- Választási programokkal az ellenzék már előállt, a Fidesz viszont inkább a migránshisztériát táplálja
- Égető problémák vannak például az egészségügyben vagy az oktatásban, miközben az állam óriási pénzeket költ magára
- Nemcsak több pénzre, hanem sok esetben szemléletváltásra is szükség lenne
Béke, nyugalom és a keresztény európai kultúrát védő műszaki határzár vagy ellenzéki kerítésbontás után magyarnemzet-vesztő iszlám terror.
Erre az egyszerű, de egyúttal hazug és ostoba ellentétre hegyezte ki a 2018-as országgyűlési választások tétjét a kormánypropaganda.
A demokratikus ellenzék szempontjából is megközelíthető a választás egyszerűen: jogállamiság vagy a maffiakormányzás illiberális demokráciája.
A Fidesz-kétharmad akkorát harapott ki a mindenkori hatalom ellenőrizhetőségét, számonkérhetőségét, fékezhetőségét és ellensúlyozását két évtizedig – többé-kevésbé – garantáló intézményrendszerből, hogy egy választási program ma valóban nem merülhet ki higgadt szakpolitikákban.
De ha belegondolunk abba, hogy a kórházi folyosókon szenvedő betegek, a negyvenórás „munkahetet” megsínylő diákok vagy a kriminalizált civil szervezetek adnak-e elég okot a társadalmi vitára, akkor arra kell jutnunk: ideje van az értelmes beszédnek.
Orbánék „fekete doboza”
Az ellenzéki pártok kampányígéretei alapvetően jó helyen „tapogatják” a választás előtt közérdeklődésre számot tartó ügyeket. Inkább az a kérdés, miként tudják ezt úgy tálalni, hogy a választóknak „ahaélménye” legyen – mondta a Vasárnapi Híreknek Kiss Ambrus, a Policy Agenda vezető elemzője. Vagyis a szavazók megértsék, mit és miért szeretnének csinálni az ellenzéki oldalon, és el is higgyék a pártoknak, hogy megoldják például a kis nyugdíjak, az oktatás vagy az egészségügy problémáit.
„Többségében szükségesek azok a lépések, amelyek az ellenzéki pártok már közzétett választási ígéretei, programjai között szerepelnek – például a nyugdíjak, a minimálbér emelése vagy épp az egészségügyi ágazat kereseteinek rendezése. Az már más kérdés, hogy ezeknek melyik párt esetében mennyire hisznek majd az emberek – mondta lapunknak Pogátsa Zoltán közgazdász, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense. – Miközben több alrendszer is alulfinanszírozott, az állam óriási pénzeket költ magára. Ez a rész egy »fekete doboz«, és nem nagyon tudjuk, hogy mi van benne” – emeli ki a közgazdász. Ezért is fordulhat elő, hogy miközben a magyar újraelosztási ráta megfelel az európai uniós átlagnak, a létfontosságú alrendszerekre mégis kevés pénz jut.
Az állam önmagára költött pénzeinek egy része valószínűleg a nem hatékony bürokráciára megy el, de van ebben korrupció, és sokat költenek presztízsberuházásokra is. Tehát nem az újraelosztási rátával van gond, hanem azzal, hogy ezek a pénzek nem oda mennek, ahova kellene.
Egészséget sürgősséggel
Köztudomású tény, hogy az egészségügyből százmilliárdok hiányoznak, hetente kerülnek címlapokra az orvoselvándorlásról, a nővérhiányról, a hosszú várólistákról, a lepusztult kórházi állapotokról vagy a folyosón szenvedő betegről szóló hírek. A lapunk által megkérdezett szakértők egyetértenek abban, hogy ez a terület a legnagyobb problémája a választóknak.
