A miniszterelnöki hangulatkeltés célba ért: már mindenki gyanús, aki valaha külföldről települt Magyarországra.
- A kormányzati kommunikáció a bevándorlásellenes retorikában keveri a fogalmakat.
- A bevándorlók ellen indított harcban a győzelem garantált, nincs ugyanis ellenfél.
Orbán Viktor miniszterelnök a jelek szerint minden alkalmat kihasznál, hogy megküzdjön az általa kijelölt új ellenféllel, a bankok, az EU, a drogmaffia után ezúttal a bevándorlókkal. „Kértük, értsék meg, Magyarország nem akar a bevándorlók célpontja lenni” – üzente pénteken Brüsszelből. A harc eredménye borítékolható: ellenfél hiányában biztos a győzelem. A miniszterelnöki retorika azonban hamar célba ért: évtizedek óta Magyarországon élő, családot alapító külföldi származásúak számolnak be az őket körülvevő hangulat megváltozásáról. Vannak durva példák is:
„Tegnap a gyógyszertárban álltam sorban, s a mögöttem álló idősebb pár nőtagja odaszólt nekem (...): »Maga egy bevándorló, nincs szükségünk bevándorlókra. Tegnap hallottam a tv-ben, hogy veszedelmet hoznak ránk. Amúgy elveszik előlünk a munkát, ingyen kapnak mindent. Menjen… vissza oda, ahonnan jött, a büdös oláhokhoz…« Azóta is gondolkodom, mi rosszat tettem? Nem bántottam senkit, teszem a dolgom, dolgozom, itt fizetek adót évek óta a magyar államnak, melynek állampolgára vagyok.” A beszámoló, amit egy Erdélyből áttelepült nő tett közzé a Facebookon, rámutat: nem vagyunk tisztában azzal, kire gondolt a miniszterelnök, amikor bevándorlóktól védené Magyarországot, sem azzal, milyen körülmények között élnek minálunk a migránsok.
Napok óta másról sem hallani: a Belügyminisztérium bejelenti, hogy a belgiumi terrorakció miatt B fokozatú készültséget rendel el (a skálán a D a legmagasabb fokozat). A TEK vezetője szerint az illegális bevándorlók miatt kell számolnunk a terrorfenyegetettség kockázatával. Tuzson Bence szóvivő szerint az Európába érkezők „sajátos szubkultúrát” alakítanak ki, és ezek bizonyos munkanélküliségi okok miatt deviáns kultúrákká válnak, és „a bűnözés melegágyai lesznek”. Hiába ülésezik a terrorizmus miatt a honvédelmi és rendészeti bizottság, mindeközben egyre többször hangzik el a „megélhetési bevándorló” kifejezés, utalva azokra, akik munkát keresnek, dolgozni jönnek. Mint Rogán Antal mondta: Magyarországon ugyan csökkent, de még mindig van munkanélküliség, ezért elsősorban a magyar embereknek kell munkát adni. Ezzel viszont a terrorizmus és a „megélhetés” fogaloma csúszik össze.
Vagyis: sikerült néhány nap alatt bogarat ültetni az emberek fülébe: míg az Eurobarometer tavaly novemberben publikált kutatása szerint a magyarok mindössze 3 százaléka gondolja fontos problémának a bevándorlást (és alig 1 százalékuk véli ugyanezt a terrorizmusról), mostanra megjelent a bizalmatlanság. A kormány közeli Századvég végezte azt a telefonos közvélemény-kutatást, amely szerint a lakosság több mint kétharmada enyhének tartja a hazai bevándorlási törvényeket, és szigorítaná a szabályozást. Ezen belül a jobboldali elköteleződésűek 85 százaléka, a baloldaliaknak pedig 56 százaléka keményítene a törvényeken – derült ki a kutatásból.
Fogalmak bűvkörében
Gazdasági bevándorló, megélhetési bevándorló, illegális bevándorló, és így tovább – óriási a fogalmi zavar, nehéz eldönteni, hogy a politikusok mikor kire gondolnak. „A balliberálisok nem törődnek a bevándorlók számának drámai emelkedésével”– ezzel a szalagcímmel jelent meg például a minap a Magyar Nemzet. Az állítással azonban több gond is van, amelyek megértéséhez először nem árt tudni: kik, hányan és milyen okból lépik át a magyar határt.
