Egy vitán felül álló polgár. - Tíz éve volt az emlékezetes Gyurcsány–Orbán miniszterelnök- jelölti vita. Emlékezetes, mert sokak szerint azóta annak következményeit nyögjük. És emlékezetes, mert azóta sem volt ehhez hasonló vita. De lesz-e még valaha?

 
Gyurcsány-Orbán miniszterelnök-jelölti tévévita, 2006. április 5. - Fotó: Kovács Tamás, MTI

„Orbán Viktor elszokott a vitáktól. (…) Nekem az az érzésem, hogy a vezérszerephez, tehát ahhoz a választott, illetve számára kialakult szerephez ez tartozik. A vezér sose vitatkozik, a vezér kinyilatkoztat. (…) Ezzel a szereppel a vitatkozó attitűd teljesen idegen, és a szerep már Orbán Viktor fölött áll.”

A fenti idézetnek két pikantériája is van. Az egyik, hogy az, akitől származik – Tölgyessy Péter –, az elhangzás pillanatában a Fidesz parlamenti képviselője. A másik éppen a pillanat: 2006. április 5., az utolsó miniszterelnök-jelölti vita estéje. Így, a tizedik évfordulón már könnyű okosnak lenni, de aznap megmondani, hogy amíg Orbán Viktor lesz ennek az országnak a vezetője, addig senki nem fog itt vitatkozni vele nyilvánosan – éleslátásra vall.

Pedig Orbán Viktor 2006-ban már gyakorlott vitatkozónak számított. 1998-ban fiatalos lendülettel iskolázta le Horn Gyulát, 2002-ben nagyjából egálra hozta a csörtéjét Medgyessy Péterrel, igaz, akkor ezzel Medgyessy többet nyert. De Orbán 2005-ben sem vallott kudarcot, amikor elfogadta a regnáló miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc kihívását, és vitázott vele parlamenti dolgozószobájában.

Az első vita, a Horn Gyulával vívott csörte volt számára a legszebb és a legmaradandóbb. Elsősorban azért, mert ez volt az, amit nagyon akart. És valószínűleg az utolsó is. Orbán stábja pontosan feltérképezte a miniszterelnököt: régi motorosról lévén szó, ismerték minden mozdulatát, váratlannak aligha nevezhető reakcióit. A vita előzményeit ismerők szerint Orbán direkt megváratta Hornt, aki a kezdésre már elég ideges volt. A sötét öltönyében elég öregesen mutató kormányfőt nagy, fekete állami kocsi hozta a Közgáz épületéhez, amíg Orbán a Duna túloldalán, a Gellértben múlatta az időt. Aztán pár perccel a kezdés előtt megjelent egy maga vezette kisautóban, világos zakóban, elegánsan, ruganyosan. Még el sem kezdődött a vita, ő már nyert.

Medgyessyvel kétesélyes volt a dolog, főleg a várakozások miatt. Az akkori szocialista miniszterelnökjelöltnek nem szónoki és vitaképessége volt az erőssége, tudta ezt az egész ország. Orbánnak lavíroznia kellett a partner megalázása és a választók meggyőzése közti szűk mezsgyén. És Medgyessy mindenkit meglepett: felkészült volt, összeszedett, szimpatikus és elegáns. Ráadásul – mesélik – a vitát vezető Bárdos András véletlenül úgy helyezkedett a színpadon, hogy kitakarta a miniszterelnököt a padsorokból segíteni igyekvő kommunikációs tanácsadót, az azóta elhunyt Wermer Andrást, így Orbán támasz nélkül maradt. A végeredmény fifty-fifty volt, a választást viszont Medgyessy és a szocialisták nyerték.

