Miután elhagyták sajtóvezérei, Simicska Lajos előbújt és legecizte Orbánt.
- Az alapvető kérdés, hogy a kormányfő egyedül marad-e a porondon vagy Simicskával együtt elesik.
- A harc egy gazdasági rendszerváltásért zajlik.
Már el kellett volna indulnunk, csak hát megcsúsztunk a tegnapi események miatt, mosolyog ki szemérmesen a kerítés felett Simicska Lajos. Az ország első számú oligarchája megeteti a két kutyát, s már startol is szánkózni, interjút későbbre ígér. Amit „tegnapi események”-ként emleget, azt a sajtó médiaháborúnak aposztrofálja. Ám hiba lenne ezt a finomkodó kifejezést használni, célszerűbb egész pályás háborúról beszélni. Tény, a kormányzat újraértelmezett reklámbevétel-adója valóban súlyos veszteségbe vinné Orbán Viktor volt szobatársának médiaérdekeltségeit.
Ám a sajtóbirodalom nem önmagáért a profitért fontos, hanem érdekérvényesítő volta miatt: képes a nyilvánosság előtt „szerecsent mosdatni” gyanús közbeszerzéseket; elengedhetetlen része az imázsépítésnek; nyomást lehet vele gyakorolni akár a kormányra is; fontos csatorna a szimpatizánsok felé. Magyarán a Simicska médiaérdekeltségeit beszántással fenyegető kormányzati lépés nemcsak a sajtóbirodalomra jelent fenyegetést.
Az inkriminált intézkedés, hogy a kormány – leginkább Merkel kancellár nyomására – a jövőben nem sávosan szedi be a reklámbevételekre kivetett adót (így az RTL-nek sem kell emiatt a hirdetési pénzei felét becsengetni a költségvetésbe), hanem minden médiaszereplőtől egységesen elkéri a reklámbevételek 5 százalékát.
Csakhogy ez a lépés a kisebb, kevésbé nyereséges kiadókat is padlóra küldheti – köztük Simicska Lajos érdekeltségeit. A félelem jogos, hiszen Ausztriában egy azonos mértékű sarc kivetése után a kiadók 19 százaléka húzta le a rolót. Azaz miközben a kabinet a német demokrácianyomásra kihúzza az RTL fejét az adóhurokból, felszámolja az ellenzéki vagy csak kevésbé kormánybarát orgánumok egy részét. (Az a kormányzati felvetés, hogy a kabinet adott összeget kíván beszedni ebből a sarcból, ezért teríti most egységesen a médiapiacon, nem állja meg a helyét: egyértelmű, hogy a „behalt” kiadók nem fizetik be a kirótt adót.)
És hát egyértelmű volt, hogy a kabinet nem bánja, ha a balos lapokkal együtt a Simicska-érdekeltségek is megrogynak. Pár hónapja arról szóltak a hírek, hogy Habony Árpád, Orbán Viktor első számú kommunikációs tanácsadója át akarja venni a Simicskamédiát, aztán pár hete kiszivárgott, hogy Orbán világossá tette nem pumpálnak több állami pénzt a jobbos orgánumokba. (Ezzel párhuzamosan féltucat csatornán támad majd a feltőkésített közmédia, Habony bábáskodásával.)
Márpedig a Kantar Media adatai szerint a Heti Válaszba 298 millió forintot, a Magyar Nemzetbe 868 millió forintot nyomott az állam – így a bevételük 42 százalékát nem a piacról kellett összeszedniük. A Metropolt majdnem 3 milliárd forinttal dotálta a költségvetés, és a Class FM is legalább 1,7 milliárd forintot kasszírozhatott. (A Music FM nem egészen 300 millióval beérte.) Azaz, ha Orbán elzárja a hirdetési csapokat, akkor Simicska orgánumai kiszáradnak – az viszont sok milliárdot kaszál, akihez átirányítják az állami forintokat.
A „kiszáradást” támasztja alá, hogy a mintegy 174 milliárdos reklámpiacon körülbelül 160 milliárd forintot az 5 milliárd forint nettó árbevételt meghaladó forgalmú cégek tesznek el, de így is 1,6 milliárd forinttal bukóban van a piac.
Mindenesetre azok, akik jelen voltak az inkriminált „csapelzárási” megbeszélésen, pénteken – lelkiismereti okokból – felmondtak, Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztőjének kivételével. Ment Liszkay Gábor, a Magyar Nemzet főszerkesztője, a Hír Televízió elnöke, Gajdics Ottó, a Lánchíd Rádió főszerkesztője, Élő Gábor, az MNO főszerkesztője, Szikszai Péter, a Hír Televízió vezérigazgató-helyettese, Csermely Péter és Szerető Szabolcs, a Magyar Nemzet főszerkesztőhelyettesei. Liszkay tulajdonostárs is volt, üzletrészét nyomban eladni kényszerült az őrjöngő Simicskának.
