Elfekvőotthonok

„Mi történt ma velem? – kérdez vissza a debreceni idősotthon lakója, József. – Megfürdettek, ma volt a napja, hetente egyszer, más nem történt.” Ez az egy mondat megannyi nyomorúságot sűrít magába. Nehezen átélhető, milyen lassan is telik az idő, ha az ember helyzetéből, testi állapotából fakadóan be van zárva a négy fal közé, ahogy József, aki nemrég agyi infarktuson esett át. A számára (tévesen) kiutalt kerekes széket alig tudja mozgatni, az otthon lepukkant és ingerszegény környezetében viszont szinte semmi szórakozásra nincs lehetősége. Ráadásul az elmúlt évek egyik legnagyobb hőhullámát éljük át. Az otthonban nincs légkondicionáló, a mozgáskorlátozott ellátottak sehogy sem tudják magukat felfrissíteni, tisztán tartani a nagy melegben. „Az intézmény ablakait pokrócokkal sötétítik el a gondozottak, hogy kibírják valahogy ezeket a napokat” – ezt már Varga Zoltán, a Demokratikus Koalíció önkormányzati képviselője meséli, aki évek óta küldi a jelzéseket a testületének: méltatlan körülmények között élnek az idősek a debreceni Pallagi úti otthonban.

Bár az idei költségvetés tervezésekor Varga Zoltán szerint figyelmen kívül hagyták az intézményre vonatkozó kéréseit, most mégis lett némi pénz az otthon részleges felújítására.

Az ATV pár hete rejtett kamerával forgatott az intézményben, az egész országnak megmutatták, mit rejtenek a Nagyerdőben megbújó otthon falai: málló vakolatot, penészes sarkokat, ősrégi vaságyakat. Bizarr kontrasztot képez az ablakaiból látható Nagyerdei Stadion, amely 12,5 milliárd forintból épült 2014-ben.


Nincs számukra forrás

A hírverés nyomán tehát került pár tízmillió, de Varga Zoltán szerint ez közel sem elég a 275 fős intézmény rendbehozására. A debreceni önkormányzat lapunk kérdéseire azt válaszolta: „A fenntartó önkormányzat minden évben végez az épületen karbantartási, felújítási munkákat. 2017-ben a Debreceni Intézményműködtető Központ felmérte a legszükségesebb beavatkozásokat.

Ennek eredményeképpen idén 20 millió forintot fordítanak ágyak és egyéb eszközök beszerzésére. Ezzel párhuzamosan 2017 júniusától újabb 30 millió forintos fejlesztés indult meg: a demens osztály teljes egészében megújul. Szintén fokozatosan újul meg az intézmény parkja. Az elöregedett épület teljes körű felújítása elérné akár a milliárdos költséget is, melyet azonban az önkormányzat önerőből nem tud fedezni. Ezért úgy döntöttünk, hogy az előttünk álló évek városi költségvetéseiből ütemezetten biztosítunk forrást a korszerűsítésre.”

Ám még ha hosszú évek alatt sikerülne is valamelyest rendbe tenni az épületet, olyan alapvető problémákkal küzd a rendszer, amelyek mostanra lényegében az összes időseket ellátó állami intézményt elfekvővé degradálja. Erre hívják fel a figyelmet időről időre az ombudsman jelentései. Az időseket ellátó otthonok a szociális ellátás amúgy is alacsonyan finanszírozott rendszerének mostohagyermekei. „Nincsenek számukra kiírt EU-s pályázatok és a kormányzat bentlakásos otthonok korszerűsítésére fordított forrásaiból sem részesülnek” – fejti ki dr. Tóth Lívia, az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalának szakembere, megannyi, idősotthonokkal foglalkozó jelentés készítője, hozzátéve, hogy ezek az otthonok sokszor régi műemlék épületekben kaptak helyet, amelyek alapvetően nehezen is tehetőek alkalmassá a korszerű idősellátásra. Például arra, hogy a törvényben meghatározott módon maximum 4 főt helyezhessenek el egy-egy lakószobában és fejenként legalább 6 négyzetméter élettér jusson minden ellátottra.

Az előírt feltételek eleve méltatlanul alacsonyak mind az infrastruktúra, mind az ellátás tekintetében, ám sokszor még ezeket sem sikerül teljesíteni az alulfinanszírozottság és munkaerőhiány miatt.