A szocialisták és szabad demokrata koalíciós partnereik emlékezetes konfliktusa nyomán – félidőben – miniszterelnököt cseréltek, így Gyurcsány Ferenc vita nélkül került a bársonyszékbe. A Fidesz kommunikációja ettől kezdve a kormány legitimációját vette célba, aminek egyik eszköze volt a pártelnök, Orbán Viktor kivonása a politikai arénából. Ez nagyjából azt jelentette, hogy a legnagyobb ellenzéki párt vezetője legfeljebb a folyosón találkozott a regnáló miniszterelnökkel, akkor is nagy ívben kikerülte. Érvek és ellenérvek alig hangzottak el, elindult az üzengetés és a karaktergyilkolás.

Nem múlt el parlamenti ülés anélkül, hogy a szocialisták (és sokszor maga a kormányfő) ne szólította volna fel Orbán Viktort, térjen vissza a T. Házba, mert ezért kapja a fizetését. Orbán 2005 őszén tért vissza, de akkor már túl volt egy újabb – ezúttal Gyurcsány Ferenc által kierőszakolt – tévévitán. A miniszterelnöki dolgozószobából közvetített monstre élő adásból ma már csak a hosszú fejtegetésekre és a dögunalomra emlékszünk.

A későbbi közvélemény-kutatások szerint Orbán nem nyert, de nem is veszített. Viszont rájött arra, hogy Gyurcsányt nem fogja tudni legyőzni egy nyílt vitában. Stábja ezért mindent elkövetett annak érdekében, hogy vagy egyáltalán ne legyen vita a választások előtt, vagy ha lesz, akkor olyan kötött szabályokkal, ami szinte kizárja az érvek gyors ütköztetését. Mindent bevetettek, hogy Gyurcsányt jelentéktelenebbnek tüntessék fel.

„Deutsch-Für Tamás szükségesnek nevezte, hogy a miniszterelnök-jelölti vitában Gyurcsány Ferencen és Orbán Viktoron kívül az SZDSZ és az MDF is képviseltesse magát. Gyurcsány Ferencnek nincs kifogása az ellen, hogy Orbánon kívül más is résztvevője legyen az eseménynek, az SZDSZ és az MDF pedig élni is kíván a lehetőséggel” – írta a vita előtt egy hónappal az MTI. Aztán mégis két vita lett, a másodikon valóban jelen volt az összes parlamenti párt elnöke. De ki emlékszik már arra? Annál emlékezetesebb az első, a végül mégis létrejött páros összecsapás, a Gyurcsány–Orbán vita, ahol a disputát moderáló két újságírónak (Rábai Balázs és Süveges Gergő) csak annyi feladatuk volt, hogy ismertették a szabályokat, felolvasták a kérdésköröket és egyenként szólították a beszélőket.

De ez a tíz évvel ezelőtti médiaesemény már csak azért is emlékezetes, mert sokak szerint azóta annak a vitának a következményeit nyögjük. Orbán ugyanis ott szenvedte el politikai pályája tán legnagyobb vereségét, legalábbis ez idáig. „Ez a vita már nagyon nehezen jött létre – emlékszik vissza Lakner Zoltán. – Ennek pedig az akkorra kialakuló óriási bizalmatlanság volt az oka. A politikusok egymással és a sajtóval szemben is egyre paranoiásabban viselkedtek. Jól példázza ezt a vita »antiszeptikus« környezete. Egyetlen spontán dolog volt benne: az, hogy legalább egymásra reagálhattak.”

De hiába volt minden óvintézkedés, a miniszterelnök hengerelt.

Gyurcsány – így utólag visszanézve – modoros volt, de még mindig mérföldekkel lazább és meggyőzőbb, mint Orbán. „A Medgyessy– Orbán vitából csak az maradt meg a népemlékezetben, hogy M. P. előre letette a fegyvert. Most nem kell semmilyen fegyverletétel, elég, ha Gy. F. fesztelenül viselkedik, ezzel már kellően zavarba hozza az ellenfelét, aki retteg, de persze mindent el fog követni, hogy ezt leplezze” – írta az egyik felkészítő. Azt minden elemző megjegyezte, hogy Gyurcsány taktikája volt a nyerő. Ő ugyanis Orbánnal vitázott, míg ellenfele folyamatosan a kamerába, vagyis a nézőkhöz próbált beszélni.

