Elmenni a falig

Körkörös tesztüzemmódba kapcsolt Magyarország. Vlagyimir Putyin azt méri le, meddig lehet feszíteni a húrt egy NATO- és EU-tag országban; Orbán Viktor azt tapasztalja meg, egy szövetségi rendszeren belüli ország miniszterelnökeként meddig hergelheti Amerikát és az uniót; az amerikai és az orosz titkosszolgálatok azt nézik meg, milyen mértékben használható felvonulási terepként Magyarország; Amerika azt próbálgatja, milyen intenzitású diplomáciai és informális nyomásgyakorlással fordítható meg a magyar kormány (értsd: mennyire lekötelezettje Moszkvának); a Simicska család azt tapogatja, kiborítható-e Orbán Viktor; a Fidesz azt deríti ki éppen, hogy mennyire lett Simicska házi pártja a Jobbik, illetve bázisának mekkora része rabolható el; a Momentum Mozgalom pedig azt tapogatja, megoldható-e a kormányváltás kormányváltás nélkül.


Orbán, atom, médiaveszteség

A kaotikus viszonyokat két fix pontból érdemes vizsgálni. Az első Simicska Lajos, a másik a CEU. Orbán egykori szobatársa és főoligarchája most azzal állt elő, hogy a demokratikusan megválasztott miniszterelnököt és hatalmi ambícióit az oroszok fizetik. Emlékeztetőül: Simicska állítása szerint a választási győzelem másnapján Orbán Viktor felvázolta neki új médiapolitikáját, aminek egyik sarokköve az RTL Klub kivásárlása lett volna. Ennek költségeit Simicska 100 milliárd forintra becsülte, ám ez Orbánt nem aggasztotta.
„Nem baj, megveszi majd nekem a Roszatom” – reagált állítólag a miniszterelnök.

Simicska pedig úgy emlékszik, egy héttel később közölte a miniszterelnökkel, hogy ő ebben a „nagy orosz barátságban” nem kíván részt venni – ekkor kezdett elrongyolódni a kettejük között lévő viszony.

Ami mára annyira elmérgesedett, hogy a volt főoligarcha már csak eltakarítandó bűnbandaként emlegeti a kormányfő körét legfrissebb nyilatkozataiban – korábban volt némi gecizés is. Amit most a fia felülmúlt, amikor azt üzente apja ellenlábasainak:
„Ezekért a dolgokért előbb-utóbb mindenkinek fizetnie kell, ha mást nem, akkor milliméterenként lesz levágva a f@szuk, és ennek minden másodpercét majd az adott pillanatban élvezni fogjuk.”

Hogy mi van, mi lehet a Simicska család birtokában, és így mekkora a zsaroló potenciáljuk, arról csak találgatni lehet. Számos kormánypárti pletyka tudni véli, hogy miként Spéder Zoltán, az FHB kegyvesztett vezére úgy készített egyre több hangfelvételt, ahogy fogyott körülötte a levegő, ugyanúgy járt el Simicska is – azaz számos kompromittáló anyaga van. Hogy ezek valóban léteznek-e, illetve mit tartalmaznak, azt senki nem tudja. Egyes verziók arra következtetnek (abból kiindulva, hogy Simicska Ádám a coming out szót használja és Orbán pereputtyáról beszél), miszerint a miniszterelnök családtagjairól lehetnek lejárató dokumentumai. Mások azt rebesgetik, hogy a Moszkvában összegyűjtött kompromatdossziéból – hogy ilyen van, azt a nyugati titkosszolgálatok állítólag tényként kezelik – neki is vannak papírjai. Hogy mennyire hiteles bármelyik hipotézis, azt senki nem tudja – a bizonytalanság azonban Simicskának „játszik”. Ezt bizonyítja, hogy az egykori főoligarcha ugyan két éve „nem ütötte meg érdemben” Orbán Viktort, és cégei szép lassan kiszorulnak a közpénzekből (egyes becslések szerint médiabirodalmának finanszírozására mintegy évi 2-3 milliárd forintot költ), a közéletben mégis rengetegen hiszik, hogy nagyon súlyos/ halálos sebet lenne képes ejteni Orbánon.


Orbán el, Ádám be

Ezt a lehetőséget erősíti a helyzetet a Hír24-nek elemző Török Gábor politológus, aki Simicskát hosszú távon gondolkodó stratégaként jellemzi, illetve arra jut, hogy Orbán és egykori szobatársa közötti konfliktusnak akkor lesz vége, ha a miniszterelnök kilép a politikából. És ennél a pontnál érdemes elidőzni. Még tavaly ősszel is úgy állt a helyzet, hogy Orbán és Simicska kibékül, utóbbi elfogadja, hogy egy az első 3-5 oligarcha közül, és cégei visszatérnek az állami piacra.

