Elgurult gyöngyszemek

 – Nézzétek! Patkányt fogott a macska. Városi gyerek nem rajzolna ilyet – mutat L. Ritók Nóra egy gyerekrajzra, amelyet egy szekrény ajtajára ragasztottak. A pedagógussal Berettyóújfaluban, az Igazgyöngy Alapfokú Művészetoktatási Intézmény félszobányi, zsúfolt tanárijában beszélgetünk.

A „patkányos” rajz alatt levelek, szülők írták Nóri néninek. A csíkos és kockás füzetekből kitépett papírokon takarót, cipőt kérnek. Van, aki két zsák cementet. Fényképek is előkerülnek.

– Itt Jenci a szakadt lavórban. Szidónia, mikor nem volt cipőcskéje. Ez a kisfiú állandóan meztelen volt – kommentálja a fotókat L. Ritók Nóra. Az egyik képen három alulöltözött, koszos roma kisgyerek, ócska fatüzelésű kályha mellett állnak. A fűtőtest a döngölt padlózatú szoba egyetlen berendezése.

– Egy télen a sötét, fűtetlen szobában találtuk őket. Mindhárman egy takaró alatt dideregtek, csak a szemük látszott ki.

L. Ritók Nóra azért mutatta meg a fotókat, hogy lássuk, honnan indultak pár éve iskolába a gyerekek.

– Sokat elértünk. Van, ahol a koszos falat kékre meszelték, és a legtöbben tiszta ruhában engedik iskolába a gyereküket. Sok helyütt vécé sem volt, a szabadban végezték a dolgukat. vittünk nekik fából ácsolt árnyékszékeket.

Máskor tetűirtót, élelmiszert, mosóport visznek, használt ruhát, falfestéket, tüzelőt. Ha kell, hajat is vágnak, a villanyszámlát fizetnek be, a szociális támogatást intézik, honosítási, társadalombiztosítási papírokat. Olyan is volt, hogy abortuszt fizettek.

– Az egyik asszony azután tudta meg, hogy állapotos, mikor a férje balesetben meghalt. Öt gyerekkel maradt özvegyen. Nem akarta a nyomorba a hatodikat.

L. Ritók Nóra első tanári diplomáját földrajz–rajz szakon szerzete a nyolcvanas évek elején. Máris állást kapott az egyik berettyóújfalui általános iskolában.

– Voltak C osztályok, ahova túlkoros, többségében roma gyerekek jártak. Túrót sem ért, amit a főiskolán tanultam. Elkezdtem kísérletezni a vizuális nevelésen belül: a romák felzárkóztatására milyen modellt lehetne bevezetni? Aztán rajztagozatot indítottunk, és egyre többen iratkoztak be az iskolába.

Tanítványai pályázatokon, versenyeken nyertek. A kilencvenes években a Soros Alapítvány támogatásával képzőművészeti programot indított a hátrányos helyzetűek felzárkóztatására. Pár év múlva visszavették az óraszámát. Kérte a tantestületet, ne tegyék, megteremti az anyagiakat a programjához. Azért is könyörgött, hogy fűzzék fel a többi tantárgyat is a felzárkóztatásra. Hiába.

– Azt mondták: elcigányosítottam az iskolát. Az akkori igazgató azzal érvelt: a művészet nem része az életnek.

Az övének igen. Grafikusművész, alkotásait csaknem nyolcvan kiállításon mutathatta be. Könyveket is illusztrált.

– Annak, aki másképp gondolkodik, nincs más választása, mint saját iskola alapítása – indokolja az Igazgyöngy 11 évvel ezelőtti létrehozását. Ráadásul benne egy adaggal több szociális érzékenység van. Ezért nem tud elmenni olyan kisgyerek mellett, aki születése pillanatában esélytelenségre ítéltetett.

Ma az Igazgyöngynek 670 diákja van, 70 százalékuk hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű. Huszonhárom Hajdú-Bihar megyei településről járnak a berettyóújfalui központba és a falusi telephelyekre a gyerekek.

Kezdetben Berettyóújfalun oktattak.

– A környező településekről jöttek gyerekek, de csak olyanok, akiknek a szülei a buszbérletet meg tudták fizetni.

Hamar híre ment a sikereknek, a gyerekek pályázatokon nyertek, kirándulásokra, táborokba mentek. Az Igazgyöngy bekerült a gyermek-képzőművészeti oktatás nemzetközi tudatába.

– Az egyik iskolaigazgató megkért, vigyük a programunkat hozzájuk is. Mert bár az alapfokú közoktatás ingyenes, sok falusi gyerek mégsem éri el.

A falusi telephelyen 95 kisdiák iratkozott az Igazgyöngybe.

– Csak négy nem volt hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű. Sokak szülei az általános iskolát nem fejezték be. Ekkor ismertük fel azt is: sok szülőben fel sem merül, hogy gyereke az ingyenes szolgáltatást igénybe vegye. Ezért indítottuk el három-négy éve azt a programot, hogy a mélyszegénységben élő családokhoz kijárunk.

Olyan látvány fogadta őket, amelyet nemhogy Budapestről, de a falvak főutcáiról sem sejteni. A hajdan szebb napokat látott házakban nem volt ágy, nem volt asztal, se fűtés, se villany. „Vajon hogy íródik itt házi feladat?” Ebbe gondolt bele L. Ritók Nóra, és ekkor jött rá: az oktatás önmagában nem tud semmit se tenni, mert amit a gyerek az iskolában tanul, lenullázódik, amint hazaér.

