Élethalálharc az Alföld közepén - Túlélő néplavór

Sok éve már, hogy kölcsönadtuk a miskolci lakásunkat egy pesti barátunknak. Légyottra. Szegény útközben megállt a híres Zsóry Fürdőben Mezőkövesden. Ezért a kulcsátadás kínos percei azzal teltek, hogy folyamatosan a kezét, karját szimatolta. Nem ette-e bele magát a bőrébe a jellegzetes záptojásszag. Nos, barátunk tényleg olyan hatást keltett, mint aki a kiadós bableves után nem bírta kordában tartani a gyomrában felszabadult gázokat. Konkrétan szaglott. Egy ilyen anekdotát könnyű beazonosítani, hiszen akik még sohasem jártak Mezőkövesden, azok is belebotolhatnak a pesti metró peronján a Zsóry-reklám matricáiba. De a német nyugdíjasok körében méltán népszerű Cserkeszőlőről vagy a Gyulai Várfürdőről sem kell sokat magyarázni, ha szóba kerül. Más a helyzet a magyar Alföld temérdek kis strandjával, a megannyi névtelen termállal. Melyeket jórészt halálra ítélt a piacgazdaság.

A hatvanas évek elején megnyitott tiszaföldvári strandfürdő is csupán egy kis pont a magyar fürdőtérképen. A bejáratnál a farmotoros Ikarus korszakának formavilágát idéző egykori öltöző, hullámos tetejű, „szocmodern” épületei fogadják a látogatót. Meg egy méltatlanul elfeledett kertész, Szőke János máig viruló rózsakertje, melybe annak idején az ország minden tájáról hozatott dísznövényeket. A csodálatos kert nem volt olcsó mulatság, hiszen 123 596 forintba került a kialakítása 1961-ben, amikor négy medencét ki lehetett hozni alig több mint egymillióból.

A fürdő egész elrendezése máig az alapítók keze nyomát viseli. Megtaláljuk a kiszuperált „táncparkett” időközben felrepedezett betonkörét, meghallgathatjuk a büfében a régmúlt hihetetlen történeteit. Például arról, hogy egyik télen afrikai törpeharcsa-ivadékokat teleltettek az ásványi anyagokkal telített meleg vízben. Bármily hihetetlen, sikerrel. Ha körbehordozzuk tekintetünket a söröskorsónkból kicsorduló hab felett, hamar megállapíthatjuk, hogy ezen a strandon, mint oly sok hasonló fürdőben, megállt az idő.

„Én benne voltam az első négy emberben, aki ebben a vízben fürdött – meséli Vágner Szabó János helytörténész, aki évek óta kutatja a fürdő múltját. – 1960 telén, a Mikulást követően, úgy egy héttel hallottuk a hírt, hogy az olajosok vizet találtak. Iskolások voltunk, s a menza után leszaladtunk megnézni a fúrást.

Zimankós idő volt, de nem sokat gondolkodtunk, ledobtuk a ruháinkat, s beleültünk a kút körül kialakult dagonyába.” Jó darabig, amíg az első medence el nem készült, lényegében egy árokban fürdőztek az emberek. Az biztos, hogy nagy esemény volt a hatvanas években a fürdő megnyitása.

Merész tervek születtek, még csónakázótavat is terveztek, de ennek megvalósítása már elmaradt. Az első évtized végén megtört a lendület.

Vágner Szabó János szerint nem szerencsés, hogy manapság mindent elönt a wellness, mert a piaci mintákat követő szolgáltatási kultúra meghonosodása brutális áremelkedést hoz magával, s lecseréli a fürdők közönségét.

A szigorú európai szabványok miatt csak a tőkeerős, profitorientált vállalkozások maradhatnak életben, miközben eltűnnek a népfürdők. A földvári strand sohasem volt igazán nyereséges vállalkozás, de nagyszerűen kiszolgál egy helyi közösséget. Az alföldi termálvíz közös nemzeti kincsünk, hiszen nem az a kérdés, hogy melyik településen van meleg vizes fürdő, inkább az a csoda, ha valahol nincs. Ahol csak lefúrtak, feltört a víz. Bár azt tartják, hogy a földvári fürdőbe jobbára csak az jön, akinek rokona vagy barátja él a településen.