Aztán ismét hideg lett a viszony: hogy ki fagyasztotta be, azt csak ők tudhatják. Az viszont jelenthet némi támpontot, hogy korábbi üzlettársa, Nyerges Zsolt szakított Simicskával. Ő volt az, aki közvetített a miniszterelnök és az egykori főoligarcha között, és valószínűleg rossz néven vette, hogy Orbán volt szobatársa kihátrált a békülésből. Hogy mi haszna volt ebből Simicskának, azt leginkább ő tudja, de több, az Orbán–Simicska viszonyra rálátó forrásunk szerint lábra kapott egy összeesküvés- elmélet, ami magyarázhatja a motivációt.

A teória úgy szól: Simicska valóban el akarja takarítani ezt a „büdös, bűnöző bandát” – és az új világ új miniszterelnöke előbb-utóbb Simicska Ádám lehetne. Akinek politikai hátterét egyelőre a Jobbik adhatná. Persze Simicska azon állítása, miszerint az a kérdés, hogy a Jobbik kétharmados többséget szerez-e a parlamentben vagy sem, erős túlzás. Az viszont reális opció lehet, hogy veszélybe kerül a Fidesz abszolút többsége. (Ehhez az kell, hogy az ellenzék – Jobbik, baloldali pártok, mindenki – a 106 egyéni körzetből 40- 45-nél többet nyerjen. Továbbá jelöltjei a többi körzetben is érdemben kövessék a kormánypárt emberét, így sok-sok, parlamenti mandátumra váltható töredékszavazatot produkáljanak. Harmadsorban pedig sok listás voksot kell begyűjteni.)

Ami azt jelenti, hogy ugyan a legnagyobb pártként nyeri a választásokat, de vagy nagyon vékony a többsége, vagy csak kisebbségben kormányozhatna – azaz kénytelen koalícióra lépni. És ha Simicska számításai bejönnek, akkor a partner a Jobbik lesz, jelentős együttműködési költséggel.

Persze az az egykori szobatárs számára is egyértelmű, hogy koalíciókényszer ide vagy oda, ha Orbán a pályán van még, akkor Simicska Ádám nem lesz miniszterelnök.


Tesztország

Orbán egyelőre nem moccan az ügyben – ahogy korábban sem tette. Hogy Simicska mégis most mozdult, annak több oka van.

Az első, hogy a Jobbik jól láthatóan nekiment a rezsimnek, és megkezdte tolvajkampányát. Nem vitás, a Fidesznek vissza kellett vágnia, amihez hiteltelenítenie kellett a pártot. Erre pedig kiválóan alkalmas a CEU-ügy. Ha a Jobbik a régi önmaga, akkor ordítva követeli a „Soros- tanoda” bezárását. Ám most védelmébe vette a CEU-t, és a cél ez volt. Ugyanis a Jobbik mintegy 900 ezer támogatójának harmada „közepesen, illetve erőteljesen” radikálisnak minősíthető, ezt a tömeget szeretné elszipkázni a Fidesz. Ami sokkal könnyebb feladat, ha sikerül identitásválságot gerjeszteni a tagságban. Márpedig a CEU-ügyben a tábor nem tudott azonosulni az intézményért kiálló Vona Gábor pártelnökkel – ezt jelzi, hogy alelnöke, Toroczkai László is szembe ment vele.

A CEU-ügy azonban nemcsak Orbánnak segít átrendezni a Jobbik-tábort, de Simicskának is kapóra jön, mert alátámasztja azt a tézisét, hogy a miniszterelnök eladta magát az oroszoknak. A CEU ledózerolása ugyanis olyannyira roncsolhatja nemzetközi kapcsolatainkat, hogy az ország érdekét semmiképp nem szolgálja. Nem véletlenül terjedt el, hogy Putyin utasította Orbánt az intézmény eltakarítására, és ezzel párhuzamosan a civil szféra meggyengítésére. De akár van valóságalapja a feltevésnek, akár nincs, az biztos, hogy Putyinnak kapóra jön: kockázat nélkül tesztelheti, hogy meddig mehet el egy NATO- és EU-tagállamban. Illetve megnézheti, mennyire képesek megakadályozni egy kormány ámokfutását az amerikai diplomáciai, titkosszolgálati körök, illetve miért hajlandó nyíltan csínbe menni az amerikai kormány. Ez persze azt is jelenti, hogy az amerikaiak kénytelenek szembesülni saját, térségbeli korlátaikkal.