Kiss Ambrus úgy látja: az egészségügy rendbetételével lehet kampányolni, szavazatszerzési szempontból van benne „potenciál”. Sőt felméréseik szerint a választók hajlandók akár saját zsebükbe is nyúlni (azaz többet befizetni), hogy több jusson erre a területre. „Kérdés viszont, hogy az ellenzéki pártok tudnak-e hihető megoldást vázolni, azaz elhiszi-e a választó, hogy az adott ellenzéki erőnek van reális programja, amivel neki jobb lesz a rendelőben, a fogorvosnál vagy a sürgősségi osztályon” – véli a vezető elemző. Vannak más kérdések is: ha többletet teszünk az egészségügybe, akkor azt mire fordítsuk? Arra, hogy minden áron minden körzetnek legyen háziorvosa? Ez preferált cél nyilván, hiszen ahol nincs betöltött háziorvosi praxis, az az ott élők életesélyeit rontja.
Felmerül az a kérdés is, hogy milyen legyen az intézményrendszer. Kiss Ambrus kiemelte, hogy már két kormány bukott orra, amikor át akarta alakítani. Az egyik a Gyurcsány-kormány volt, amelyik belekezdett az átalakításba, de le kellett tennie a fegyvert. A másik pedig a mostani Fidesz-kormány, amelyik Tapolcán épp a kórházügy miatt vesztette el a 2015-ös időközi választáson a kétharmadát. (A jobbikos Rig Lajos vitte el a körzetet.) Ott a kórházat átalakította a Fidesz, az aktív kórházi osztályokat Veszprémbe vitte, a Jobbik jelöltje pedig épp azzal kampányolt, hogy ő küzdeni fog az aktív ágyakért. Az egészségügyben nemcsak a bér a probléma, hanem a túlóra, a kiszámíthatatlan viszonyok és a tervezhetetlenség is.
Pogátsa Zoltán szerint is sokkal több pénzt kell költeni az egészségügyre, de az oktatásra, átképzésre, szociálpolitikára is. Igaz, önmagában a több pénz ugyanebben a rendszerben nem javítaná a működést. Magyarországon még az uniós átlaghoz képest is a GDP arányában 14-15 százalékpontnyi elmaradás van abban, hogy mennyit költ a különböző alrendszerekre. Az egészségügyben, oktatásban nem biztosított a működés megfelelő finanszírozása, ahogy a tanárok, orvosok, ápolók anyagi megbecsülése sem. Ezért sem meglepő, hogy az ellenzéki tervek nagy része alapvetően a működésfinanszírozásról szól.
Az egészségügyben a béremelés egyébként önmagában nem oldja meg az orvoselvándorlás vagy a hiányzó praxisok problémáját, de ezt egyik ellenzéki párt sem állítja. Nyilván több pénzre van szükség, hiszen nemcsak az EU, hanem a régió átlagát sem érjük el, de ez csak az egyik feltétel. Szemléletváltásra is szükség van, és jó lenne látni például azt, hogy melyik intézmény mennyire hatékonyan használja fel a rendelkezésre álló forrásokat, mutat rá a közgazdász.
Néhány pont az ígéretekből
Mindhárom párt hálapénzmentes orvoslást akar, és több pénzt ígér
MSZP:
• 4 év alatt érje el az EU átlagát az ágazatra költött GDP-arányos összeg
• Független egészségbiztosítási szervezet
• Jelentős béremelés
DK:
• A magánegészségügy igénybevételét is finanszírozná, ha állami kórház nem képes időben helytállni
• Másfélszeres azonnali béremelés
• Dupla ennyi CT/MR berendezés, minimális várakozási idővel
LMP:
• A GDP 6,5 százalékát érje el az ágazat költségvetési támogatása
• Alap-tb a jövedelemmel nem rendelkezőknek
• Azonnali 50 százalékos béremelés 
Iskolák a hibahatáron
Az oktatás ügyében láthatóan kezd felélénkülni a vita, egy oktatási minimumról is megegyeztek az ellenzéki pártok, de nagy kérdés, hogy a Fidesz által a második Orbán-kormány idején átalakított oktatási rendszerhez hogyan nyúlnának a pártok. Konkrét példával: hogyan tudják elérni, hogy egy zalabéri általános iskolásnak ugyanolyan esélye legyen a társadalmi mobilitásra, mint egy budapesti, mondjuk III. kerületi iskolásnak – hoz példát a Policy Agenda vezető elemzője.
