Három éhségmenetté olvadt össze szombatra az eredetileg tizenegy. A hideggel dacolók, a gumipapucsban gyaloglók a fővárosba tartanak, hétfőn 17 órára érnek a Kossuth térre. Olykor provokálják őket, ám többnyire szimpátia kíséri útjukat. Az „északi fronton” jártunk.
Gyöngyös, a pártok és társadalmi szervezetek háza, szombat reggel fél nyolc. Az éhségmenet tucatnyi résztvevője a földszinten egy teremben aludt, a falnál már halomba rakva a takarók, hálózsákok, matracok. Most reggeliznek. Zsömle, margarin, olcsó parizer. Egy nyers uborkán is osztoznak. Nem úgy fest, mintha „luxusmenet” lenne, aminek a Jobbik szóvivője nevezte, miután „szemtanúktól úgy értesült”, hogy Nyakó István szocialista képviselő a társaival a gyöngyösi strand szaunájában pihente ki az aznapi nagy menetelés fáradalmait.
– Méghogy luxus? Nézzen csak körül! – fortyan fel Aradi Dániel Ózdról. – Igaz, voltunk a termálfürdőben este, mert itt, a házban, nincs tisztálkodási lehetőség. Köszönjük a házigazdáknak, mert a segélyből erre tényleg nem futná.
Dániel egy hete gyalogol s már az első napon feltört a lába a kopott öreg sportcipőben. Biceg, de nem adja fel. A 22 éves ózdi munkanélkülinek van személy- és vagyonőri, gépkezelő-szerelői, kertész, erdőművelő képesítése is, de tavaly csak két és fél hónapot dolgozhatott egy tiszaújvárosi összeszerelő üzemben, 60 ezerért.
– Kaptam még 27 ezer ápolásit édesanyám után és 22 ezer 800 forint segélyt. Ebből megélni? Az ember gyűjti a sárga csekkeket és próbál nem megfagyni télen. Élelmiszerre alig futja. Mifelénk az a szabály: a gyerekek, az asszonyok esznek először, a többiek csak akkor, ha jut.
Befut Tóth Imre Miklós, az éhségmenet- mozgalom egyik elindítója egy doboz bejglivel. Őt egy idős házaspár hívta meg, hogy ha erre jár, aludjon náluk. Ők küldték a süteményt az éhségmenetnek. S hozzáteszi: más ez a menet, mint a tavalyi. Többen és többfelől jönnek. A hangulat pedig elkeseredettebb… Jön még néhány csatlakozó, ők is ráírják nevüket az egyik „Munkát, kenyeret!” zászlóra, és indulunk. Két rendőrautó biztosítja a sort. Mellettünk autósok dudálnak, utasok integetnek a vonulóknak. Olyik hangosan buzdít: „Hajrá!” A buszmegállónál várakozó férfi odaugrik a masírozókhoz: „Veletek vagyunk!” Egy BMW ablakából pedig kiordít valaki: „A k… anyátokat!” és a menethez vág egy zsömlét, épp Aradi Dánielt találja el.
Nézem az arcokat.
Itt a 48 éves Horváth Béla Felsődobszáról. Ő 2005 óta munkanélküli, a helyi roma érdekvédelmi szervezet vezetője.
– Munka mifelénk nincs, segélyből élünk a 17 éves fiammal. Van egy kis földünk, 500 négyszögöl, azt ültetjük be burgonyával, zöldséggel, hogy kihúzzuk a telet. Azért jöttem el az éhségmenetre, hogy vegyék már észre, milyen nagy a szegénység! Ha összefognak a szegények és eljönnek a parlament elé, nagyon sokan leszünk. Csak azt nem értem, más roma vezetők, miért nincsenek itt…
Ipacs János 39 éves, Hétről, egy zsákfaluból jött. Érettségivel és két szakmával december 31-ig közmunkás volt, brigádvezető a vízügynél.
– Hetente fizettek. Vagy ettem, vagy számlát fizettem. Nem tudtam félretenni. Egy hónapig nagykabátban aludtam, nem volt kajám sem. Most kaptam két köbméter „szociális” fát és álláskeresői járadékot. Talán megúszom tavaszig. Az éhségmenet napjai alatt sokan jobban élünk, mint otthon, mert minden napra jut meleg étel…
A mellettem lépdelő férfi lábára pillantok: bár fagy, de ő a zoknira csak egy jól szellőző kerti gumiklumpát húzott! Csorba József Attila Felsőzsolcáról indult.
– Három napja, Mezőkövesdnél ment szét a bakancsom, még jó, hogy ezt a papucsot magammal hoztam tartalékként. Én bírom, talán a lábbelim sem megy szét ma. Jelenleg munkanélküli vagyok, de március 20-án kezdhetek Monoron: egy fatelepen leszek biztonsági őr.
Déltájban Hort előtt újabb csatlakozókat hozott egy mikrobusz Fótról, s Horton már várták a menetet az út mellett, volt, aki meleg teával, más almás süteménnyel, pogácsával kínálta őket. S Hatvanban már hatvannál többen voltak…
– Szombatra csak három éhségmenet maradt. A Somogy, Baranya és Tolna megyéből indulók Székesfehérváron találkoztak, ott csatlakoztak hozzájuk a Komárom megyeiek s nyugat felől masíroznak tovább Budapest felé. A Békésből, Csongrádból és Bács-Kiskunból indulók Kecskeméten egyesültek „alföldi éhségmenetté”. És a miénk a „keleti front” a szabolcsi, borsodi, polgári, hevesi éhségmenet, s épp most értünk Hatvanba, itt csatlakoztak utolsóként a nógrádiak is – mondta tegnap 16 órakor Komjáthi Imre, a Közmunkások Szakszervezetének társelnöke. – Eddig 4-500 ember vett részt az éhségmenetekben, hétfőn délután legalább tízezret várunk a Parlament elé. Csatlakozott hozzánk az Autonómok szakszervezeti konföderációja, a vegyészek, a vasutasok, a bányászok szakszervezetei és tucatnyinál több civil szervezet. Át fogjuk adni a petíciónkat, csak legyen, aki átveszi!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!