Jelenleg nagyjából 140 ezer bevándorlónak tekinthető személy él Magyarországon, többségükben azonban határon túli magyarok, vagyis nem is migránsok a szó „köznépi” értelmében. A „bevándorlók számának drámai emelkedése” kitétel így valóban szíven ütheti az egyszeri embert. Csaknem 43 ezren nyújtottak be menedékkérelmet (ez nem rekord, 1991-ben, a boszniai háború kirobbanáskor 53 ezer menedékkérő érkezett Magyarországra), nagy részük Koszovóból. Hogy most hol vannak? Többségük elhagyta Magyarországot – hiszen nem ez volt az eredeti úti céljuk. Vagy egy eljárás után visszaküldték őket oda, ahonnan beléptek az országba, vagy pedig tovább mentek. A menekültkérelmet beadók több mint fele meg sem várja, amíg a hatóságok lezárják az eljárást, amint teheti, igyekszik tovább – mondta lapunknak Simon Ernő, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának magyarországi szóvivője. Tavaly alig több mint 500 ember kapott menekültstátuszt Magyarországon.
A gazdasági bevándorlók is egy jobb élet reményében jönnek, mert hazájukban nem tudnak megélni, nem engedik őket dolgozni, vagy nem tudják eltartani magukat és családjukat. Hogy ez azért történik-e így, mert – mit az egyes országokban meg is történik – etnikai okok miatt diszkriminálják őket, s így valóban veszélyeztetettnek tekinthetőek, ezt már a hatóságoknak kell megítélniük, amikor eljárnak az ügyben. Simon Ernő szerint a tapasztalatok azt mutatják, hogy a gazdasági bevándorlók valamivel tudatosabban választanak úti célt, mint azok, akik például a háború elől menekülnek. Elsősorban Franciaországba, Németországba tartanak, ám ha Magyarországon elfogják őket, és folyamodnak a menekültstátuszért, az eljárás idején pedig megszokják a környezetet, valóban maradnak – bár volt már példa arra is, hogy a menekültstátusz ellenére is inkább a továbbindulás mellett döntött valaki, mert nem látta itt biztosítottnak a jövőjét. Mint ahogy az is megesik, hogy valaki a befogadó állomáson eltöltött két hónap, s az utána következő integrációs időszak alatt sem tud egzisztenciát teremteni magának, ezért szélsőséges esetben az is megtörténhet (s meg is történt már), hogy végül hajléktalanként végzi.
Tehát az sem igaz, hogy a bevándorlók tömegei veszik el a munkát a magyaroktól. Ugyanakkor tény, hogy a bevándorló, s immár Magyarországon élő külföldiek körében magasabb a foglalkoztatási ráta (56 százalékos), mint az átlag a magyarok körében (49 százalék), ennek oka azonban vélhetően az, hogy a képzettségük is magasabb a magyar átlagnál, illetve a megfelelő végzettség birtokában olyan hiányszakmákban helyezkednek el, mint például az orvosi.
„Magyarországon bevándorlóként, a megfelelő kapcsolatok hiányában nagyon nehéz munkát vállalni, s így a lakhatás, megélhetés is szinte lehetetlenné válik hosszabb távon. A szűkülő források, leépülő programok tovább nehezítik a szakemberek helyzetét, akiknek a feladata a bevándorlók integrációjának segítése lenne. Szóval bőven lehetne még mit tenni a menekültügyben” – fogalmazott Simon Ernő.
Ehhez képest a minap Kovács Zoltán kormányszóvivő már az illegális bevándorlást mosta össze a gazdasági bevándorlással, ráadásul nem is akárhol, hanem az Európai Parlament meghallgatásán. És bármennyire próbált is hivatkozni arra, hogy Nyugat- Európa vezetői ugyanezt gondolják a témáról, mint maga Orbán Viktor, azt nem tette hozzá, hogy az olyan, bevándorlásellenes retorikára fogékony országokban, mint például Nagy-Britannia vagy Franciaország, egészen mást értenek bevándorlók alatt, mint nálunk. Az angoloknál leginkább az ma a kérdés: miért nevezik a harmadik legnagyobb magyar városnak Londont… Mint ahogy idehaza is egyre komolyabb problémákat okoz a kivándorlás. Bizonyosan nagyobbakat a bevándorlásnál.
Menekültnek tekinti az 1951-es genfi egyezmény értelmében az ENSZ mindazokat, akik azért kényszerültek elhagyni hazájukat, mert megalapozottan tartanak attól, hogy ott vallásuk, nemzetiségük, politikai véleményük, vagy valamilyen más ok miatt az életük veszélyben van, vagy súlyos sérelemnek lennének kitéve. Sokan háborúk, fegyveres konfliktusok elől menekülnek, szintén az életüket félve. Ezen indokok alapján kérhetnek menedékkérelmet, amelyet a hatóságok minden ember esetében külön-külön megvizsgálnak, s a begyűjtött információk alapján mérlegelik, hogy az adott személy jogosult-e a menekültstátuszra.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
