Fáradságos munkával sikerült annyira felhergelnie a kormánynak a pedagógusokat, hogy a jövő heti, április 20-i egész napos munkabeszüntetéshez az óvodák és a bölcsődék is csatlakoznak, a legnagyobb ágazati szakszervezet pedig azt szeretné, ha ezen a napon délben öt percre megállna az élet az országban. „Ne legyen kiszolgálás az üzletekben, ne legyen ügyintézés a hivatalokban, álljon meg a közlekedés. Ezzel azt szeretnék üzenni a kormánynak, hogy ha nem működik az iskola, semmi nem működik az országban” – intézett a nyilvánossághoz tőle szokatlanul heves felhívást Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke, akit az elmúlt években nemegyszer vádoltak azzal, hogy „befeküdt” a kormányzatnak.
Mindezt azok után, hogy két nappal korábban még látszólag bizonytalanul nyilatkozott arról, a kormány által támasztott feltételek mellett van-e értelme a sztrájknak. Ekkor várták a Civil Közoktatási Platform képviselői a kormány döntésképes tagjait tárgyalásra a fővárosban, de mivel a gondosan előkészített tárgyalóba nem sétált be sem Orbán Viktor, sem Balog Zoltán miniszter, de még Palkovics László államtitkár vagy a helyettese sem, jobb híján sajtóbeszélgetés lett az eseményből.
Ekkor a PSZ-elnök még arról beszélt, hogy a tanárok egy része úgy érezheti, nem érdemes sztrájkolni, ha nem lehet „rendesen” csinálni. Balogék ugyanis úgy képzelnek egy sztrájkot, hogy minden iskola nyitva van, és tele van diákkal. A sztrájkbizottság szerette volna elérni, hogy a gyerekek felügyeletét elég legyen tankerületenként megoldani, de a minisztérium az elégséges szolgáltatást úgy határozta meg, hogy egyetlen intézmény sem zárhat be teljesen. Ehhez képest, úgy tűnik, Palkovics László államtitkár és kollégáinak arrogáns és pökhendi kommunikációja olaj a tűzre.
Az egész napos sztrájk csupán öt nappal követi a kisebbik érdekvédelmi „csapat”, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) kétórás figyelmeztető sztrájkját, amelyet tulajdonképpen a civileket tömörítő Tanítanék Mozgalom akciójára szerveztek rá – végül is egymást erősítve.
Az államtitkár ezen a héten is tett egy szívességet a nyomásgyakorlásra készülőknek (amennyiben a kedélyek tovább borzolása ennek tekinthető), amikor kijelentette: a pénteki akció során az minősül sztrájkolónak, aki bent marad az iskolában, de aki kiteszi a lábát az utcára, munkajogi következményekkel nézhet szembe.
A több különböző munkabeszüntetési kezdeményezés és figyelemfelkeltő akció azt a benyomást keltheti, hogy néha „nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal”.
És ez sokáig így is volt. Ugyanakkor látványos, hogy a két, korábban többször egymásnak feszülő és külön utakon járó szakszervezet és a civilek kedden példás egységet mutatva jelentették be az egymás akciói melletti kiállást.
Többször félő volt, hogy a mozgalom és a szakszervezetek együttműködése zátonyra fut, a szereplők kisebb konfliktusai ellehetetlenítik az egységes fellépést, a hatásköri dilemmák és villongások éket vernek az egyébként egy oldalon álló szereplők közé. Most mégis az látszik, hogy hiába temették sokan az oktatási problémák mentén kialakuló mozgalmat, továbbélését vagy akár erősödését éppen az okozhatja, hogy a kormány továbbra is semmibe veszi őket és az általuk felvetett problémák jelentős részét tagadja, vagy látszatmegoldásokat kínál rájuk.
A mozgalom sikerének fokmérője már biztosan nem az, hogy végül hány pedagógus szüntette be a munkát pénteken, vagy hogy hányan sztrájkolnak jövő szerdán.
Mert ma már tény, hogy a társadalom többsége elégedetlen azzal, ami az iskolákban történik, és tudja: a köznevelési rendszernek nevezett szörnyűség előbb csinál a gyerekeiből szorongó, gondterhelt embert, mint a jövő kihívásaira megfelelni kész, kiegyensúlyozott felnőttet. Az elmúlt hónapok vitathatatlan eredménye, hogy minden eddiginél több szó esik arról, milyennek kellene lenni egy iskolának a 21. század második évtizedében, és egyre többekben tudatosul, hogy jelenleg ettől nagyon messze van a magyar oktatás. Már csak az a kérdés, hogyan lehet kikényszeríteni a változást. A civilek és a szakmai szervezetek elindultak egy úton, és ha a kormány továbbra sem vesz tudomást róluk, még erősítheti is a szövetségüket. De az biztos, hogy ma Magyarországon nem rúghat labdába semmilyen politikai kezdeményezés, ha nincsenek válaszai arra, mit kezd az ezer sebből vérző oktatási rendszerrel.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