Oroszokat orrontanak

Ugyan azt nem lehet bizonyítani, hogy a magyar kormány csak önszorgalomból másolja az orosz mintát, vagy erre kérték a Kremlből, de az biztos, hogy Putyint már hosszú évek óta zavarja Soros és az alapítványainak a tevékenysége az érdekszférájában, a posztszovjet országokban. Ráadásul Soros folyton véleménycikkekben kritizálja az orosz kormányzatot és arról ír, hogy Washingtonnak komolyabban be kellene avatkoznia például Kelet-Ukrajnában. Ha mással nem is, nehézfegyverzet odaküldésével, mert Putyin kizárólag az erődemonstrációból ért. A CEU különösen „szúrja a szemét” az orosz elnöknek, mert a hallgatók többsége a posztszovjet térségből érkezik, majd ezekben az országokban vezető pozíciókat tölt be a Kremllel kritikus civil vagy egyéb szervezeteknél. Mindenesetre ez esetben a látszat határozza meg, illetve formálja a közbeszédet.

„Orosz forgatókönyvet” lát a civilek és a CEU elleni támadásban Krekó Péter, aki jelenleg az Egyesült Államokban, az Indianai Egyetemen kutat Fulbright-ösztöndíjjal.

„Olyan, mintha egy házi feladatot akarnának teljesíteni pontról pontra” – magyarázza a Political Capital elemzője, aki szerint ebben a kérdésben találkoznak az Orbán-kormány érdekei (az ellenzéki erők és hangok szisztematikus kiiktatása) azzal, hogy próbálnak megfelelni a moszkvai elvárásoknak.

Az orosz sajtó cikkezett arról a februári Putyin-látogatás után, hogy az orosz elnök személyesen kérte Orbánt a CEU bezárására, és Krekó szerint a szoros politikaigazdasági kapcsolatok miatt Moszkva zsarolni is tudja Budapestet. Krekó szerint „legalábbis gyanús”, hogy az orosz elnöki vizit után támadta be a CEU-t a kormány. „Azt kijelenthetjük, hogy Moszkva felől nyomás alatt van a kormány, és azért en?- nyire magabiztosak, mert úgy érzik, Putyin és vele együtt egy szuperhatalom áll a hátuk mögött.” Figyelemre méltó, hogy Putyin az elmúlt négy évben négyszer találkozott Orbánnal, ilyen kitüntetett figyelemben még a Kremlhez lojális és azt kiszolgáló cseh elnöknek, Milos Zemannak sincs része.

Az Oroszországban dübörgő civilellenes támadásnak három nagyon fontos eleme van. Az első, hogy amely civil szervezet pénzt fogad el külföldről, annak mindenütt fel kell tüntetnie, hogy „külföldi ügynök”, ami komoly károkat okoz a megítélésükben.

A második a források elvágása, hiszen a külföldi donorok nem szeretik, ha azon csámcsog a média, hogy melyik szervezetnek mennyi pénzt adnak. „A norvég alap elleni támadás Magyarországon nagyon hasonlított ehhez” – mondja Krekó. A harmadik a „kamucivilek” és a kormányzathoz közel álló kamu-kutatóintézetek alapítása, amelynek a célja, hogy megmutassa, vannak a „külföldről pénzelt, nemzetellenes” civilekkel szemben „jó” civilek is. Krekó itt a Békemenettel és a Századvéggel lát párhuzamokat.

Félreérti Trumpot a magyar kormány Az is feltűnő Krekó szerint, hogy a kormány egészen Donald Trump amerikai elnökké választásáig „kerülgette” a témát.

A Jobbiknak a fentihez hasonló, a civileket „külföldi ügynökként” megbélyegző törvényjavaslatát Répássy Róbert, akkor a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium igazságügyért felelős államtitkára még azzal utasította el: a jelenlegi szabályok is biztosítják a civil szervezetek átláthatóságát, illetve egy ilyen szabályozást a határon túl működő magyar szervezetek ellen lehet majd fordítani. Most „az amerikai politikát teljesen félreértve és Trump szerepét a politikacsinálásban felülértékelve meglépték ezt. De ekkora ellenállásra nem számítottak” – mondja Krekó, aki szerint a kormánynak nincs kész terve arra, ha túl nagynak bizonyul az ellenállás Washington és Brüsszel felől.

