Még ízlelgetem a kifejezést: Nemzeti Dohánybolt. Olyan elegáns, kifinomult. Nehéz lesz hozzászokni, de már szinte látom. Az enyém, én dolgozom benne. A Nemzetiben. Álmaimban már ott állok, nett egyenruhában, én adom a cigarettát a nemzetnek.
Leadtuk a pályázatot, mint az eminens diákok. Amúgy is trafik volt a bolt, jóformán csak cigit meg öngyújtót árultunk. Ezt csináljuk már időtlen idők óta, miért pont most hagynánk abba, amikor a kormány úgy dönt, hogy végre velünk is foglalkozik egy kicsit?
Százak számolgatják a zsebünkben maradó pénzt, segíteni akarnak. Nem lesz elég, ha csak cigarettát árulunk? Nem, nem lesz. Ezt mi eddig is tudtuk, nem kell hozzá nagy ész. Ha 4 százalék a hasznom minden doboz cigarettán – mert körülbelül ekkora az árrés –, hogy jövök ki ebből? Sehogy. Mondjuk egész hónapban eladok 5 millió forintnyi cigit. Ez kicsit több mint 6 ezer doboz, ami mondjuk naponta kétszázat jelent (de akkor dolgozom vasárnap is, ami nem túl nemzeties). Az államnak befizetett sáp után marad a kasszában kétszázezer forint. Bérleti díjra, munkabérre, eszem is, iszom is – nem tűnik túl jó üzletnek. Hát hova jutunk, ha már egy Nemzeti Dohánybolt is szűkölködik? Van, aki szerint az árréssel kellene variálni, 4-5 százalék helyett 10-re emelni. Jó lenne, igen, csakhogy ezzel emelkedne a cigi ára (kötve hiszem, hogy a gyártók a saját hasznukból engednének), pedig már így is érezni, hogy minden 20-30 forintos emelés után fogy a vevőkör. Vagy változtathatnánk, mondjuk, a kínálaton? Eddig lehetett nálunk venni vonaljegyet, rágót, elemet, csillogós matricát, egyebeket. Most jöhetne helyette a kaparós sorsjegy, meg hasonlók, de azzal mi befürödnénk. Itt van a szomszédban a lottózó, a szabály meg az, hogy csak 500 méterenként lehet egy olyan hely, ahol szerencsejátékokat árusítanak. Vagy lehetne tartani hírlapot, égetett szeszt, kávét, energiaitalt, üdítőt, ásványvizet. Remek, de mi jól járunk ezzel? Itt a szomszédban az újságos, én árulom majd helyette a napilapokat? Szemben a kocsma, tán a szakik majd nálam vételezik reggeli helyett a „csavaros kiflit”. Tíz lépéssel odébb viszont ott a közért, valószínűleg tőlük is sikerül vevőket lopnom a fergeteges ásványvíz-kínálatommal… Szóval, ki vagyok segítve. De még mindig jobb a helyzet, mint a kisboltosoknál. Ők nem pályáznak, mert nem éri meg. Nincs rá pénz, hitelt senki sem akar felvenni emiatt. Ők is belátták, hogy a vevő többnyire a cigiért jön be, mellékesen fogy csak a (nem csavaros, hanem sós) kifli, csoki, papírzsepi. Mostantól viszont csak erre építhetnek. Nincs most olyan üzlet, ahol ne rettegnének a július elsejétől. Akár így, akár úgy, mindenki szívni fog.
Hallom ám, hogy nem sokan kapkodnak a jelentkezéssel. Az érdektelenség miatt kénytelen meghosszabbítani a trafikkoncessziót a nemzeti dohánymonopólium. Mégsem akar itt mindenki Nemzeti Trafikos lenni? Pedig ha a kormány nekünk akar kedvezni, kutya kötelességünk örömmel igába hajtani a fejünket! A gyengébbek kedvéért: a meghosszabbított jelentkezési határidő arra jó, hogy az engedetlenkedők is belássák, be kell állni a sorba…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!