„Készülj fel, hogy két évet fogsz öregedni az első tárgyfelvétel alkalmával” – hangolják rá elsőéves jogász gólyáikat mentoraik első órarendjük összeállítására.

Idősebb testvérektől, szülőktől gyakran megkapják a főiskolások: „Bezzeg a mi időnkben véres harcok folytak azért, hogy a tanszékekre kifüggesztett szemináriumi jelentkezési lapokra felkerüljön a nevünk!” A mai rendszer, azaz az interneten történő órarend összeállítás pofonegyszerűnek és hipergyorsnak tűnik a legtöbb halandónak. Ám ez egyáltalán nincs így. A web2-es felületen a folyosói lökdösődésnél, a nevek celluxszal való leragasztásánál jóval komolyabb harcok folynak a népszerű órákra való bejutásért. Ehhez jön még a rendszer túlterheltségéből fakadó honlapleállás, és egyéb kellemetlenségek. Az ELTE jogi karán a tárgyfelvétel kezdetekor az a nyerő, aki a leghamarabb tud kattintani a szemináriumokra. Ha valakinek lassabb az internetkapcsolata, annak komoly következményei lehetnek: féléves csúszást is eredményezhet, ha egy-egy szemináriumra nem fér be a hallgató. A leendő jogászok közül sokan fokozott verejtékezésről, szívinfarktus közeli állapotról számolnak be, ha a tárgyfelvételről kérdezik őket. Akinek sikerül a B-, C-, vagy éppen D-terv használata nélkül – mert egy jogásznak ilyet is érdemes készítenie –, az eredeti elképzelések szerint felvennie előadásait, az valódi kiskirálynak érezheti magát a jurátusok között. Persze a tárgyfelvétel sem okoz mindenhol ekkora gondot: egy utcával odébb, az ELTE Bölcsészettudományi Karán két kattintással, egy laza kávézás mellett mindent el lehet intézni, a legtöbb szakon a kötelezően válaszható szemináriumokból is többfélét hirdetnek meg, ezért nem akkora a tolongás egy-egy órára, ráadásul a legtöbb esetben nem szabják meg a jelentkezők számának felső határát sem. Az órarendjüket érzésből összeállító Trefort-kerti bölcsésznövendékek számára elképzelhetetlen, hogy jogász felebarátaik a tárgyfelvétel előtti éjszakákon saját verejtékükben, álmatlanul fetrengenek ágyukban. A felsőoktatási intézmény kiválasztásakor érdemes tehát feltenni magunknak a kérdést: mennyire erős az a bizonyos cérnánk!

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!