Kell-e temetni a tanártiltakozásokat? - Eljött a politika ideje!

„Volt, aki szerint már bele is buktunk ebbe a harcba. Ez nem igaz!” Így fogadkozik a Tanítanék Mozgalom és a Civil Közoktatási Platform (CKP), amikor június 11-re újabb demonstrációra hívja a tanárokat, az oktatási rendszerrel elégedetleneket. Van is okuk a fogadkozásra, az elmúlt hetekben éppen elegen temették már a tanártiltakozásokat és azok szervezőit, mondván: ők is csak úgy jártak, mint a kormánnyal szemben szerveződő többi civil mozgalom. Bekerültek a politika süllyesztőjébe. Hogy jogos-e a sok lemondó legyintés, az alighanem eldől a tanév végére időzített újbóli nekibuzduláson. Ha annyi lesz csak mögöttük a támogató tömeg, mint amennyi a tanársztrájkon volt, akkor a kormány tényleg zavartalanul tolhatja tovább az amúgy is túltolt biciklit az oktatásban. Mert a kezdeti, a mából nézve már csak taktikainak tűnő elbizonytalanodás után a kormány ott folytatja, ahol abbahagyta: kiterjesztik az iskolák államosítását, és a gyűlölt KLIK átalakításából kis túlzással annyi lesz csupán, hogy megrövidítik a nevét, kikerül belőle a szószörny: intézményfenntartó. Ez eredménynek tényleg szerény, különösen azután, hogy néhány hónapja még tízezreket sikerült utcára vinni, újra divat lett a kockás ing, sokan már az új ellenzéki megváltót vélték látni a tanárdemonstrációk szónokaiban, és minden felmérés szerint az ország legalább kétharmada támogatta a pedagógusok követeléseit. Ha szakmai követeléseikhez nem is kerültek közelebb, annyit elértek a tiltakozó tanárok, hogy rákényszerítették a kormányt arra, amit nagyon nem akart: az elmúlt évtizedekben soha nem esett annyi szó a magyar oktatás minőségéről és problémáiról, mint most. Eredmény ez is, ha nem szakmai, hát politikai. A dilemmát pedig éppen ez okozza: ha a kormánnyal szemben eredményt, mégpedig politikai eredményt felmutatni képes kezdeményezések többsége a parlamenten és az (ellenzéki) pártokon kívül történik, miért hullanak mégis az érdektelenségbe a civil mozgalmak?

„Azért van különösen nehéz dolguk a civileknek, mert kétféle elvárás jelenik meg velük szemben” – ad egyfajta lehetséges választ Gerő Márton, a társadalmi mozgalmak kutatója. Szerinte a civilektől azt várja a támogatóik jó része, hogy látható módon járuljanak hozzá a regnáló hatalom megdöntéséhez, ám amikor megjelenik közelükben a pártpolitika, elveszthetik hitelességüket. Pedig a hatalmat leváltani választásokon lehet, így lehetőség sincs azonnali sikerre, ennek ígérete nélkül viszont egyre nehezebb mozgósítani. „A másik típusú várakozás, hogy akkor is vonuljanak az utcára, ha nem érnek el érdemben semmit” – mondja az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának munkatársa, aki nem is csodálkozik azon, hogy a nagyon magas és a nagyon alacsony, továbbá egymásnak is ellentmondó elvárások között könnyű felőrlődni. Gerő Márton a kudarcok okai között említi még, hogy a civilek előbb-utóbb mindig szembesülnek az intézményesedés problémájával, és ezt eddig nem nagyon tudták kezelni. A Tanítanék Mozgalomhoz és a CKP-hoz is számos szakmai egyesület és csoport csatlakozott, amelyeknek egységesen kell képviselni a véleményét, emiatt bonyolult döntéshozatali struktúra jön létre, ez pedig éppen a gyors reakciókat akadályozza. Ráadásul ezek a civil mozgalmak mind az egészségügyben, mind az oktatásban nem csak a kormányzat felé jelennek meg kihívóként, hanem az intézményes érdekképviselet, a szakszervezetek felé is, így előbb-utóbb óhatatlanul elindul egy versengés közöttük.

A civil mozgalmak az elmúlt években próbáltak távol maradni a pártoktól, és képviselőik sokszor el is utasítják, hogy valódi politikát „csinálnának”, inkább a szakpolitikai kérdésekre koncentrálnak. Tölgyessy Péter szerint ebben a Fidesznek is komoly szerepe van, már amennyiben a kormánypárt civilekkel szembeni taktikája szofisztikáltabb lett. A politikai elemző, nem mellesleg egykori Fidesz-képviselő az Inforádiónak nyilatkozva elemezte, hogyan próbálja a Fidesz megszorongatni ezeket a mozgalmakat. „Mikor már olyan erősek, hogy nem lehet őket tovább bénítani, akkor részleges engedményeket tesz, illetőleg megpróbálja belenyomni őket a hagyományos baloldalba. És ez eddig elégséges volt a megtörésükre” – mondta Tölgyessy.

