred. A 44-es gyalogezred hősiességét ma egy oroszlánnal viaskodó Herkules-szobor hirdeti a kaposvári Színház parkban, az elesettekre pedig a Hősök temetőjének katonasírjai emlékeztetnek. Az 1907-ben létesített temetőt eredetileg köztemetőnek hozták létre: olyan (főként kórházban elhunyt) halottakat temettek ide, akiknek nem volt hozzátartozója. Katonai jelleget 1912-ben két török baka adott a sírkertnek, akik a kaposvári hadikórházban haltak meg, s akiknek félholdas síremléke a mai napig látogatható. Innentől ide hordták névtelenül a külföldi hadifoglyokat, még később pedig a háború hősi halottait, többek között a híres-neves 44. gyalogezred rossebbakáit is. Már akinek a teteme valahogyan hazakeveredett.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
