Egyes államoknak elképesztően fontos egy országjelentés, olykor dollármilliókat is megér. A putyini móditól sokallt be az EU – például a civileket a jövőben tetszés szerint kinyírhatná a kormány. A német keménykedés inkább gyengítheti, mint erősítheti az uniót – interjú Harangozó Gáborral, az Európa Tanács Tagjával.

 
Harangozó Gábor - Fotó: Üveges Zsolt

– Kereskedelmi egyezmények, uniós támogatások múlhatnak azon, milyen jelentést készít egy országról az Európai Parlament vagy az Európa Tanács (ET) rapportőre. Befolyásolhatják, pontosabban megpróbálhatják befolyásolni a dokumentum tartalmát a vizsgált/ érintett országok?

– A jelentések – különösen az ET ügyei – a politikai nyomásgyakorlás eszközei. Az ET az emberi jogok, a demokrácia, a jogállamiság őre. Az EU-ban ez egy kifejezetten háttérbe szorított „csomag”, az unió ugyanis a gyakorlati ügyekre koncentrál. Az ET-határozatok súlyát az adja, hogyha egy ország szeretne bekerülni az unióba vagy a NATO-ba, ám a Tanács elítéli, akkor búcsút inthet az integráció lehetőségeinek. Hogy egy példát mondjak: ha Azerbajdzsán szeretné szorosabbra fűzni kapcsolatait az Egyesült Államokkal és az EU-val, akkor nem árt, ha jóban van az ET-vel.

– Azt rebesgetik, hogy túl jóban is van: az országjelentés készítőit dollármilliókkal motiválta.

– Nem csak beszélik, bizonyíték van rá. A Néppárt volt frakcióvezetője 2,3 millió dollárt kapott, hogy kilobbizza: az ET ne fogadja el az Azerbajdzsánt elmarasztaló jelentést.

– Nem több puszta pletykánál, de állítólag a magyar kormány is hajlandó áldozatot hozni, ha arról van szó, hogy barátibb hangvételű legyen egy országjelentés.

– Sokan furcsállják, ami a magyar jelentések körül zajlik – különösen azóta, mióta Luca Volunte feltárta, miképp működött a hálózata: például kiket kell megkeresni, mely képviselők képesek befolyásolni a Tanácsot.

– Hadd tamáskodjam: mire elég, ha egy sok tucat képviselőből álló jelentéskészítő bizottságból megvásárolnak négyet-ötöt?

– A legtöbb képviselő nincs tisztában minden egyes üggyel. Ha a frakcióvezetők, a bizottsági vezetők vagy épp a témaszakértők azt mondják nekik, hogy ez így van, akkor a többség követi őket. Pontosan lehet tudni, kik a kulcsszereplők. És igen érdekes párhuzam, hogy a magyar jelentések kulcsszereplői is azok, akiket Luca Volonte az azeri ügy kapcsán említ. Úgyhogy felmerül a gyanú, hogyha az azeri érdekérvényesítésben ők nyújtottak segítséget, akkor puszta véletlen-e, hogy ők mozognak a magyar jelentések körül is.

– Konkrétumot mondana?

– Például a 2015-ben készített, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok magyarországi érvényesüléséről évek óta folytatott különleges vizsgálatát annak a Bob Walternek a jelentése zárta le, akit Luca Volonte is említ.

– De volt bármi disszonáns jelenség az említett magyar jelentés körül?

– A jelentés nem került határidőre az ET képviselői elé. Amikor rákérdeztem az ET titkárságán, hol van, azt mondták, kész, és a jelentéstevő alá is írta, majd hiteltelen kifogásokkal (például a szerver leállásával stb.) próbálták magyarázni, miért nem küldték ki a jelentést. Összességében több napot késett a jelentés, és amikor újból a csúszás okát firtattam, a titkárság már nem a technikát hibáztatta, hanem azt állította: a kész jelentést Bob Walter elküldte a magyar kormánynak, a változtatásokat beemelte, és utána kaphatták meg csak a tanács képviselői.

– Úgy érti, egy jóváhagyott, kész jelentéstervezetet írhatott át a magyar kormány?

– Úgy. Elég gyanús. Tudomásom szerint most vizsgálják, milyen körülmények között készültek a jelentések.

– Meddig tartható az a gyakorlat, hogy a kormány az EU-s normákkal, szellemiséggel ellentétesen cselekszik, és ha eldurvul a helyzet, akkor lobbimunkával, jelentésbefolyásolással és egy kis kiigazítással megfelelteti intézkedéseit az uniós jognak?

