Légy proaktív! – kezdik magától értetődő természetességgel az ormánsági Csányoszró általános iskolájának kis negyedikesei annak a hét szokásnak az ismertetését, amely szerint iskolai és némileg azon kívüli életüket is élik. Néha-néha még egymás szavába vágva mesélik, hogy az amerikai Stephen R. Covey eredendően felnőtteknek szóló, A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása című könyvének alapelvei hogyan jelennek meg a mindennapjaikban. Az osztályfőnök, Szira János meg is állapítja, az ötödik, „Először érts, aztán értesd meg magad!” úgynevezett szokást még gyakorolni kell, elő-előfordul, hogy nem sikerül csendben végighallgatniuk egymást, de ez egyértelműen a lelkesedésnek tudható be az apróságoknál. Csak első hallásra tűnik meglepőnek, hogy egy alapvetően üzletembereknek, menedzsereknek íródott amerikai önfejlesztő könyv tételei egy hátrányos helyzetű térség iskoláinak tantermeiben jelennek meg. A módszert Magyarországon először a csengeri Petőfi Sándor és a budaörsi Kesjár Csaba Általános Iskolában kezdték el alkalmazni, azóta tíz további, köztük két ormánsági iskola is csatlakozott a programhoz.

Mint azt Keszei Dalma, a Kiss Géza Általános Iskola és Zenei Alapfokú Művészeti Iskola Csányoszrói Tagiskolájának igazgatónője meséli, a 7 szokás bevezetése előtt is hasonló alapelvek mentén végezték a munkájukat, csak éppen máshogy hívták mindezt.

A környéken nagy a szegénység, a szülők jelentős részének nincs munkája, legfeljebb közmunkát kapnak, így a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek sokszor meglehetősen rossz körülmények közül érkeznek az iskolába. Ezért az itteni oktatási intézményekben a tanulás megfelelő alapjait is meg kell teremteni, magyarázza az igazgatónő, miközben végigvezet a barátságos, jól felszerelt kis iskolán, ahol elsőtől negyedikig összesen 36 kisgyerek tanul.

„Ezek nélkül az alapok nélkül, akár 7 szokásnak hívjuk, akár másképp, nem fogunk tudni továbblépni. Az itt tanult szokások, viselkedésminták mindegyike nélkülözhetetlen az egészséges felnőtt személyiség kialakulásához. Évtizedek óta tény, hogy a pedagógia valahol megrekedt, és nem hatékony, különösen ezeknek a nehéz helyzetű gyerekeknek az esetében. Folyamatosan keressük a megoldásokat, mert az iskolába belépő gyerekek egy részének nincs meg az a táptalaja, ami az oktatásukat megalapozná. És ez nem csak a hátrányos helyzetű térségekre igaz, az elitiskolákban ugyanúgy küzdenek, csak éppen mások a problémák” – mondja az igazgatónő.

Marci könyvet ír

Az iskola pedagógusai egy TÁMOP-projekt keretében nyerték el a lehetőséget, hogy maguk is megismerjék és taníthassák az eredményes, teljes élethez vezető 7 szokást. Keszei Dalma szerint bár először nekik is furcsának tűnt, hogy a gyermekek nyelvétől kissé idegen szavakat kell beleépíteni az oktatási programjukba, hamar rájöttek, hogy a kicsi gyerekeknek szinte mindegy, milyen új szót tanulnak meg, és ők már egymás között is használják a proaktivitás vagy éppen a szinergia szavakat. A negyedikesek kikapcsolódásként éppen sakkoznak és magyar kártyával játszanak a szőnyegen barátságos, klubhelyiségre hasonlító osztálytermükben, amikor belépünk hozzájuk. Itt nincs iskolacsengő vagy poroszos szabályok, rengeteg játék és egyéb foglalkozás viszont igen, most is éppen focizni készül az osztály. Előtte azonban maguk mesélik el nekünk, mi is az a 7 szokás, de talán nem véletlen, hogy a legtöbbször focis hasonlatok jutnak eszükbe. Azt megállapítottuk, hogy a fociban nehéz olyan szituációt kialakítani, amikor mindenki nyer (mint azt a negyedik szokás javasolja), de az összhang, vagyis a szinergia megteremtése a pályán is nagyon fontos. A gyerekek a szokásokat egymásra építve tanulják meg, az első három szokás saját magukról szól, hogy miként vállaljanak magukért felelősséget, tűzzenek ki célokat, és képesek legyen fontossági sorrendet felállítani a feladatai között. A célok már megvannak, a leglelkesebb hangadó, Marci például könyvet ír – anyukája javasolta neki, hogy kalandos álmait fűzze történetté. Egy éve kezdte, most a hatodik oldalon tart, és tudja, hogy még sokat kell rajta dolgoznia. Vannak persze rövid távú céljai is, már alig várja, hogy mehessen játszani a testvérével, Janóval, nem csoda, hiszen végre verőfényes napsütéssel hívogat az udvar. Egy másik, halkszavú kisfiú, Robi arról mesél, ő otthon is próbál „proaktív”, vagyis kezdeményező lenni, saját maga vállalta, hogy ellátja, eteti és takarítja is a család nyulait.