Kiss Ambrus a fő problémának azt tartja, hogy a KLIK (vagyis az intézményfenntartó) Fidesz-szimbólummá vált, és mint ilyet, az ellenzék nagy része pusztulásra ítélné. Korábban az önkormányzatok kezében volt az általános iskolák jelentős része, és a tehetősebb önkormányzatok különböző módszerekkel kitömködték az iskolák költségvetését, amiből például kiépítettek nyelvi labort, vagy épp plusz angoltanárt tudtak fizetni. Viszont a rosszabb anyagi helyzetű önkormányzatoknál csak az állami normatíva volt adott, és megpróbálták abból kihozni a működtetést – nyilván rosszabb színvonalon, bármennyire is lelkesek voltak az ottani pedagógusok.
Kialakult az egyenlőtlenség, és ezt nem nagyon tudják meghaladni a pártok. Hiszen miért lenne attól egyenlőbb és minőségibb az oktatási rendszer, ha ismét visszaadnák az önkormányzatoknak a fenntartói jogokat? Viszont a jelenlegi rendszer sem jó, hiszen nem a zalabéri iskolát hozta fel a fővárosi szintre, hanem inkább a harmadik kerületit rombolta le anyagilag és erőforrásokban a zalabéri iskola színvonalára.
Kiss Ambrus szerint politikailag azért bonyolult a helyzet, mert az ellenzék nem tudja a KLIK kritikája után azt mondani, hogy mégis a kormányzati iskolarendszert kell fenntartani, csak máshogy hívjuk.
Az ugyanis öngól lenne.
Néhány pont az ígéretekből
Az MSZP, a DK és az LMP is megszüntetné az intézményfenntartót (KLIK) és visszaállítanák a 18 éves tankötelezettséget, valamint csökkentenék az óraszámokat.
MSZP:
• Ingyenes első diploma
• Egyharmados ösztöndíjemelés
• Folyamatos béremelés a felsőoktatásban
DK:
• A kötelező erkölcs- és hittanoktatás megszüntetése
• Ingyen laptop és digitális tananyag
• Ingyenes első két félév a felsőoktatásban
LMP:
• Megszűnne az egyházi-világi finanszírozás különbsége
• Választható mintatantervek
• Második és harmadik diploma ingyenessége 
Tizenkét tisztes nyugdíj
A nyugdíjrendszerrel csak az egyik probléma, hogy alacsonyak az ellátások. A nyugdíjminimum jelenleg havi 28 500 forint, ami nagyon kevés. De 50-60 ezer forint is az lenne, mert a létminimum szintje alatt van. A másik gond, hogy elérik a nyugdíjaskort azok is, akik a rendszerváltás után kényszervállalkozói, be nem jelentett munkakörökben dolgoztak.
Ráadásul a következő ciklusban kifut a nyugdíjkorhatár emelése, eléri a 65 évet, de ezzel sem leszünk az EU élbolyában. A következő ciklusban választ kell adni arra, hogy emelünk-e tovább a korhatáron, de erről a kampányban nyilván nem szívesen beszélnek a pártok, mint ahogy arról sem, hogy a nyugdíjrendszert át kellene alakítani egyéni számlás rendszerré – aminek nyilván lennének nyertesei és vesztesei.
„Amiben lehet keresnivalója az ellenzéki pártoknak, az a nagyon rugalmatlan magyar nyugdíjrendszer. Korhatár előtt ugyanis nem lehet nyugdíjba menni – kivéve a nők 40 év szolgálati idő utáni nyugdíjba vonulását. A rendszer tehát semmilyen speciális élethelyzetet nem vesz figyelembe, ha például veszélyes munkakörben dolgozott valaki vagy közvetlenül a nyugdíj előtt bocsátják el. Ha ezzel tudnának jól kampányolni, vagyis a merev nyugdíjrendszert az egyéni sorsokhoz tudnák igazítani, akkor itt lenne terepe az ellenzéknek” – véli Kiss Ambrus.