Lényegében minden otthonról elmondható, hogy nincs az állományban elegendő férfi ápoló, elsőkként ugyanis ők hagyták el a szociális ellátás alacsonyan javadalmazott területét. „Szinte képtelenség megfelelően elhivatott és képzett ápolót találni, az intézményvezetők szerint a szakképzéssel is gond van, sokan csak azért dolgoznak a területen, mert a környékükön nincs más munkalehetőség. Az intézményvezetők arra panaszkodnak, hogy az újonnan jelentkezők nagy része teljesen alkalmatlan arra, hogy idős, kiszolgáltatott személyekkel foglalkozzon” – sorolja Tóth Lívia. Ördögi a kör, hiszen a kevés megmaradt szakdolgozónak nemegyszer takarítói és konyhai feladatokat is el kell látnia, ami miatt még nehezebb új kollégákat találni – ez történt például a fegyverneki otthonban is, ahol a tavaly nyilvánosságra hozott ombudsmani jelentés hatására az intézményvezetőt elbocsátották és azt ígérték, az év végéig megfelelő körülményeket teremtenek.


Barkochba a kertben

A jelentés ugyanis feltárta, hogy az ellátottak fűtetlen ebédlőben étkeztek, a mozgáskorlátozottak az emeleten voltak elszállásolva, az épületben viszont nem volt lift, a demens ellátottakat bezárva tartották és borzasztó higiénés feltételek uralkodtak az intézményben – mindezeket persze egy megfelelő fenntartói ellenőrzésnek már jóval korábban fel kellett volna tárnia és annak nyomán elrendelni, hogy maradéktalanul rendezni kell az ellátottak körülményeit. A tavalyi év végére a vizsgálatok következményeképpen a fenntartó biztosította a létszámfeltételeket, lett felvonó és közösségi helyiség, megkezdődött a nyílászárók cseréje.

Remélhető, hogy a célkeresztbe került intézmények és kevésbé szem előtt lévő társaik nem „csak” látszólagosan újulnak meg (ha egyáltalán „hozzájuk nyúlnak”): az otthonok többségében például alig van lehetőség a szabadidő hasznos eltöltésére, általában egy-egy mentálhigiénés munkatárs szervez napi egy-két órában programokat.

„Kint a kertben barkochbáznak, én ki se jutok oda, de amúgy sem olyan elfoglaltság, ami számomra kielégítő lenne” – mondja József.

Varga Zoltán önkormányzati képviselő is azt mondja, a debreceni intézet annyira lehangoló és olyannyira nincs lehetőség az értelmes időtöltésre, hogy a lakók egy része kint ül a kapuban vagy a közeli villamosmegállóban. A képviselő nehezményezi, hogy sem internetelérési lehetőség, sem tévé nincs a szobákban, hogy legalább ezzel elfoglalják magukat az idősek. Nem csak a szellemi szükségleteikben szenvednek hiányt a lakók: egyetlen gyógytornász foglalkozik két otthon ellátottjaival, és az étkeztetés gyakorlata sem megfelelő. A lakók utoljára 16 órakor étkeznek, azaz másnap reggel 8-ig nem jutnak ételhez.

„Az idős emberek számára egy ilyen hely az otthonaként kellene, hogy funkcionáljon, hiszen nagy valószínűséggel itt fogja leélni a hátralévő éveit – hangsúlyozza Tóth Lívia. – Sokszor előfordul, hogy az intézménybe kerülő idős embernek rohamosan romlani kezd az állapota az izoláltság, a passzív szerep miatt.”

Az elmúlt 10 évben ráadásul gyakorlattá vált, hogy csak nagyon rossz állapotban lévő időseket vesznek fel az intézmények, a drága, színvonalas otthonokat leszámítva megszűnt az a metódus, hogy „még” jó állapotban költöznek be a gondozottak. A korábban beköltözött és még jó kondícióban lévő lakók sokszor sérelmezik, hogy egyre kevésbé van kivel beszélgetniük. „A lakók biztonságos gondozása érdekében az idősotthonoknak mind inkább kórházi, szakápolási feladatokat is el kell látniuk, mely többletfeltételek teljesítésével jár, ugyanakkor sok esetben nincs meg a szakmai és financiális hátterük ahhoz, hogy egészségügyi intézményekként működjenek” – világít rá Tóth Lívia.

Így válnak ezek az idősotthonok a méltóságteljes időskor színhelyei helyett lepusztult elfekvőkké, melyek omladozó falai mögé nagyon ritkán látni be.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!