– A kormány azt kommunikálja, hogy a jogi együttműködésre teljesen nyitott. Csakhogy az uniós jog szerinti eljárásokat az Európai Bizottság folytatja le, és ez a testület csak és kizárólag azt vizsgálhatja, hogy a vitatott jogszabály megfelel-e a különböző uniós rendeleteknek. Most viszont az EU történetében először arra adott felhatalmazást az EP, hogy az alapszerződés 2. cikkelyében foglaltak vizsgálata induljon meg, azaz nem azt nézik, hogy Magyarország eleget tesz-e az unió rendelkezéseinek, hanem azt: tartja-e magát a jogállamiság elveihez.

– Erre mondja a magyar kormány, hogy ez politika, és nem foglalkozik vele.

– Ez a 7. cikkely különlegessége. Ebben az esetben arról szól a felhatalmazás, hogy a jogállamiság gyakorlatát vizsgálja. Magyarán: képes-e a kormány betartani az európai normákat?

– Tehet bármit a magyar kormány, amitől „abbamarad” ez az eljárás?

– Az eljárás – ténylegesen – a lex CEU, illetve a civiltörvény miatt indult el. Ha ezt a kettőt visszavonja, vagy teljesen más szellemben írja át a kormány, akkor a Néppárt kitart a Fidesz mellett. Ha nem teszi a kabinet, akkor „szakadhat mögötte” a Néppárt. A skandináv országok néppárti képviselői arra is hajlandók – és ezt ők maguk mondják –, hogyha a lex CEU és a civiltörvény nem változik, illetve a Néppárt nem dobja ki a Fideszt, akkor az „északiak” egyszerűen kilépnek a Néppártból.

– De ha valóban választás elé akarják állítani a Néppárt vezetését, miért vártak eddig? Ez az ügy hónapok óta dübörög.

– Mert van egy félelem, hogy a magyarokkal együtt – az uniós normákat szintén rendre sértő – lengyelek is kiválnak, és létrehoznak egy önálló frakciót. Ez pedig azt jelenti, hogy a Néppárt elveszti a többségét, befolyása érdemben csökken az EU-ban.

– És most mitől hagyott volna alább ez a félelem?

– Nem hagyott alább. Csak a kormány túlment minden határon – különösen azért, mert Putyin intézkedéseit másolja. Úgy próbálja ellehetetleníteni a CEU-t, ahogy a Soros György által támogatott szentpétervári egyetemet zárta be a Kreml. És a civilek megbélyegzésében is követi az Orbán-rezsim az orosz mintát.

– A kormányzati mondás szerint a civiltörvény amerikai, illetve izraeli gyakorlatot vett át.

– Én meg azt mondom, hogy orosz forrásból dolgozott a kabinet, példának okáért három bekezdés szó szerint egyezik az orosz jogszabály szövegével. Tükörfordítás, nem más.

– De például az orosz törvény külföldi ügynökként követeli jelölni azokat a civil szervezeteket, melyek külföldről is kapnak pénzeket, a magyar formula pedig a „külföldről támogatott szervezet”.

– Ez nem változtat azon, hogy megbélyegzik a civil szervezeteket. De ennél sokkal fontosabb, hogy a kormány kiépített egy alternatív civil világot, amit nagyon komolyan támogat. Épp most szólta el magát az MVM kommunikációs igazgatója, hogy Rogán Antal propagandaminisztériuma hagyja jóvá, kiket támogathat az állami vállalat. És az így finanszírozott civil világ nagyon komoly hatalmat kap. A költségvetési salátatörvény úgy módosítja a civiltörvényt, hogy létrehoz úgynevezett járási civil központokat, melyek a Nemzeti Együttműködési Alap kérésére jelentést készítenek a területükön működő civil szervezetekről. Tudja ki az alap elnöke?

– Csizmadia László?

– Pontosan. Aki egyébként a CÖF elnöke. És ez az Alap dönti el, hogy milyen szervezet kap támogatást. Eddig ezt törvény szabályozta. A módosítás viszont arról szól, az illetékes miniszter rendeletben szabályozza, hogy a civil szervezetek miként jutnak pénzhez. Nem akarok üldözési mániás lenni…

– …pedig lehet: az orosz modellben is minisztériumi döntés, hogy ki a külföldi ügynök, illetve kit illet meg hazai pénz.

– Így van. És akkor mi lesz, ha a miniszter úgy dönt, hogy amelyik szervezetet külföldről is finanszírozzák, annak nem jár magyar költségvetési forrás? Így azokat, akik csak külföldi dotációra számíthatnak, most már tényleg Soros-szervezetnek lehet bélyegezni, a megbízható hazaiak pedig a kormánypropagandát visszhangozzák.

 

Harangozó Gábor
Gazdasági agrármérnök, másoddiplomáját Hollandiában
szerezte – az Európai Unió strukturális alapjainak
menedzsmentjéből. Volt az MSZP EP-képviselője, jelenleg az
Európa Tanács tagja.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!