Ijedtség van a Fideszben, Orbán egzisztenciális kérdéssé tette a mozgósítást

Brüsszelnek kuss, de a határon túli kettős állampolgárok eldönthetik, hogy ki élhet Magyarországon; Orbán Viktor megvétózza a polgármesterek újrázását, ha településük népe nem jeleskedett a népszavazási részvételben; az önkormányzati lakásokat betelepítés esetén migránsok foglalhatják el – ilyen (teljesen igaz, illetve teljességgel ostoba) elméletek kavarognak a népszavazás körül. Ám ezek a teóriák nem a legdurvábbak, ugyanis mind arról szólnak, hogy a hatalom a végsőkig kihasználja mozgásterét – de nem lépi át a jogi korlátokat. A legsúlyosabb „közvád” viszont arról szól, hogy a kormány nem tartja magát a szabályokhoz, és – tömeges vélekedés szerint – elcsalja a választást.

És ez a percepció nem véletlenül alakult ki. A kabinet módszeresen gyengítette a nép véleménynyilvánítási jogát – csak az irányított közakarat érvényesülését biztosítja. A folyamat első lépése az volt, hogy 2012-ben egyfordulóssá tette az országgyűlési választásokat és eltörölte a részvételi korlátot. Azaz ad absurdum a 8,2 millió választópolgár 20-30 százaléka is simán elegendő egy parlamenti voksoláshoz, és ha ennek a vastag többsége fideszes szavazó, akkor a mandátumszámítási szabályok szerint simán lehet kétharmados többsége a T. Házban a kormánynak. Az országgyűlési választások lebutításával párhuzamosan viszont a népszavazás szabályait „felkeményítette” a Fidesz.

Egyrészt drasztikusan csökkentette azon témák számát, amikről referendumot lehet tartani. Másrészt kibővítette azok körét, akik népszavazást kezdeményezhetnek (immár gyakorlatilag bárki), ám ezzel párhuzamosan rendkívül göröngyössé tették a kezdeményezés elbírálásának útját, figyelmeztet Tóth Zoltán.

Ugyanis egy tucatnyi fórum – Nemzeti Választási Bizottságtól a Kúriáig – elgáncsolhatja a referendumot.

Ám ha minden szűrőn átmegy, kopaszokkal még meg lehet akadályozni, utal vissza a választási szakértő arra az incidensre, amikor a vasárnapi boltzárról szóló MSZP-s kezdeményezés beadását „Fidesz közeli izomemberek” akadályozták meg.

Amit a társadalom rezignáltan vett tudomásul.

Úgy tűnik, az emberek beleszoktak, hogy nincs érdemi beleszólásuk az ország életébe. A kérdés az, milyen mérvű ez a beletörődés. Érdemes felidézni, mit gondolnak az emberek a korrupcióról. Nagyjából háromnegyedük biztos benne, hogy a politikusok mutyiznak, csakhogy ez a meggyőződés nem befolyásolja az átlagválasztókat, amikor voksolnak.

Márpedig, ha ugyanilyen a polgárok viszonya a választáshoz (értsd: a voksolás szerves része a csalás), akkor hiába mondja mindenki, hogy a „hatalom magának számol”. Pedig egy tömeges mozgalommal minimalizálni lehetne az esetleges visszaéléseket – a jelenlegi referendumnál is.

A legszélesebb rés a pajzson az „emberi garancia” hiánya a szavazókörökben. Alapesetben úgy áll össze a szavazást felügyelő csapat, hogy a jegyző jelöl három független tagot (az ő delegálásukat a képviselő-testület szentesíti), illetve a parlamenti pártok küldhetnek „megfigyelőket” (értsd: szavazatszámláló tagokat). Csakhogy, emlékeztet Tóth Zoltán, 2006 után a fideszes vezetésű településeken a polgármesterek elragadták a jegyző „jelölési jogát”, és saját embereiket küldték függetlenként a szavazókörökbe (amihez a fideszes többségű közgyűlések készséggel asszisztáltak). Azaz a szavazatszámláló bizottságok pártközeli függetlenekből és pártdelegáltakból álltak – a fideszes többség adott volt. A helyzet annyiban változott, hogy ma a sorvadó támogatottságú ellenzéki pártok csak a szavazókörök alig harmadába képesek embereket delegálni, így a 11 ezer urnából csak 4 ezerre vigyáz az ellenzék. Magyarán a szavazókörök majdnem kétharmadában „egy irányba húznak” a szavazóköri megbízottak, ez pedig megkönnyít bármilyen „illegális akciót”.