A második három szokás már sokkal inkább a közösségben való alkalmazkodásról, a másik tiszteletéről, konfliktuskezelésről és örömteli együttműködésről szól, míg a hetedik az önmagunkkal való törődéssel és az egyensúly megteremtésével. A módszert alkalmazó pedagógusok azt mesélik, ők maguk is nagyon sokat tanultak a 7 szokás filozófiájából, és abban bíznak, hogy hosszú távon a gyerekek életében és a tanulmányi eredményeikben is meglátszik majd a hatása. Keszei Dalma azt meséli, ugyan a tanulásban még nem feltétlenül látszik egyértelmű javulás, de a viselkedésükben, beszédükben, hozzáállásukban, konfliktuskezelésükben már most tapasztalható a fejlődés. Tudatosan alkalmazni még kevésbé tudják a pontokat, de ez nem csoda, hiszen ezek olyan dolgok, amelyek bármelyik felnőttnek is kihívást jelentenének. „Ha eszerint élnek négy évig, akkor ez be fog épülni ugyanúgy, mint az egyszeregy” – teszi hozzá az igazgatónő.

Kincsek a bankból

Csányoszrón közös reggelivel kezdik a napot, mert a diákok egy része üres gyomorral érkezik, és az is előfordult már, hogy egy-egy gyerek előző délután négy órakor evett utoljára az iskolában, így ki várhatná el tőlük, hogy odafigyeljenek az órán. Ugyanakkor hasonló sorsú társaiknál szerencsésebbnek mondhatóak ezek a gyerekek, mert a kis létszámú osztályokban rengeteg szeretetteljes figyelem jut rájuk, és jókedvű zsibongásukból úgy tűnik: nekik nem kényszer az iskolába járás. Mivel a legtöbben napi nyolc órát itt töltenek, különösen fontos, hogy ingergazdag, jól felszerelt, szép környezetben legyenek, amely inspirálja őket.

De az sem mellékes, hogy javítsák a gyerekek életminőségét és felvértezzék őket olyan tudással, amivel növelik az esélyeiket egy jobb életre. Az intézményben például évek óta működik „Sulibank”, mivel a pedagógusok arra lettek figyelmesek, hogy ugyan majdnem minden gyerek kap valami kis zsebpénzt, de mire beérnek az iskolába, azt rögtön el is költik az utolsó fillérig a sarki kisboltban. Mivel fontos lenne, hogy megtanuljanak a pénzzel bánni, reggelenként az iskolában öt percre kinyit a bank, ahol mindenki betehet valamennyi pénzt a személyre szóló kis perselyébe, a tanárok pedig egy kis betétkönyvben vezetik, hogy ki mennyit spórolt. Év elején megtervezik, hogy mire szeretnének gyűjteni, mi az a rövid, közép- és hosszú távú cél, amit szeretnének elérni, év végén pedig együtt elmennek a legközelebbi város, Sellye boltjaiba, ahol szabad a vásár. „Hatalmas élmény és fontos tapasztalat nekik, hogy a sok kicsi sokra megy, és végül vehetnek valami sokkal nagyobb dolgot, mint év közben tehetnék” – meséli Dalma. A kisautótól a lufin át az egyéb „kacatokig” vesznek maguknak ilyenkor kincseket a gyerekek, de előfordult már, hogy valaki egy biciklire spórolt össze, és volt olyan is, hogy a gazdálkodással foglalkozó szülők gyermeke dinnyemagokat vásárolt a megtakarításából. Van olyan osztály, amelyik az aktív szülők folyamatos közreműködésével év közbeni saját vállalkozásaiknak köszönhetően akár többnapos kirándulásra is el tud menni az év végén. Olyan helyeken járnak, ahová egyébként nem jutnának el. A kis vagyonukból közösségi célra is felajánlhatnak, részben ebből a pénzből fedezi az iskola a gyereknapi kirándulást a Kaposvár melletti Katicatanyára, így azt is megtanulják, hogy akinek jobban megy, az nagyobb szerepet vállalhat a költségekből.

Egymásnak adják a kilincset

De hogyan működik a módszer egy nagyobb, nyolcosztályos általánosban? A közeli Magyarmecskén megnéztük. Amikor megérkezünk a takaros és barátságos iskolába, Balatoni Tamásné Magdi, az igazgatónő éppen az előtérben meséli a jó hírt a tanulóknak: két csoport közülük jutalomképpen Budapestre kirándulhat, nem utolsósorban kanadai támogatóiknak köszönhetően. A magyarmecskei iskolában 151 gyermek tanul 4 faluból, közte Gilvánfáról, ahol már kizárólag cigányok élnek. A tanulók 94 százaléka hátrányos, 76 százaléka halmozottan hátrányos helyzetű. Itt a tavalyi tanév második félévében vezették be a programot, az elsőtől egészen a nyolcadik osztályig.