– Ezért érdekel, tudok-e olyat, ami egy egész falu életét megváltoztatja.

Sajátos modell kidolgozását vette a fejébe, az iskoláját működtető alapítvány programjába a művészetoktatás mellé a családgondozás, a közösségfejlesztés is bekerült.

Az iskola központjából Toldra indulunk, előtte takarókkal, csomagokkal rakjuk tele az autót. A zacskókat akkurátusan felcímkézték, melyik gyerek családjáé. A csomagokban most konzervek, mosópor. Toldig csaknem 17 kilométert autózunk. Az alig négyszáz lelkes település zsákfalu. L. Ritók Nóra úgy tudja, a községben csaknem 180 gyerek és fiatalkorú él. Mindössze tíznek van munkája.

A faluszéli szegénysorra megyünk. Akármelyik ház előtt parkolunk, kabát nélkül szaladnak ki a december közepi fagyos időben a gyerekek. Néhonnan hárman, máshonnan öten.

– Nóri néni! Nóri néni! – kiabálják örömükben. Nóri néni megöleli, megpuszilja diákjait, és miután kiadja a csomagokat, a szülőkkel is elbeszélget. „Befizették a számlát? Megvették a gyógyszert? Volt a gyerek iskolában?”
Időbe telt, mire megértette velük, kisgyerekük akkor járhat az Igazgyöngybe, ha ők is betartják a szabályokat. Azt például, hogy betegen, tetvesen, koszos ruhában nem engedik közösségbe a gyereket.

– Azt is meg kellett nekik tanítani, hogy csak akkor segítünk, ha ők is igyekeznek. Az is szabály, ha igazolás nélkül hiányzik a gyerek az általános iskolából, hozzánk se jöhet.

Lassan fejlődik a toldi közösség.

– Egy részük oláh, más részük magyar cigány, szinte békíthetetlen köztük az ellentét.

Az Igazgyöngyben integrált oktatás zajlik. Itt nem számít, ki cigány, ki nem, ki szegény, ki gazdag, mindenki lehetőséget kap. A székhelyintézmény nagyműhelyében L. Ritók Nóra nemrég készült hatalmas, karácsonyi témájú festményeket mutat.

– Kooperatív munkában készültek, jó és kevésbé jó képességűek készítették. A jobbaknak van motívumkészlete, megrajzolták a fát, a hóembert, a kevésbé jó képességűek kiszínezték. Így lett belőlük közös alkotás.

A képek karácsonyra egy budapesti kiállításra mennek. Máskor versenyeken díjakat nyernek, romák és nem romák egyaránt. A kilencéves Mohácsi Viviennel Toldon találkoztunk. Minap egy lengyelországi akvarellbiennálén nyert a rajza díjat. Miközben büszkén fotóztatta magát, elmondta: dombot festett, rá színes csodaházakat.

– Mi volt a nyeremény?

– Oklevél és festék.

– Eleinte voltak gondok – emlékszik az integrált iskola kezdeteire L. Ritók Nóra. – Mert az asszimilálódott cigány se akarta oda engedni a gyerekét, ahova olyan is jár, aki büdös. Ám még nem volt senki, aki emiatt ne íratta volna be hozzánk a fiát vagy a lányát.

Ezt a gondolatot szeretné a többségi társadalomban is elültetni.

„A mélyszegénységben élőknek esélyük, sőt reményük sincs a minőségi életre. Ismerem az oktatás, a szociális szféra és az egészségügy egymással párhuzamosan futó, egymást erősíteni képtelen programjait. Érzékelem a hivatali és az emberi szemlélet között tátongó mérhetetlen űrt. Azt akarom, hogy változzanak a dolgok” – így kezdődik L. Ritók Nóra Nyomor széle című blogja.

– Eleinte jó ötletnek tűnt, sok értelmes hozzászólást kaptam, és megindította az adományozókat is.

Egy úriember, aki a kilétét nem fedi fel, 3500 forintot utal havonta az Igazgyöngy alapítványának. Akadnak cégek, amelyek 30-50 ezer forinttal támogatják, mások használt ruhákat, cipőket küldenek.

A blog indulása után egy hónappal megjelentek a kommentelők közt a szélsőségesek. – Azt kérdezték, mit akarok a tetvesektől, akik fialnak, mint az állat. Később engem is piszkáltak, megfenyegettek.

L. Ritók Nóra le is akarta állítani a blogot.

– Függővé tett a sok fenyegetés, elvonta a figyelmem az érdemi munkáról. Végül a kommentálás lehetőségét szüntettük meg.

Az a javaslat is bántja az igazságérzetét, amely szerint be kell tiltani az abortuszt. Erről is írt egy bejegyzést. Az élet védelme nem az abortusszal kezdődik, amikor egyesek gumióvszert sem tudnak venni – indokolja. – Még egy generáció nem nőhet fel a nyomorban. Ez időzített bomba, és ha nem teszünk semmit, a gyerek még gyorsabban termeli újra a nyomort.

– Túlnőtt rajtam a feladat – mondja. A rászorulók kaptak feltöltős mobilt, ha nagy a baj, őt értesítik SMS-ben.

Visszahívja őket, és ha szükséges, kiszalad a romasorra. Volt, hogy vasárnap kellett kimenni segíteni egy rákbeteg gyereket is gondozó családhoz, mert a háztető leszakadt.

– Eleinte minden apróságért küldtek SMS-t. Azóta rávettem őket, csak végszükségben üzenjenek.

Férje, két gyereke van. Családja örülne, ha karácsonykor csak rájuk figyelne.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!