A szakértő szerint egyébként az Európai Néppárt az egyetlen, amely ideigóráig hatni tud a magyar kormányra és kordában tudja tartani. Ám a pártcsalád most lekötelezett Orbánnak, hiszen a pártcsalád jelöltjét, Donald Tuskot támogatta az Európai Tanács elnöki posztjáról rendezett szavazáson. (A néppárt európai parlamenti frakciójának vezetője, Manfred Weber beszélgetésünk után tárgyalt Michael Ingatieff-fel, a CEU rektorával, majd közölte: „a párt bármi áron megvédi a gondolkodás, a kutatás és a szólás szabadságát”.)

Krekó szerint a CEU elleni támadás egyszerűen nem lehet magyar érdek, hiszen Magyarországon nem folytat politikai tevékenységet az egyetem, a bezárásának ötlete pedig az egész magyar akadémiai világ jó hírét ássa alá, ráadásul jelentős munkaadó Budapesten. „Két magyarázat lehet tehát a lépésre. Az egyik, hogy ez Orbán személyes bosszúja Soros ellen. A másik pedig az, hogy az orosz érdek itt felülírja a magyar érdeket” – jelenti ki Krekó.


Washingtont Putyin aggasztja,
nem Soros

Simonyi András, hazánk egykori washingtoni nagykövete szerint a CEU-ügy az Egyesült Államokban nem Sorosról szól és nem érzelmi kérdés, hanem egy újabb szimbolikus lépés egy rossz irányba, amellyel Magyarország egyre közelebb sodródik az orosz érdekszférához. Simonyi szerint a két nagy amerikai párt között konszenzus van arról, hogy Magyarország nagyon rossz irányba megy, és kicsúszik a nyugati demokráciák közösségéből. „Magyarország ismét egy rendkívül negatív ügyben került a világ figyelmének a középpontjába.

Ezek összeadódnak és ártanak Magyarország versenyképességének, megítélésének, a magyarok lehetőségeinek a világban.”

„A Soros-ügyet Washingtonban kizárólag az orosz kontextusban tudják értelmezni” – mondja lapunknak Simonyi, aki jelenleg a washingtoni Johns Hopkins Egyetem transzatlanti kapcsolatokat kutató központját vezeti. Soros és Trump között valóban látványos ellentét feszül, hiszen a magyar származású amerikai milliárdos a sajtóban többször élesen kritizálta az amerikai elnököt. Soros következetesen a demokratákat támogatja, így a republikánusok általában nem kedvelik.

Feltehetően Orbán is erre épít, ám Simonyi hangsúlyozza: „Magyarországnak semmi köze ahhoz, hogy Trumpnak és Sorosnak milyen vitája van egymással.

Előbb békülnek ki a republikánusok és a demokraták, mint hogy megbocsátanák Orbán Viktornak, hogy belepancsol a nagyok dolgába. Ezt nem veszik jó néven.

Az amerikaiak látják, mi történik, és csak széttárják a kezüket, mondván, Magyarország tovább csúszik lefelé.” A diplomáciai hibáknak megvan az első bűnbakja is, hiszen leváltják Szemerkényi Réka washingtoni nagykövetet, aki Simonyi szerint „ragyogóan” képviselte Magyarországot az amerikai fővárosban.

Az egykori diplomata azt is kiemelte: Donald Trump a minap fogadta Dánia miniszterelnökét, negyedikként az európai vezetők között. Ez is mutatja szerinte, hogy „félreértés, hogy Trump azoknak a vezetőknek a barátságát keresné, akik Oroszország felé kacsingatnak”.


Indul a civilek elleni támadás

Vasárnap benyújtottak egy olyan törvényjavaslatot a parlamentnek, ami orosz és izraeli mintára kötelezné a civil szervezeteket, hogy amennyiben külföldről kapnak 7,2 millió forintnál több támogatást, azt 15 napon belül jelenteniük kell a bíróságon.

A szervezet köteles közzétenni honlapján, az általa kiadott sajtótermékekben, kiadványokban, szórólapokon, hogy külföldről támogatott szervezetnek minősül. Ha ezt elmulasztja, bírságot kaphat és törölhetik is a nyilvántartásból.

Ez a törvény minden bizonnyal tovább rontja majd az amerikai–magyar kapcsolatokat.

