Életének 87. évében hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt Kertész Imre. A Nobel-díjas írót hajnali 4 órakor budapesti otthonában érte a halál - tájékoztatta Nyáry Krisztián, a Magvető Könyvkiadó igazgatója az MTI-t.
Kertész Imre az elmúlt hónapokban betegen is részt vett az 1991-2001 közötti naplóbejegyzéseket tartalmazó A néző című utolsó könyve sajtó alá rendezésében. Kertész Imrét a Magvető Kiadó saját halottjának tekinti.
Kertész Imre 1929. november 9-én született Budapesten. 1944. június 30-án, tizennégy évesen Auschwitzba deportálták. Megjárta a buchenwaldi koncentrációs tábort, majd a lágerek felszabadítása után, 1945-ben hazatért Magyarországra. Sorstalanság című regénye 1975-ben jelent meg, de csupán 2002-es Nobel-díja után vált világszerte ismertté.
A regény folytatásaként jelentek meg A kudarc (1988) és a Kaddis a meg nem született gyermekért (1990) című kötetek, míg a Sorstalanságból Koltai Lajos 2005-ben rendezett filmadaptációt Ennio Morricone zenéjével.
A rendszerváltozás utáni budapesti értelmiségről ad képet Kertész Imre 2003-as Felszámolás című könyve. 2006-ban K. dosszié címmel önéletrajzi dialógusregénye jelent meg, A végső kocsma című kötetét 2014-ben vehette kézbe az olvasóközönség.
Kertész Imrét 1989-ben József Attila-díjjal, 1997-ben Kossuth-díjjal, 2000-ben a Herder-díjjal és a Die Welt irodalmi díjával, 2001-ben a német Becsületrenddel tüntették ki.
2002-ben Nobel-díjat kapott. 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét adományozták neki, 2014. augusztus 20-án a Magyar Szent István Rendet adta át Kertész Imrének Áder János köztársasági elnök - áll a közleményben.
Részletes méltatást tett közzé Kertész Imréről a hvg.hu, a méltatásban egyebek mellett ara emlékeztetnek:
A Sorstalanság már megjelenése évében is nagy visszhangot váltott ki, igazából azonban csak a nyolcvanas és kilencvenes években keletkeztek olyan kritikák, melyek a hazai irodalmi utómodernség kánonjába sorolják. A regényt 1973-ban először visszautasították a kiadók, végül 1975-ben jelent meg.
Nagy sikere van német nyelvterületen, összegyűjtött művei 1999-ben a Rowohlt kiadó gondozásában jelentek meg, majd 2002-ben már a Suhrkampnál. 1998 óta a darmstadti Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung tagja.
Kertész egyébként 2012-ben a berlini Művészeti Akadémiára bízta irodalmi hagyatékát.
Kertész Imre jelentős műfordítói tevékenysége során Elias Canetti, Sigmund Freud, Hugo von Hoffmannstahl, Friedrich Nietzsche, Joseph Roth, Arthur Schnitzler, Ludwig Wittgenstein, valamint modern német és osztrák szerzők írásait ültette át magyarra.
Kertész Imre Nobel-díjával kapcsolatban a hvg.hu oldalon olvasható pályaképben megemlítik:
2001-ben már jelölték a Nobel-díjra. 2002 október 10-én jelentették be, hogy megkapta a díjat. A Svéd Királyi Akadémia egész írói munkásságát méltatta, "amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben" .
Maga az író a Nobel-díjról azt mondta: „Számomra nagyon érdekes, hogy a díjat a holokausztról szóló, valamint diktatúra-ellenes műveimért kapom. Ez valami nevelő célzatot is jelenthet a kelet-európai országok számára". Egy német lapnak pedig azzal kapcsolatban, hogy miért népszerűbbek a művei német nyelvterületen, mint Magyarországon, kifejtette, hogy Németországban a könyvei betöltik azt a missziót, amire az író egész életében vágyik. Kertész akkor úgy fogalmazott, Magyarországon még nem történt meg a holokauszt feldolgozása. „Az adósság: megbeszélni, elismerni és megtanulni megbánni azt, ami történt.”
Barátját, Spiró Györgyöt is idézik a hvg.hu-n, aki ezt mondta Kertészről: „A holokauszt tapasztalata végtelen keserűséget okozott benne, és arra késztette, hogy komoly egzisztenciális kérdésekkel foglalkozzon a műveiben. Aki pedig komoly egzisztenciális kérdésekkel foglalkozik, az pengeélen jár, és bármikor könnyen átbillenhet”. Spiró azt is elmondta róla, hogy jó volt Kertésszel politizálni, mert egy-egy mondattal egy-egy rendszer velejéig látott. Spiró Györg felidézte a jlenetet, amikor Kertész Imre hazajött a nyolcvanas évek végén a Szovjetunióból, és lakonikusan csak annyit mondott: „ezeknek végük van".
A teljes Sorstalanság itt meghallgatható a szerző előadásában.
Kertész Imre művei hozzáférhetők digitálisan, itt.
Egyik utolsó televíziós szereplése az volt, amikor Friderikusz Sándor a lakásán készített interjút 2014 augusztusában, miután az író átvette a kormánytól a Szent István-rendet.
Az ATV Friderikusz című műsorában készült beszélgetés itt érhető el:
Kertész: „A halál kiszámíthatatlan, de megcsináltam az életművemet”
(Forrás: MTI, hvg.hu)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!