Eladják a családi ezüstöt

– Kezdjük a kályhánál! Mi az, hogy második pillér?

– A jelenlegi nyugdíjrendszer három-, illetve négypilléres. Az első az állami társadalombiztosítási rendszer, a második a magán-nyugdíjpénztári, a harmadik az önkéntes nyugdíjpénztár, a negyedik pedig minden egyéb, ami a nyugdíjcélú megtakarítást szolgálja. Az első pillér lényege az a társadalmi megállapodás, hogy a mindenkori aktívak eltartják a már nem aktívakat: amit az én fizetésemből levonnak, azt megkapják a nyugdíjasok. Ez nem gyarapodik, nem írja fel senki, hogy én mennyit fizettem be: ebből én egy fillért sem látok, mire nyugdíjba megyek, csak abban bízhatok, hogy amikor majd én leszek nyugdíjas, az akkori aktívak el tudnak és el is akarnak engem tartani. A második pillérben, amelynek 3 millió 45 ezer tagja van, egy egyéni számlán kezelik a befizetéseket, és ezek hónapról hónapra gyarapodnak, most összesen mintegy 3 ezer milliárd forintról beszélünk. Ráadásul az állami rendszertől eltérően a nyugdíjkasszának fizetett pénz örökölhető.

– De – mondják – az állam jobb gazdája lesz a pénznek.

– Eddig csupán homályos és ellentmondásos ígéretek vannak arra, hogy kompenzálják az állampolgárt, aki 14 hónapnyi befizetéstől elesik. Nem mondták, hogy ha nyugdíjba mész, akkor nem a nyugdíj 75 százalékát fizetjük, hanem akárhány százalékkal többet, cserébe, amiért elvettük a pénzedet. A pénztári tagság azt jelenti: nem csak abban bízom, hogy majd lesz, aki eltart, hiszen elöregedő társadalomban élünk, gondoskodom magamról is, biztos, ami biztos. Ez egy háromszereplős megállapodás: én lemondok a nyugdíjam 25 százalékáról, az államnak csak 75 százalékot kell fizetnie, cserébe a járulékom egy részét elutalja a pénztáramhoz, amely vállalta, hogy a pénzemet befekteti. Ezt a szerződést a kormány felrúgta.

– Jövő márciusig kidolgozzák a részleteket. – 2013-tól már mind a két pillérből kellene fizetni a nyugdíjakat, igaz, az erről szóló szabályok a mai napig nem készültek el. Tavaly elfogadta ugyan a parlament, de az Alkotmánybíróság – amely alapvetően alkotmányosnak találta – egy apróság miatt visszaküldte az Ország gyűlésnek. Közben kormányváltás történt, és a javaslat azóta sem került napirendre. Most két jogszabályt módosítottak: az egyik, hogy nem utalják át a pénztári befizetéseket 14 hónapon keresztül. Ezzel egy csapásra úgy jutott a költségvetés pénzhez, hogy a közvetlen megszorító hatását nem most, hanem majd a nyugdíjba vonuláskor érzi meg az állampolgár. A másik változás szerint a pályakezdőknek már nem kötelező a pénztári tagság, továbbá a jelenlegi tagság (teljes eddigi megtakarításait befizetve a költségvetésbe) visszaléphet kizárólag az állami pillérbe. Ezzel megszüntették a lehetőségét annak, hogy felnőjön egy generáció, amelynek lényegesen kevesebb nyugdíjat fizet majd az állam, ha visszavonul. Elültettük a diófát, aztán mikor termőre fordulna, kivágjuk.

– Matolcsy György gazdasági miniszter világossá tette: a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer megszűnik. Önökkel egyeztetett bárki is?

– Nehéz a politikai kijelentésekkel szakmai alapon vitatkozni, főleg, ha nem állnak velünk szóba. Folyamatosan próbálunk egyeztetéseket kezdeményezni. A bejelentés másnapján ott volt a levelünk a miniszterelnöknél, a kabinetfőnökénél és a gazdasági miniszternél, hogy üljenek le velünk. Selmeczi Gabriellát is megkerestük, amint kinevezték nyugdíjvédelmi kormánybiztosnak. Egyedül Matolcsy György válaszolt: sajnos bokros teendői nem engedik meg, hogy fogadjon minket. Varga Mihályhoz bejutottunk, de ő csak közölte: kéri, hogy működjünk együtt a nyugdíjfolyósítóval, mert „gyárlátogatást” tervez a pénztáraknál, annak érdekében, hogy az átlépések lebonyolítása minél gördülékenyebben mehessen.

– Vagyis?

– A sajtóban azt ígérték, hogy mindenkinek nyilvántartják a befizetéseit, de erre az állami rendszer nincs felkészülve. A pénztáraknak három évébe és több százmillió forintjába került az informatikai beruházás. Miközben az állam egy tollvonással megszünteti a pénztárak bevételi oldalát, azt elvárja, hogy üzleti titkokat adjunk át? Úgy gázolunk itt át törvényes kereteken, hogy az egészen mostanáig elképzelhetetlennek tűnt.