Ha a pártpolitikát sikerül is kizárniuk, a – mondjuk így – nagypolitika színpadát aligha tudják kikerülni a civilek. Ahogyan azt Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke is elismerte a tanársztrájk kapcsán: „Elbuktuk a dolgot, mert szakmai oldalról közelítjük meg a problémát, miközben ez kőkemény politika. A probléma két esetben oldódhat meg: ha a kormány 180 fokos fordulatot vesz, vagy ha leváltják. Ez a kormány ugyanis alapvetően nem akar változtatni a közoktatás rendszerén.”

És valóban, a legtöbb mozgalom ezen a ponton, a civilséget a politikától elválasztó határvonalon bukik el. Nem is csoda, hiszen ez a határ a többség fejében is összemosódik. A Publicus Intézet lapunk számára készített április eleji kutatása megmutatta: a többség a civilekben bízik, de cselekvést a politikusoktól vár. „Szerintem jól látják az emberek, tényleg nagyon korlátozottak az eszközei a civileknek, hogy konkrét változásokat kényszerítsenek ki” – mondja Gerő Márton, akinek úgy tűnik, nincs más hátra: a civileknek valamilyen módon ki kell lépniük a politikai színtérre, bár szerinte ez egyelőre nem jelent feltétlenül pártosodást. Hasonlóan látja Antal Attila politikai szakértő is, aki szerint a politikától való elfordulás ideje a civilek számára is lejárt. „A tiltakozások arcainak, mint Pukli István vagy Sándor Mária, el kell kezdeniük politikusként viselkedni.

Ez egyelőre nem azt jelenti, hogy pártot kell alapítani, vagy csatlakozni kell egy már létezőhöz. De meg kell tanulniuk lepörgetni magukról azokat a golyókat, amiket a Fidesz rájuk szór és ellen kell állni az elhiteltelenítő kísérleteknek” – teszi hozzá. Márpedig golyók, azok röpülnek feléjük, leginkább azért, mert a Fidesz igenis tart a társadalmi többség által hitelesnek tartott civilek megerősödésétől. Ahogyan Tölgyessy Péter mondta imént már idézett interjújában: az új mozgalmaktól fél a legjobban Orbán Viktor, nem az ellenzéktől. De hogyan lehet felkészíteni a karaktergyilkosságra az ilyesmihez nem szokott civileket, akik eddig rendre visszahőköltek, amikor a politika színpadára kellett volna lépniük? A hosszú és szisztematikus munka Antal Attila szerint azzal kezdődik, hogy vissza kell állítani a politika becsületét. Meg kell értetni a társadalommal, hogy ez nem valami bűnös dolog, hanem közügy. A Fidesz politikájának lényegi eleme – mondja –, hogy elvette az emberektől a politikát.

A kormánypárt azt érzékelteti: a politika az, amit én csinálok, és mindenki más, aki ezzel akar foglalkozni,  az ellenségem vagy hiteltelen, mert kilépett a szerepéből. A Tanítanék Mozgalommal szemben is az a fő vád, hogy beviszik az iskolába a politikát, mintha ez valami bűn lenne. „A kulcs ott van, hogy a civilek ki merjék mondani, politikát csinálnak” – mondja Antal Attila. Gerő Márton is csatlakozik a véleményéhez: a mozgalmak hitelességük elvesztése nélkül igenis kitermelhetik azokat a szereplőket, akik akár egy választás során fenyegetést jelenthetnek a regnáló hatalom számára. De ő sem hiszi, hogy ez egyik percről a másikra menne, már csak azért sem, mert úszni most jobbára árral szemben kell. És nem csak a Fidesz jelentette ár ellenében, hanem meg kell küzdeniük azzal is, hogy a magyar társadalmat nagyon nehéz mozgósítani bármilyen ügy mellett. Erről pedig nem más, mint a tiltakozások forrpontjává vált oktatás tehet, amely 25 éve passzív állampolgárokat termel.

Lám, az oktatás mindennek az alapja, nemigen akad tehát ennél fontosabb ügye a változást akaróknak. Ezért sem érdemes idejekorán temetni a tanárok mozgalmait, ahogyan arra Tölgyessy Péter is utalt: „ha nagyon nagy az elégedetlenség, újabb mozgolódások bármikor elölről kezdhetik”. Az elégedetlenség pedig sokrétű, és Tölgyessy is úgy véli, ha ezek összeadódnak, akkor olyan erő jelenhet meg, ami az újdonság és az ismeretlenség erejével hirtelen nagyra nőhet. Hogy volt már ilyen a magyar történelemben, azt a Fidesz is pontosan tudja: 1989-ben ez történt az akkori ellenzéki kezdeményezésekkel is. Azután pedig már nem kellett sok a korábban mozdíthatatlannak látszó rendszer végleges összeomlásához.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!