Egyszer csak robban a puliszka

- A Fidesz-hívők kitartásáról azt nyilatkozta 2011-ben, hogy igyekeznek racionalizálni a döntésüket, de a tűréshatáruk nem szélesíthető a végtelenségig. Ezt cáfolni látszanak, nem?
- Azóta gyakorlatilag a végtelenségig kitágult a mozgástér, nincs az az abszurditás, amit ne lehetne eladni nekik.
- Ha saját szemükkel látnák Semjén Zsoltot vadászni, Rogán Antalt kötvényt árulni, Orbán Viktort maffiaállamot vezényelni, akkor ledőlne az elvarázsolt vakhit bálványa?
- Nem hiszem. Orbán ügyes és gátlástalan. Bármikor bárkit beáldoz, és ügyel, hogy máson csattanjon az ostor. A jó király, rossz miniszter játék működik.
- Tehát nem létezhet olyan fideszes tapasztalás, hogy „Úristen, tévedtem!”?
- Akiknek megvolt a mentális felkészültségük, hogy felnyíljon a szemük, már jóval hamarabb elfordultak. Ők azért vannak bajban, mert számukra nincs alternatíva. A Jobbikra nem szavaznának, és mert konzervatív, polgári emberek, a másik oldal sem jöhet számításba.
- Mit gondol a békemenetről, ahol tízezrek örvendeznek gyakorlatilag bárminek (Putyin-terv, Mészáros-gazdagodás), amit a kormány tesz?
- Van abban valami félelmetes, ha egy tömeget fanatizálnak. Valószínűleg ez a Fidesz szándéka, a megfélemlítés. Nem hiszem, hogy egy összetoborzott-buszozott tömeg önmagában bármi jelentőséggel bírna. A pszichológiai hatása az erősebb, megrettenteni azokat, akik nincsenek velük.
- Mi működteti ezt a hatalmat, mi fanatizálja a híveit?
- A régi, mély gyökerekkel rendelkező tekintélyelvűség, ami a magyar társadalomban mindig is benne volt. Tulajdonképpen nem is múlt el, a rendszerváltozás időszaka is csak alvó állapotba tette ezt az erős mentalitást. Akik a kemény diktatúrától vannak elájulva, most lubickolnak. Akik a szolidabb tekintélyelvűséget szeretik, húzzák a szájukat. A tekintélyelvű berendezkedéssel rokonszenvező embereknek megvan az az igényük és illúziójuk, hogy legyen egy erőskezű, karizmatikus vezér, akit fenntartás nélkül, boldogan követhetnek. Ezt a mélyen gyökerező mentalitást lovagolta meg Orbán Viktor.
- A rendszer hívei nyilván nem fogadják el ezt a véleményt.
- Nem hiszem, hogy tiltakoznának az ellen, hogy fontos a jóságos vezérük, akit követni szeretnek.
- Miben bízhatnak azok, akik hazátlanok „A haza nem lehet ellenzékben” toposza szerint? Hová torkollhatnak ezek a folyamatok?
- Van egyfajta tehetetlen düh. Sokan nem hisznek a változásban vagy az ellenzék hatalomra kerülésében, aminek ráadásul sokan nem is örülnének. Borzasztó nagy a tehetetlenség, a frusztráció, a csalódottság, a harag. Azokban az óriási tömegekben is, akiket magára hagyott Orbán az 1990-es évek közepének polgári Magyarországa óta. Náluk mélységes csalódást, tanácstalan dühöt látok. Hogy békésen ki lehet-e ebből a gödörből kecmeregni? – bevallom, ebben pesszimista vagyok.
- Sokan azok. De mi lehet a nem békés megoldás? Forradalom, polgárháború?
- Az sem kizárt, de nem adok neki túl nagy esélyt. Valami olyasmit tudok inkább elképzelni, hogy így vagy úgy, de gyorsabban elindulunk lefelé a lejtőn. A Fidesz érdemi kormányzása minimális volt, azonkívül, hogy kiszervezte a közből az államot és a vagyont a saját körei számára. Abban a pillanatban, ahogy a nemzetközi konjunktúra miatt meglévő (a térségünkhöz képest gyenge teljesítményt eredményező) kedvező mutatók változnak, semmi nem állítja meg a gazdasági-társadalmi lejtőn az országot. Ha nyernek, akkor vélhetően semmi nem fog változni, mert nem hiszem, hogy akár az elszántság, akár a képesség megvan bennük, hogy gyökeresen fordítsanak a működésükön. Ha az ellenzék nyer, az kaotikus szituációt jelent, mert maga az ellenzék kaotikus. A Fidesz bosszúja nyilván rettenetes lesz, mert olyan eszközöket halmoztak föl, amivel bármikor bármit meg tudnak akadályozni vagy buktatni. Mindenképpen kisebb-nagyobb leromlás esélyét látom, és ez előbb-utóbb kataklizmába szokott torkollni.