„A 13. havi nyugdíj ötletével nem értek egyet, az ugyanis nem segíti az átláthatóságot. Azzal viszont egyetértek, hogy a nyugdíjakat emelni kell” – fogalmazott Pogátsa Zoltán, hozzátéve: a nyugdíjminimumnak el kellene érnie a minimálbér vagy az egy főre számított létminimum szintjét (ez 90 ezer forint körüli ellátást jelentene). Azaz garantálni kell, hogy egy nyugdíjas se kapjon kevesebbet a létminimumnál. Ezt viszont a „rendes” 12 havi nyugdíjban kellene végrehajtani.
Néhány pont az ígéretekből
MSZP:
• A 13. havi nyugdíj visszaállítása (az átlagnyugdíj havi összegének megfelelő, jelenleg 120 ezer forintnyi kiegészítés)
• Az öregségi minimális nyugdíj 57 ezer forintra emelése
• A családi pótlék 50 százalékos emelése, garantálva a reálérték megőrzését
DK:
• Újraindulna a nyugdíjkorrekciós program
• A rokkantnyugdíjak átalakításának felülvizsgálata
• Ingyenes közműminimum, azaz minimális víz, gáz, áram és internet minden háztartás számára térítés nélkül elérhető
LMP:
• 50 000 forintos öregségi nyugdíjminimum
• Hárompilléres nyugdíjrendszer, mindenkit megillető alapnyugdíjjal
• A nyugdíjasok munkalehetőségeinek bővítése 
Kilátás a létminimum alól
A 100 ezer forintos nettó minimálbér könnyen teljesíthető cél, hiszen ez már most is 90 ezer forint felett van.
Az ugyanakkor Kiss Ambrus szerint merészebb vállalás lenne, hogy a következő ciklus alatt ne fordulhasson elő, hogy a minimálbér nettó összege kisebb legyen, mint a környező országokban – nyilván Ausztriát és Szlovéniát leszámítva. Jelenleg ugyanis Szlovákiában, Csehországban és Lengyelországban is magasabb a nettó összeg. Nem állunk jól ebben a tekintetben, még ha az elmúlt két évben jelentős emelés is volt.
A többkulcsos személyi jövedelemadó ugyanakkor veszélyes terep. Egyrészt, mert bonyolult, másrészt mindenki azonnal elkezdené átváltani a bruttó fizetését az ígért új rendszer alapján, és megnézné, hogy mennyi a nettója. Láthatólag ennek részleteibe nem akarnak belefolyni az ellenzéki pártok.
Korábban Botka László is azt ígérte, hogy többkulcsos lesz az szja, de ennek a részleteit sosem bontotta ki. Pogátsa Zoltán pedig arra világított rá, hogy a minimálbér emelése nem rossz a kis- és közepes vállalkozásoknak, csak azoknak, amelyek nagyon rosszul gazdálkodnak. „Egyik napról a másikra nem lehet nyugati szintre emelni a béreket, de az a harminc éve működő modell sem tartható, hogy olyan bérek kifizetésével próbálnak meg egyes cégek talpon maradni, amelyek a dolgozóknak nem biztosítják a létminimumhoz szükséges megélhetést sem. Ezek rosszul menedzselt cégek, amelyeknek csődbe kell menniük.”
A létminimum növekedése ráadásul még előnyös is a kis- és középvállalkozásoknak, mert az alacsony keresetű emberek a némi pluszpénzt épp ezeken a helyeken költik el élelmiszerre, ruhára, egyébre, vagyis ennek a szektornak a keresletét élénkítik.
Néhány pont az ígéretekből
MSZP:
• Legalább 100 ezres nettó minimálbér
• 5 százalékra csökkenő áfateher minden alapvető élelmiszernél
• A közmunkások kizsákmányolásának megszüntetése
DK:
• A nők bérhátrányának megszüntetése
• Magasabb szja-kulcs a havi egymilliót meghaladó jövedelmekre
• Sávos munkaadói járulékfizetési rendszer a kis- és közepes vállalkozásoknak
LMP:
• A jövedelemadó csökkentése az átlagbér két és félszereséig
• Minimálbérhez kötött bértábla a közszférában
• Luxusadó és nagybirtokadó 
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!