Akit az dühített, hogy nem tudta, mire készülnek emberei, így első felindulásból gecinek titulálta Orbánt, de azt mondta, elvi alapon teszi, ugyanis az zavarja, hogy a miniszterelnök bármikor megvakarhatja a fejét, és duplájára emelheti a médiaadót. Megjegyzendő: ez az autoriter magatartás sem a banki különadók, sem az élelmiszerláncok megsarcolásakor nem zavarta.
Azt Simicska cáfolta, hogy lapirányítói azért álltak volna fel, mert egy dossziét kaptak Orbánról. A volt kollégiumi szobatárs szerint ő soha senkinek nem mondta, hogy személyében támadja a miniszterelnököt vagy annak családját.
Persze az is igaz, hogy Simicska, ha úgy döntene, képes lenne finanszírozni médiabirodalma veszteségét, hiszen például csak tavaly 500 milliárd forintnyi közpénzhez jutottak érdekeltségei. Ha viszont eltűnik a médiája, akkor a zsaroló/ érdekérvényesítő potenciálja is csökken. Márpedig a jelek alapján az nem elég, hogy Bayer Zsolt szerint tényleg ő tartotta 1994 után életben a Fideszt, 1998-ban ő teremtette meg a párt gazdasági bázisát (részben APEH-elnöki ténykedésével), illetve ő hozta össze Orbánnak az első kétharmadot. (A mondás szerint 2010 és 2014 között Orbán volt a politikai kormányzó, Simicska a gazdasági. Ő volt a rettegett pártpénztárnok, aki elé nehezebb volt bejutni, mint a miniszterelnökhöz.)
Ám az előző ciklusban Orbán kinevelte a saját oligarcháit, akik csakis hozzá kötődnek, és most helyet kérnek.
Ám, hogy kapnak-e, az így is erősen kétesélyes: míg Simicska szánkózni ment, Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője máris arról beszél, hogy nem biztos az 5 százalékos sarc kiterjesztése.
ÖSSZEÁLLÍTOTTA:
DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA,
NAGY B. GYÖRGY
-------------------------------------------
ÍGY LÁTTÁK
Népszabadság: Hozza a baloldalon elvárt kötelezőt, de semmi extra, csak egy korrekt összefoglaló: „Most már totális a médiaháború Simicska és Orbán között”.
Népszava: Egy közepesen rossz karikatúrán egyenesen áldozatként mutatják be Simicska Lajost, kihangsúlyozva, hogy még akár a testi épségét is féltheti.
Magyar Hírlap: Kissé eldugva, de jól érthető módon fogalmazza meg hitvallását: „Nemet mondtak az ellenzékiségre Simicska Lajos médiacég- vezetői”.
Magyar Nemzet: Egy hírösszefoglalóra futotta: „Botrány a reklámadó miatt”. Egy szó sincs gecizésről, elvekről annál inkább.
Blikk: Egyedül a bulvárlap vállalta be a „Simicska: Orbán egy g*ci!” címet, az esetet pedig alpári stílusú háborúskodásnak nevezi.
Kivéreznek
Ha életbe lépne az egységes, 5 százalékos reklámadó, amelyet Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter lebegtetett meg, akkor azzal a kisebb médiacégek sokkal rosszabbul járnának.
Orbán mondta Simicskáról:
„Simicska Lajos volt a legokosabb
közöttünk.” (1989. április)
„A mi felfogásunk szerint oligarcha az a milliárdos, aki közvetlen politikai hatalmat is akar szerezni a gazdasági súlya mellé, és az ország fontos ügyeinek eldöntését is saját hatáskörbe akarja vonni. Nálunk ez nem elfogadott, és nem is lesz. Nagytőkések mindazonáltal Magyarországon is vannak, mint a piacgazdaságban, és nagy vagyonnal vállalkozók is. A nemzeti együttműködés rendszerében oligarchák nincsenek, de természetesen a magyar nagytőke képviselői ott vannak.” (2012. május)
Simicska mondta Orbánról:
„Egy nagy csalódás számomra, államférfinak képzeltem, de rá kellett jönnöm, hogy nem az.”
„Igen, fenntartom: egy geci (Orbán – a szerk). Lehet, hogy holnap reggel visszavonom, mert már lenyugszom.”
„Az Orbán-kormánynak vannak olyan törekvései, hogy gyakorlatilag föl akarják számolni a független médiát, de természetesen ennek a média, a mi médiánk ellen fog állni, és kurvára le fogja szarni, hogy az Orbán mit akar.”
(2015. február)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