– Az ügyfél számláján valójában nem készpénz van, hanem egy megtakarítási csomagnak a rá eső része. Ez pontosan hogy kerül át az államhoz, ha a pénztártag visszalép az állami rendszerbe? – Fogalmam sincs. Nem pénzt, hanem a befektetett eszközöket kell átadni. De vannak olyan kötelezettségvállalások, amelyekkel a pénztárak igyekeznek a bajba jutott kis- és középvállalkozásoknak segíteni, amikor nekik már senki nem nyújt hitelt. Nekünk nem sürgős a megtérülés, van időnk kivárni, amíg ezek a cégek ismét talpra állnak, ezzel hazai munkahelyeket mentünk meg. Ezt vajon hogy kezeli majd az állam? Itt egyszerűen arról van szó, hogy a felfüggesztett tagdíjakkal és az átlépők vagyonával a költségvetési lyukakat foltozzák be.

– Mit csináljanak a magán-nyugdíjpénztári tagok? Maradjanak, menjenek, várjanak? Ki garantálja, hogy a maradókat nem éri kár azért, mert az átlépők elviszik a vagyon egy részét is?

– Ezekre a kérdésekre mi is szeretnénk választ kapni. Felelősséggel azt lehet mondani, hogy annak idején főleg az idősebbeknek már belépni sem volt értelme, mert már túl rövid idő volt hátra a nyugdíjba menetelig, vagy túl alacsony volt a jövedelmük. Tavaly, amikor az 52 év felettiek visszaléphettek, ezt sokan megtették, de még mindig vannak, akiknek kevés a megtakarításuk. Az 55 év felettieknek érdemesebb visszalépni az állami rendszerbe, kivéve, ha évek óta nagyon magas a keresetük. A pályájuk elején álló, legalább átlagkeresetűek viszont jobban járnak, ha maradnak.

– De mire számíthatnak, ha a kormány ellehetetleníti a pénztárak működését?

– A kormánynak garantálni kell, hogy ha a pénztárak nem tudják a működésüket tovább fenntartani, akkor az állam átveszi a tagokat, akiket nem érhet kár. Ez a minimum. Jog államban az egyenlő terhekhez egyenlő juttatások járnak. Megjegyzem, ha a pénztárak bedőlnek, 12 ezer munkahely szűnik meg. Kétezer közvetlenül, tízezer közvetve.

– Innentől minimum 14 hónapig már csak a korábban befizetett tőkét tudják forgatni, nem lesz új bevételük. Tudják garantálni az ügyfeleknek, hogy a felhalmozások értéke legalábbis nem csökken?

– A nyugdíjpénztárak változatlanul eleget tesznek a jogszabályokban maghatározott szigorú vagyonkezelési szabályoknak és a jó gazda gondosságával kezelik a pénztártagok megtakarításait.

– Mindenféle kockázatos befektetéssel.

– 2008-ban, amikor a pénztárak fennállásuk legnagyobb veszteségét könyvelhették el, a befektetések 70 százaléka a legbiztonságosabbnak tartott magyar állampapírban volt. Ami biztos: a pénztárak változatlanul, az ügyféllel kötött megállapodás alapján folytatják a vagyon kezelést. A befektetett eszközöket letétkezelők kezelik és tartják nyilván, számolják ki azok napi értékét, ami szintén egy nagyon fontos garanciális eleme a rendszernek. E mellett pedig – és a PSZÁF folyamatosan ellenőrzése alatt – a Pénztárak Garanciaalapja a valamikori nyugdíjak kifizetésére biztosít garanciát. Vagyis több biztosíték is van a rendszerben.

– Ennek ellenére tőzsdén kockáztatják a nyugdíjra félretett pénzünket.

– A részvények és a kötvények valóban a tőzsdén forognak. Ebből származott a nyugdíjkasszák idei két számjegyű hozama, amit az egyik gazdasági lap brutálisnak minősített.

– Igen, de ebből 4,5 százalékot magukra költenek.

– Minden tagdíjként befizetett ezer forintból – ami most ugye nem lesz – négy és fél forintot lehet elvonni működésre. Ebből kell fenntartani az infrastruktúrát, ebből fizetjük a felügyeleti díjat, a garanciadíjat, az alkalmazottakat.

– Meg a prémiumokat és a céges autókat.

– Ahol én dolgozom, csak egy céges autó van.

– Hogy állnak a jogorvoslati kezdeményezéseik?

– Ott van a beadványunk az Alkotmánybíróságnál és Brüsszelben az EU-nál. Igyekszünk minden rendelkezésünkre álló eszközzel érdeket érvényesíteni. Talán ennek hatására is tett fel az elmúlt héten néhány kellemetlen kérdést az EU a magyar küldöttségnek.

– Mint például?

– Érdemi strukturális reformok nélkül akarnak a rendszerhez hozzányúlni? Költségvetési hiány csökkentésére használják ezt a pénzt?

– Mit válaszoltak?

– Nem tudom. De az Európai Unió vizsgálódik.

– Jobb lenne a megszorítás?

– Ez is az. De az emberek legkorábban majd februárban szembesülnek vele, amikor megkapják az éves elszámolást. Akkor elgondolkodnak: ezt még tényleg adjam oda az államnak? Az egykulcsos, 16 százalékos adó bevezetésének, a kkv-k adókedvezményeinek ez az elvonás a fedezete. Gondoljuk már végig: egyik zsebemből a másikba kerül a pénz – ebből nem képződik tartalék. A hosszú távú megtakarításomat átteszik rövid távú fogyasztásba. Erről van szó. Eladjuk a családi ezüstöt.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!