- Addig az emberek tűrnek csendben? Mintha az akolmeleg gulyáskommunizmus felé tartanánk. Hiszen ez közel sem egy jobboldali kormány.
- Nem hát, ez egy bolsevik kormány. Ott látom a jelentős különbséget, hogy a Kádárrendszer, különösen a nyolcvanas években, nyugodt hatalmi biztonságban érezte magát, részben a szovjet támogatás miatt. Ha nem is szerették őket, de ők voltak birtokon belül, megengedhettek maguknak egy puha diktatúrát. A Fidesz politikája ezzel ellentétes, ők folyamatosan háborús helyzetet teremtenek, az állandó szükségállapot érzését tartják fönn, ami viszont olyan dinamika, amivel nem lehet leállni, mindig fokozni kell, különben beáll a megszokás. Viszont a feszültséget nem lehet a végtelenségig fokozni. Egyszer csak berobban az egész, és akkor robban a puliszka, ahogy a románoknál megtörtént. A legnagyobb veszélynek a kiszámíthatatlanságot, a feszültséget látom. Ehhez képest a Kádár-rendszer kisszerű, békés, langyos pocsolya volt.
Az eltérő értékrendű ellenzéket egy mederbe lehetne terelni?
Ábrándozni lehet, de Orbán elérte, hogy irtózatosan nehéz legyen megszerveződnie a másik oldalnak. Nehéz összeállítani egy olyan politikai erőt, amely talpon is tud maradni. Ez volna az optimális. Ha imádkoznom kellene, ilyesmiért imádkoznék. De egyelőre nem látom ennek a politikai realitását, annál sokkal dörzsöltebbek Orbánék, és sokkal rosszabb mentális állapotban van a társadalom jelentős része, akiket ki lehet játszani.
- Nem szeretek oldalakban beszélni, mert ez a szembenállásban gondolkodó hatalom érdeke, tehát: az ellenzéknek egy Orbánhoz hasonló kvalitású, de tiszta kezű politikus kellene?
- Egy karizmatikus ellenvezér sokat tudna segíteni a kristályosodásban.
- Borongós ország értelmes párbeszéd nélkül építhet derűs, jófej társadalmat? Hová juthat lelkileg a mostani Magyarország?
- Csődbe. Nem látom, hogy szervesen, belátható időn belül alkotópályára tudna fordulni a társadalom. Erősek a negatív folyamatok. Orbán ezt tudja sikeresen meglovagolni. Neki a rombolás az érdeke, mert az szilárdítja a hatalmát. El kell érni a gödör legalját, mert ugyan mélyen vagyunk, de még mindig van lejjebb.
- Mi van, ha Orbánnak igaza van, és az erőskezű, magába zárkózó keresztény nemzetállam a megmaradás egyetlen eszköze?
- De hát ez duma! Épeszű keresztény vért hány a „semjénektől” és Orbán dumájától is. Rendes, tisztességes keresztény látja, hogy ennek köze nincs a kereszténységhez. Ez olyan típusú marketingszólam, minthogy G. Fodor Gábor szerint a „polgári Magyarország” is az volt. A migráció probléma, de legkevésbé a mi problémánk, kizárólag belpolitikai propagandaeszköz. Azért mennek el olyan félelmetes végletekig, mint Lázár János gyalázatos bécsi videója, Deutsch Tamás brüsszeli otrombaságai. Ez a klasszikus bolsevik propaganda csak az agymosott fideszeseknek szól, de különösebb nemzetközi jelentősége nincs.
- Mégse vándorolhat ki mindenki. Annyi értelmes ember van itt, miért érdemes „csinálniuk” ezt az országot?
- „Élni nem kell, de hajózni muszáj”, szól a latin mondás. Az értelmes, tisztességes emberek elkezdtek összekapaszkodni. A látszólagos passzivitás ellenére az érzelmi politikai aktivitás növekszik. A megszégyenítés és megalázás, amit a kormány kommunikációja és cselekedetei révén le kell nyelni, megerősödést és szerveződést okoz. Ez reményt adhat.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!