Egyrészt azért, mert ordít róla, hogy ismét a Kreml példáját követi. Másrészt pedig azért, mert az amerikai társadalomban a civil szervezeteknek hagyományosan erős a szerepük. Az amerikai identitás szerves része, hogy az államnak minél kisebb mértékben kell beavatkoznia a polgárai életébe. Jobban szeretik megszervezni magukat és alulról jövő kezdeményezésekkel segíteni egymást és a rászorulókat: az adományozás, az önkénteskedés és a civil szervezetek az amerikai társadalom alapját képezik.


Moszkva nem tudja finanszírozni
az Orbán-kormányt

Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő kevésbé hisz abban, hogy a CEU-elleni fellépéssel a magyar kormány orosz utasítást hajtana végre, szerinte „egymás kottájából játszanak”. Úgy véli, az autokráciák egyszerűen tanulnak egymástól arról, milyen lépések hatékonyak, hiszen az érdekeik hasonlóak. „Ez a rendszer fundamentumaiból fakad: abból, hogy a közélet minden olyan szereplőjét, aki korlátozhatja a hatalom gyakorlását, valamilyen módon korlátozni, megfélemlíteni, kiiktatni szükséges.”

A szakértő szerint ma nem függünk jobban Oroszországtól, mint korábban – sem politikailag, sem gazdaságilag: „A távolodás az Európai Uniótól pedig szintén nem az érdekek, hanem az értékek mentén mutatkozik meg. Ebből a szempontból valóban van közeledés Oroszországhoz, amely olyan értékvilágot képvisel, amely az autokráciákra jellemző.”

Sz. Bíró úgy találja, szemben a globális válság előtti periódussal, amikor Magyarország az energiaellátás szempontjából valóban erősen függött Oroszországtól, a helyzet ma már egészen más. 2008-ban még csaknem 9 milliárd köbméter földgázt vásároltunk közvetlenül a Gazpromtól, míg ma alig többet, mint 4 milliárd. 2008-ban lényegében egyetlen olyan vezetékünk volt csak, amelyen nagy mennyiségben lehetett gázt szállítani Magyarországra.

Ez a keletről jövő Testvériség vezeték beregszászi leágazása volt. Ezzel szemben ma már rendelkezésünkre áll az az évekkel korábban üzembe állított évi 4,5 milliárd köbméter kapacitású vezeték, amely Ausztria felől biztosít szállítási lehetőséget. És van egy hasonló kapacitású vezetékünk, amely északi irányba, Szlovákia felé teremt kapcsolatot. Tehát semmiképpen nem lehet azt állítani, hogy Magyarország energetikai szempontból továbbra is kiszolgáltatott lenne Oroszországnak.

„Ma már elvileg azt is megtehetnénk, hogy – amennyiben a nyugati piacokon olcsóbban tudnánk gázhoz jutni – egyáltalán ne vásároljunk gázt Oroszországtól.

A kőolajvásárlások pedig soha nem teremtettek stratégiai függést. Vagyis ezzel arra szeretném a figyelmet felhívni, hogy azt a fajta feltűnő politikai nyájasságot, amit Magyarország az utóbbi években Oroszország felé tanúsít, nem lehet valamilyen gazdasági kényszerűséggel, avagy kiszolgáltatottsággal alátámasztani.

A Moszkva felé tett gesztusaink kizárólag a magyar politikai vezetés elhatározásából következnek és legfeljebb egy szűk politikai és gazdasági kör, nem pedig a magyar politikai közösség egészének érdekeit szolgálják” – magyarázza a szakértő.

Gyakran felmerül, hogy 2019 után, amikor az EU „elzárja a pénzcsapot”, kell majd egy erős barát. Erre a szerepre a magyar vezetés Oroszországot találja alkalmasnak.

Ám Sz. Bíró szerint az elmúlt évek eseményei azt vetítik előre, hogy Oroszország a közeli jövőben nem lesz olyan gazdasági helyzetben, hogy magára vállalja egy tízmilliós közösség „finanszírozását”.

És ez csak nagyon komoly politikai ellentételezés esetén érné meg neki. Erre pedig nincs esély akkor, ha Magyarország kívül kerül az Európai Unión.

„Vagyis Oroszországnak Magyarország csak abban az jelenthet „komoly tételt”, amennyiben bent maradunk az unióban. Ellenkező esetben elveszítjük a fontosságunkat” – véli a szakértő, aki szerint, ha a magyar választóknak valós képük lenne az Oroszországban kialakult viszonyokról, akkor nem lenne olyan vonzó számukra mindaz, amit Putyin ma adni képes.
 

MUNKATÁRSUNKTÓL

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!