Még a rendszerváltás előtti parcellázáskor beáramló víkendesek is egy-egy jól azonosítható főváros környéki vonzáskörzetből érkeztek. Erre utal például a Keszi utca, ahol dunakesziek telepedtek meg. Néha mégis vannak véletlen rátalálások. Kölni otthonában, az interneten böngészve bukkant a földvári fürdő honlapjára, idegenbe szakadt hazánkfia, Orsós Antal.

Ahogy meséli, gerincbántalmai miatt keresett magának gyógyfürdőt. Németországnak azon a részén, ahol él, ilyen gazdag ásványianyag-tartalmú fürdő nincs is. Nem sokat bizonytalankodott, beütötte a GPS-be a koordinátákat, és elindult Tiszaföldvárra.

Másfél napi autózás után leparkolt a lakókocsijával, s két héten át a forró vízből hívogatta a német barátait, akik nem akarták elhinni, hogy napi 3 euróért egész nap pancsolhat. Anti már a második napon vett magának egy használt biciklit, hogy bejárja a környéket, a harmadikon pedig házat nézett, s azon tűnődött, hogy a nyarakat itt tölti majd.

„A kis fürdők legnagyobb baja, hogy nyitottak, emiatt kiszolgáltatottak az időjárás szeszélyeinek” – mondja Csinády László strandvezető-főmérnök, hozzátéve: a téli időszakban tényleg csak az 50-60 fős törzsközönség tart ki, igaz, ők hóban-fagyban is jönnek.

A főmérnök a 2011-es mélyponton,évi 26 500 látogatóná lvette át a földvári strandot. Azóta a kedvezményes jegypolitikávala látogatók számát. Tavaly 29 800 jegyet adtak el. A helyi lakosok 800 forintért jöhetnek egész napra, a diákjegy 600 forint, a nyugdíjas 700, míg a nem helyi lakosok számára ugyanezek a tarifák 1100, 700 és 900 forint. Ezekkelaz árakkal az egyik legolcsóbbgyógyvizes fürdő a tiszaföldvári,ahol a 6 éven aluli gyerekeknekingyenes a belépés. Csinády Lászlóúgy véli, az árak a szolgáltatásszínvonalát tükrözik, nyilvánvalóannem versenyezhetnek a nagywellness- és SPA-központokkal.

De reális célkitűzésnek tartja, hogy újra elérjék a hetvenes évek látogatottsági szintjét, vagyis az évi 50 ezres vendégszámot. A mai költségek és jegyárak mellett ezen a szinten már nullszaldós lenne a működés – amit most évi 10-20 millió forinttal támogat az önkormányzat.

Rendkívül kiszolgáltatottak a hatósági szabályozásnak és az uniós előírásoknak is ezek a kis fürdők. Földváron most a legfeltűnőbb jelenség, hogy az egyik medencét lekerítették és abba ömlik folyamatosan a termálvíz. Korábban a termál kút fölösleges vizét elvezették, ám előírás szerint most már hűtőtavat kell építeni. Amíg az elkészül, addig az egyik medence szolgál hűtésre.

Ez a körülbelül 30 milliós beruházás lesz a következő lecke, s emiatt az egyébként téliesíthető uszoda sátorfedése eltolódik a későbbi évekre. Pedig épp ez a szezonális sikerágazat, mert a környező települések iskolásai itt tanulnak úszni.

Míg másutt fejlesztenek, téliesítenek, itt évről évre a túlélésért, az előírt normák teljesítésért folyik az élethalálharc. Sokat veszítene a magyar fürdőkultúra, ha feladnák, és csak a fizetőképes elit fürdőhelyei maradnának talpon.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!