Életekbe kerülő háziorvoshiány

Egy fiatal, egyszálbélű roma fiú komótosan, gázpalackkal a vállán sétál. Ő az egyetlen járókelő, akit azóta láttunk, hogy elhagytuk az aprócska, körülbelül kilencszáz fős, Jász-Nagykun-Szolnok megyei Szelevény élelmiszerboltját. A település már többször teljesen elnéptelenedett, és elöntötte a Körös is, de néhány százan most is itt élnek – közel tíz éve állandó háziorvos nélkül. A helyenként lerobbant, de többségében lakható, gondozott kertes házak lakóival Kerekes Ferenc boltvezető gyakran találkozik. Mint mondta, már megszokták, hogy ritkán érhető el az orvos, de mi megdöbbenünk, mikor kiderül: csupán heti 4 órában kereshetik fel a betegek.

A helyi rendelőt 32 millió forintos állami és EU-s támogatásból korszerűsítették, olyan rossz állapotban volt. A rendelőben azonban csupán egy védőnő lát el egészségügyi szolgáltatásokat, helyettesítéssel. Ezenkívül hétfőn és szerdán egy felnőttháziorvos „helyettesít” 13–15 óráig, míg a gyerekekkel heti egyszer, két órában érkezhetnek a szülők. A helyiek szerint ez is jobb, mint a semmi, legalább ez van.

Kérdés, hogy meddig. Jelenleg ugyanis a helyettesítést többségében idősebb orvosok végzik, ha ők eltűnnek, nem lesz fiatal, aki a helyükbe lépjen. Az Állami Egészségügyi Ellátóközpont adataiból készített összesítésünkből kiderült: míg 2015 júliusában „csak” 231 tartósan betöltetlen körzet volt az országban, addig ez 2016 januárjában már 238 volt, 2017 augusztusában 317, míg idén júniusra már 324-re duzzadt. Apránként tehát egyre romlik a helyzet.

„Itt nincs színház, uszoda, kevés a lehetőség a szórakozásra is, emiatt sem vonzó a település a fiataloknak, itt szegény emberek élnek” – fejtegeti az okokat a boltvezető. Szóba került az, mi történik, ha valakinek azonnali segítségre van szüksége például egy szívroham miatt. A kilátások nem jók. Sok időbe telik, míg kiér ide egy ügyeletes orvos vagy elérnek a 13 kilométerre fekvő Kunszentmártonra, van, aki ezt nem éri meg. Autója ugyanis nincs mindenkinek, gyalog vagy biciklivel járnak az emberek.

Üres szolgálati lakás

A szomszédos, körülbelül 1600 ember lakta Csépán négy éve nincs állandó háziorvos, ami – ahogy azt a helyi közösségi központban, vagyis a kocsmában megtudtuk –: igen nagy gond. A  településre heti három napot jár egy helyettesítő orvos, Kecskés Béla, aki mellé nemrégiben egy másik orvos, Szűcs Zsolt István is csatlakozott. Most havonta váltják egymást. A házakat látva szegényebb, de az országban messze nem a leghátrányosabb helyzetű Csépán munkalehetőség egyáltalán nincs, akik nem tudnak elhelyezkedni a helyi postán, boltban vagy kocsmában, azok Kecskemétre járnak át. Küzdenek a megélhetésért.

A kocsmárosné, Diószegi Sándorné két fröccskitöltés között elmondta: sok az idős beteg a faluban, és komoly baj, hogy ha az ügyelet nem ér ki, akkor meghalhatnak a betegek, mielőtt segítséget kapnának. Az ügyelet Kunszentmártonban van, de ha a kocsi épp nem ott van, akkor egy-két órába is beletelik, míg kiérnek. Nincs gyerekorvos sem, a többség Kunszentmártonra viszi a gyermekét.

Diószegi Sándorné még abba is beavatott minket: néhány éve felújították a rendelő feletti szolgálati lakást, és bár kezdetben volt jelentkező, végül nem ment oda lakni egyetlen orvos sem, ahogy gyógyítani sem. A felújításról egyébként a helyi önkormányzat képviselő-testületének 2013-as jegyzőkönyve is tanúskodik, a lakás havi bérleti díja pedig a dokumentum szerint 60 ezer forint lett volna.

A helyi kocsmában Horpácsi István egyike volt azoknak az atlétatrikós, jámbor borkortyolóknak, akik igyekeztek a segítségünkre lenni. Leszögezte: Kecskés doktor végtelenül rendes ember, nagyon szeretik a faluban. Érezhetően hálásak neki, mert legalább részidőben elérhető a betegek számára. Egy másik helyi lakos a kocsma teraszán azt fejtegette, hogy az utóbbi években a településen előfordulnak lopások, betörések, ez sem lehet túl vonzó a fiatal orvosok számára.

Segítség 30 kilométerre

A már említett kocsma mellett a másik csomópont Csépán az utca, ahol egymás mellett kapott helyet a posta, az élelmiszerbolt és a trafik. Érkezésünk kíváncsiságot keltett a helyiekben, egy roma család szemöldökfelhúzva méregetett minket, miközben azt fürkésztük, kit faggassunk még a település helyzetéről. A  boltból éppen akkor kilépő Bertalan Melinda végül készségesen beszélt az állapotokról. Mint mondta, a felnőtteknek és a gyerekes családoknak is komoly nehézséget okoz, hogy nincs orvos. Előfordul ugyanis, hogy annyi munkája akad a helyettesítőnek, vagy házhoz kell mennie a saját körzetében, hogy nem tud átmenni Csépára. Ilyenkor kimarad a rendelés. Súlyos esetben Szentesre kell menni a kórházba, az azonban 30 kilométerre fekszik. A rossz szociális körülmények miatt pedig nem mindenki engedheti meg magának az utat.