„Igazán hatékony és eredményes a 7 szokás akkor lehet, ha minél korábban, tudatosabban és hosszabb távon vezetik be a gyerek életébe, de a nagyobbak számára is hasznosak az elvek” – mondja az igazgatónő, aki már harminc éve vezeti az iskolát, már-már fanatikus elkötelezettséggel. Alig győzzük kapkodni a fejünket a különböző programok, foglalkozások és elnyert pályázatok hallatán, miközben végigjárjuk a példásan felszerelt és otthonos hangulatú termek során.

Némelyik nagyvárosi elit iskola is megirigyelhetné az itteni légkört, és ez nagyon is tudatos. „Nekünk muszáj mindent megtenni és a lehető legjobb körülményeket megteremteni, mert annyiféle hátránnyal érkeznek a gyerekek, hogy nem ülhetünk hátradőlve a babérjainkon, ha azt szeretnénk, hogy nekik könnyebb, jobb legyen az életük” – mondja Magdi. A 7 szokás mellett a pedagógusok a saját ötleteikkel is igyekeznek osztályaikban erősíteni a bizalmat és a közösségi szellemet. Az egyik alsós osztályteremben például kis „SMS-falat” találunk, ahová a gyerekek kitűzhetik egymásnak szóló kedves üzeneteiket. De van olyan tanár, aki „Abigélként” inkognitóban Jóságoska néven levelezik kis tanítványaival a problémáikról.

Teljesen véletlenül futunk bele például a Magyar Máltai Szeretetszolgálat programjának zenetanáraiba, akik 40 diákot tanítanak az iskolában hegedülni és csellózni. A nagy becsben tartott hangszereket is a máltaiak biztosítják, a zenetanárok pedig speciális, a száraz elmélet és szolfézs felett szemet hunyó módszerrel ismertetik meg az alapokat a gyerekekkel. De működik itt mentorprogram is, ahol a nagyobbakra van rábízva egy-egy kisebb gyerek, akinek segít a leckében, tanácsokat ad, vagy egyszerűen csak beszélget, ha éppen arra van szükség.

És mindehhez jön a 7 szokás program, amelyről a pedagógusok és a gyerekek itt is lelkesen nyilatkoznak. Az ötödikes kislányok egy csoportja az udvaron értetlenkedésemet látva vállvetve magyarázza a 7. pont jelentését, amely így szól: „Élezd meg a fűrészt!” „Ez azt jelenti, hogy tarts egyensúlyt: a tanulás mellett aludj eleget, sportolj, és egyél egészségesen” – magyarázza az egyik roma kislány. Látszik, hogy valóban érti, miről beszél, még akkor is, ha ez nem mindig adatik meg neki.

A pedagógusok rengeteg erőfeszítésének már egyre több kézzelfogható eredménye is van, rendre pozitív visszajelzéseket kapnak a Pécsett középiskolában továbbtanuló gyerekeikről, és már egyre többen tesznek érettségit is a korábbi tanítványaik közül. Ehhez azonban sokszor a családokkal is foglalkozni kell, mert így a gyerekeknek is sokkal könnyebb segíteni.

Éppen ezért szülőket is igyekeznek bevonni az iskola életébe, 6 éve működik például színjátszó csoport az anyukáknak és apukáknak, de évente rendeznek családi tábort és az év végi kis fesztiválon a szülőknek is fontos szerep jut. „Kezdetektől azt vallom, hogy csak akkor szabad a gyerekek elé követelményeket állítani, ha ismerjük a hátterét, a körülményeit. Vannak olyan alapvető dolgok, amiket nem lehet elvárni tőlük, és itt nem csak a pénzről van szó. Ismerni kell őket, mert nem mondhatom például a gyereknek, hogy hozzál be újságpapírt, ha tudom, hogy ez a nyolcvan százalékuknak lehetetlen kihívás, mert egyszerűen nincs otthon ilyesmi” – mondja Magdi.

Talán nem véletlen, hogy a magyarmecskei iskola mentorintézményként is működik, kis túlzással egymásnak adják a kilincset a hasonló nehéz helyzetben lévő térségek iskoláinak tanárai, hogy megnézzék: hogyan lehet a gyerekekért a legtöbbet tenni. Bár mindenhol alkalmazható csodarecept az érzékenységen és az odafigyelésen kívül a 7 szokás szerint tanító pedagógusok szerint sincsen, furcsa mód talán éppen egy szervezetfejlesztő cég által lefektetett életvezetési tanács segíti majd át a gyerekeket egy-egy nehezebb élethelyzeten.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!