Az a közkeletű vélekedés, hogy a szavazókörökben kicserélhetik a szavazólapokat, nem állja meg a helyét: a voksolási ívekkel ugyanis szigorúan el kell számolni, így nem lehet, mondjuk a szavazólapok 10-20 százalékát kicserélni, ugyanis a körök egyszerűen nem kapnak ennyit. A másik összeesküvés-elmélet szerint azért veszélyes otthon maradni, mert hiába nem ballag el a polgár az urnáig, az adatai ott szerepelnek a választójegyzékben, amiből a bizottságok dolgoznak, így a meg nem jelenők helyett a bizottság töltheti ki a szavazólapot. Ez reális, de korlátos veszély, ugyanis csak az urnazárás előtt lehet ilyesmit csinálni, hiszen a nap folyamán bármikor megérkezhet a „név valódi gazdája”. Ráadásul szavazás után 90 napig bárki kikérheti a rá vonatkozó adatokat, miszerint mikor, miképp vett részt a szavazáson, elkérheti a regisztrációs jegyzéken szereplő aláírását. Persze, jelezte a választási szakértő, ennek a kontrollfunkciónak csak akkor van értelme, ha több százezer otthon maradó ellenőrzi, mit is csináltak az adataival. Csak éppen nem akad senki, aki egy ilyen „kontrollmozgalmat” megszervezne. (Az már csak technikai hab a választási tortán, hogy a távol maradók helyett is csak csínján szabad kitölteni a voksíveket, hiszen egy-egy kiugró eredmény azonnal gyanús lehet.) Így sokkal valószínűbb, hogy a klasszikus módszereket vetik be.

Egyrészt a határon túli kettős állampolgárok voksait manipulálhatják (lásd Eldöntik-e a határontúli magyarok a népszavazást? írásunkat), másrészt láncszavazással (értsd: szervezett szállítással) erősíthetnek, illetve a leadott szavazatokat értelmezhetik tudatosan félre.

És ami az utóbbit illeti, a Nemzeti Választási Iroda bizony megkönnyítette a hatalomközeli szavazatszámlálók helyzetét. Ugyanis értelmező példákat mellékelt ahhoz, hogy a számlálók eldönthessék, mi számít érvényes szavazatnak. És bizony hiába fejezi ki a választói akaratot egyértelműen a papír, egy érvénytelen szavazatból is simán lehet érvényes „kormányzati nemet” csinálni. Példának okáért, ha mindkét karikába ikszel valaki, de a két vonal csak a „nem” esetében metszi egymást körön belül, akkor a hivatalos állásfoglalás szerint az nem egy protest voks, hanem egy érvényes nem. (A törvény szövege úgy szól, hogy a helyes „ikszelési mód” az, amikor a karikán belül legalább két vonal metszi egymást.) A választási iroda útmutatója egy az egyben azt a célt szolgálja, hogy a lehető legtöbb érvénytelen szavazatot lehessen érvényes nemmé alakítani, állította Tóth Zoltán. Aki szerint persze a jegyzőkönyvek rögzíthetnék, hogy hány visszás eset fordult elő, de mivel nincs ellenzéki delegált, ezeket a problémákat senki nem rögzíti a jegyzőkönyvbe. Ami azt jelenti, hogy senki nem támadja meg a megkérdőjelezhető eseteket.

Amiből szép számmal akadhat, hiszen a fideszes politikusok soha nem látott nyomás alatt dolgoznak, a miniszterelnök – ahogy azt a Vasárnapi Hírek már korábban megírta – egzisztenciális kérdéssé tette a referendum érvényességét. Azaz abban a választókerületben (és persze szavazókörökben), ahol nem sikerül elérni, hogy a polgárok fele szavazzon, a választókerületi elnökök, országgyűlési képviselők és önkormányzati vezetők nem lesznek jelöltek 2018-ban, illetve 2019-ben. Márpedig az érvényesség most is erősen billeg: mintegy 3-3,2 millió résztvevőt prognosztizálnak – úgyhogy, a Jobbik teljes szavazótáborát automatikusan ideszámolják.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!