Egy másik, húszas éveiben járó, fiatal nő is azt pedzegette: jó lenne, ha nem csak hébehóba lenne elérhető az orvos. „Ugyan már ketten vannak, de így is hallom, hogy panaszkodnak az emberek. Szükség lenne arra, hogy legyen állandó orvos, de megértem, hogy senki nem akar ide jönni, én is mennék, ha tudnék. A volt osztálytársaim közül a többség már nem itt él – fejtette ki.

Hiába kapna tehát 18 millió forintos, szabadon felhasználható letelepedési támogatást az államtól a háziorvos, aki hat évre vállalja, hogy a betöltetlen körzetben dolgozik. Ez sem elég, hiszen nem csak a pénz az, ami lényeges szempont. Ez lehet az oka annak is, hogy most már több éve nem sikerül felhasználni a háziorvosi praxisvásárlási és letelepedési támogatásra szánt, több százmillió forintos állami keretösszeget.

Aggasztó, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tavalyi kiadványa szerint 2015-ben 6,6 százalékkal kevesebb háziorvos dolgozott az alapellátásban, mint az ezredfordulón. A háziorvosok fele városban praktizált, és mindössze háromtizedük látott el körzetet falun. Magyarországon eközben a háziorvosok kétharmada nyugdíjaskorú vagy öt éven belül az lesz, így 2200 praxis sorsa kérdéses.

9000 euró sem kellett

Korszerű, kellemes és barátságos rendelőben fogadja a betegeket Szentkirályon Szűcs Zsolt, Erdélyből származó háziorvos, aki az itteni, állandó praxisa mellett egy hónapja helyettesíteni is kijár Csépára, korábban pedig máshol vállalt ilyen feladatot. Mint mondta, segíteni akart annak a kollégának, aki már öt éve egyedül helyettesít, és szüksége van egy kis pihenésre is. Felesége is orvos, sőt két lánya is ezt a pályát szeretné választani. Szerinte, aki egyszer egy ilyen kistelepülésen kezd el dolgozni, az nagy valószínűséggel már nem fog elmenni egy másik, esetleg nagyobb lélekszámú helyre, mert nem akarja magukra hagyni a betegeket, akik számítanak rá.

„Itt jó a közösség, és háziorvosként dolgozni kiszámítható pálya. Tény, hogy a feleségem és én is több helyen dolgozunk, de megélünk, nincs ok a panaszra. Ajánlottak munkát Németországban is, 9000 eurót kaptam volna, de elutasítottam” – avatott be minket Szűcs Zsolt.

A fiatalok azonban még nem ilyen elkötelezettek. Sok helyen pedig már a rendelő is olyan állapotban van, hogy nem akar odamenni egy kezdő orvos.

Utóbbira jó példa, hogy a napokban a Délmagyar.hu írt arról: elképesztő állapotban van Szegeden az egyik háziorvosi rendelő. Az ottani doktornők szerint lassan lehetetlen lesz ellátni a betegeket az épületben, ahol rohadnak a nyílászárók, a bűz időnkét elviselhetetlen. Sőt olykor az egerek is beköltöznek. Egy másik rendelőben pedig, ahol az orvos már 1992 óta rendel, semmi sem változott az elmúlt több mint húsz évben. Leszámítva azokat a kisebb felújításokat, festést, amit a doktornő a férjével csinált.

Szűcs Zsolt azt is leszögezte: nem egy egyszeri támogatás kellene, hanem kiszámíthatóság és megfelelő körülmények. De ez sem elég, ugyanis szerinte eltántoríthatja a fiatalokat, hogy a vidéki települések egy részénél nincs a közelben szakrendelő vagy kórház, így segítséget kérni is nehezebb egy pályakezdő orvosnak. Ha pedig baj történik, az a háziorvos felelőssége. A mentőszolgálatnak is beletelhet akár 45 percbe, míg kiér.

Arra a kérdésre, milyen gyakori, hogy súlyos helyzet alakul ki, Szűcs Zsolt úgy reagált: nemrégiben újra kellett éleszteni egy beteget, előtte pedig egy friss agyvérzést diagnosztizált. Ő jelenleg két asszisztenssel dolgozik együtt. Mikor arról kérdeztük, mit gondol a több helyen kísérleti módon működő praxisközösségekről, úgy válaszolt: nem ismeri a gyakorlati megvalósítást, de inkább a mostani rendszert preferálja. Az ottani munkakörülményeket kellene javítani, és korral növelni a béreket, az legalább a mostani orvosokat a pályán tartaná.

A praxisközösségek lényege, hogy az orvos mellett dietetikus, gyógytornász, egészségpszichológus, népegészségügyi szakember, nővér és védőnő is dolgozik, és nagyobb hangsúlyt kap a megelőzés. Kérdés, hogy honnan lesz elég szakember, aki majd a háziorvosok mellett dolgozik, mikor a nővér és védőnőhiány legalább akkora probléma, mint az, hogy nincs elég háziorvos.

A jelenlegi helyzettel kapcsolatban Selmeczi Kamill, az Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének (Fakoosz) elnöke lapunknak elmondta: a generációváltást kellene tudni kezelni, az egyetemeken a háziorvosi szakterületek felé kellene orientálni a hallgatókat és megfelelő ösztönzésre is szükség volna. A fiataloknak magasabb jövedelem kell annál, mint amit egy kórházban kapnánk, és az életfeltételeiket is úgy kell alakítani, hogy az megfelelő legyen. És még akkor is csak remélhetjük, hogy javul a helyzet.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!