„Megmondom őszintén, én úgy gondoltam, hogy dögunalmas vita lesz, mindkét fél úgy fog viselkedni, ahogy egy rossz világbajnoki döntőn viselkedik mindenki, zártan védekezik, és arra vár, hogy az ellenfél hibázzon, és csak akkor mozduljon meg. És ehelyett Gyurcsány Ferenc az első pillanattól kezdve rohamozott vad elszántsággal, és ez érdekesítette a vitát” – mondta a szópárbaj estéjén Friderikusz Sándor műsorában Tölgyessy Péter. Az aznap este, 1000 fő megkérdezésével elkészített kutatás szerint az emberek 54 százaléka gondolta úgy, hogy a vitát Gyurcsány nyerte, és csak 23 százalékuk mondta, hogy Orbán. Ekkora különbséget még egyetlen jelölti vita után sem mértek.

„Gyurcsány Ferenc nagyon győzött a vitában, ez nem is sima győzelem volt: inkább triumfálás – mondja Lakner. – Ez is oka annak, hogy Orbán Viktor, ha teheti, még egyszer nem kerül ilyen szituációba, vagyis nem vitázik. Ugyanakkor ez a vita alapozta meg Gyurcsány Ferenc mai napig tartó nimbuszát, azt gondolom, hogy őt ez az élmény tartja a mai napig többé-kevésbé a politika élvonalában” – állítja a politikai elemző, hozzátéve, hogy – bár akkor ezt kevesen vették észre – már ott voltak a miniszterelnök későbbi politikai megsemmisítésének aknái. „Ebben a vitában, amit körülbelül 4 millióan néztek, hangzik el, hogy nem lesz vizitdíj. Majd 2 hónappal később bejelentették, hogy bevezetik. Ez a nyilvánvaló hamis kampányígéret alapélménye lett a társadalomnak. Ezután jött az elbukott népszavazás a vizitdíjról, és az ujjal mutogatás: hazudtak.” Aztán jött Őszöd, a tüntetések, és végül a bukás. Mondhatjuk – mert így van –, hogy amúgy Orbánt később darabszámra és súlyra lényegesen több hazugságon lehetett volna és lehetne rajtakapni, de ezek nem okoztak akkora földrengést, mint az első, ami egy győztes vitában hangzott el – mondja Lakner.

Tíz éve nincs vita. Beszédek és üzenetek időről időre elhangoznak, de a politikusok nemigen ülnek le nyilvánosan egy asztalhoz vitázni. Maga a rendszer olyan, hogy nincs kinek kivel vitáznia. 2006-ban még nyilvánvaló volt, hogy a szocialistáknak a Fidesz az ellenfele, Gyurcsánynak Orbán. Ma – köszönhetően a baloldal megosztottságának és a kormánypártok által kialakított választási és médiarendszernek – a miniszterelnök nagy nyugalommal mondhatja: minek vitatkozzon? És főleg kivel? „Én abban reménykedem, hogy Orbán Viktor egy ponton nem lesz már abban a helyzetben, hogy kivonhassa magát egy ilyen vita alól. Vagy másképpen: én azt tudom elképzelni, hogy amikor Orbán meggyengül, akkor már nem vele kell vitatkozni” – jövendöl Lakner Zoltán.
 


Gyurcsány Ferenc
„Ön fél a számoktól, mint ördög a tömjénfüsttől. (…) Én azt tudom mondani, ha valamit állít Elnök Úr, próbáljon meg számokkal. Nem elég ám a szónoklat. A vezetés döntést igényel, a döntéshez pedig muszáj ismerni az országot.”

Orbán Viktor
„Mindannyian látjuk, hogy lassacskán olyanná alakul át a világ, hogy a gyerekeink ugyannyi vagy esetenként több időt töltenek a pedagógusokkal és az iskolában, mint amennyit a szüleikkel tölthetnek. Ezért különösen fontosak az iskolák. Az elmúlt négy évben a magyar oktatási rendszer kaotikussá vált.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!